Szép összefoglalás a női lélek összetettségéről: "ha felhős volt az ég, hogy nem lehet barnulni, ha sütött a nap, akkor égetett" - hát így vigyetek bárkit is nyaralni Tahitire.

Sziasztok!

Okulásul szeretném ezt közzétenni. Férfiak, vigyázzatok!

---

2007 elején egy szórakozóhelyen megismerkedtem egy lánnyal, nevezzük Erikának. Mit tagadjam, alakjával, formás domborulataival megbolondított. Elképesztő méretekkel áldotta meg a Teremtő, semmi szilikon, na szóval, azzal jöttem be nála (állítólag), hogy végig a szemébe néztem és egyszer sem a melleire.
Akkor már vagy fél éve nem volt komoly kapcsolatom. Üzletember vagyok, aki sokat utazik, ezt a lányok nehezen tolerálják, általában nincs kedvük várni, vagy azért nyafognak, hogy jöhessenek velem, ez az esetek többségében nem lehetséges. Nősülésre eddig nem adtam a fejem, 37 vagyok.
Erika természetesen adta elő magát, hogy nagyon szegény családból származik, szülei Szabolcs megye keleti végében élnek. Ekkor kellett volna gyanút fognom, hiszen rákérdeztem, hogy akkor ugye ismerik a penyigei híres som és szilvalekvárt (amúgy ajánlom mindenkinek), de csak nézett rám nagy szemekkel, én meg őt néztem, s mint tudjuk, a szerelem vak. A lekvárról fogalma sem volt, arról meg nekem nem, hogy nemsokára én leszek lekvárban.
Na szóval, találkozgattunk, beszélgettünk, aztán csók, meg egyebek, amelyek nem tartoznak feltétlenül a nagy nyilvánosságra, ámbátor, ahogyan az itt lévő bejegyzéseket olvasgatom, szépen kitárulkoznak a hölgyek és az urak.
Mikor arra terelődött a szó, hogy látogassuk meg a szüleit, soha nem volt jó az időpont, mindig vagy a mama volt beteg, vagy a nagymama. Mindazonáltal az én kedves Erikám három hetente percnyi pontossággal minden hétvégén elutazott Kelet-Magyarországra, én vittem ki mindig a Nyugati-pályaudvarra, s tettem fel a Hortobágy IC-re. Jogos lehetne a kérdés, hogy miért nem vittem le kocsival, de erre mindig az volt a frappáns válasza, hogy egy olyan kis faluban, mint az övék, nem lenne jó, ha ilyen kocsival (amúgy semmi extra, egy Rover) megjelennénk. Ilyenkor kellett volna megint gyanút fognom, de ekkor bevetette a csábítás trükkjét, egy kis simi, egy kis puszi, én meg elaléltam. Hiba volt.
Mindig ki is mentem elé az állomásra vasárnap este, s ő jött is pontosan az IC-vel, ahogyan megesemesezte. Olykor disznótorost, olykor gyümölcsöt, olykor egy üveg bort hozott.
Nekem (addig) mindig alapelvem volt, hogy a bizalom egy kapcsolat alapja.
Kapcsolatunk 120. napján (4. hónap) a cégemtől váratlan ajándékot kaptam. Rábökhettem a Föld egy pontjára és oda vett nekem a cég 2 repülőjegyet és fizetett 10 nap szállást.
Nekem régi vágyam volt Tahiti, Francia-Polinézia. Oda böktem. Bent mosolyogtak, azt mondták, az elmúlt 5 évben az 5 kiválasztottból 4 oda bökött, az ötödik Hawaiira.
Mondom este Erikának, hogy lenne itt ez a lehetőség. Eljönne-e. A nyakamba borul, majd szerelmes szavakat suttog a fülembe. Később vad sms-ezésbe fog, tudatja a barátnőjével, hogy mekkora szerencse érte. Ekkor már rendszeresen vendég volt nálam, éjszakánként, nálam volt a fogkeféje és egy papucsa is.
Mivel arra esélye nem volt, hogy amerikai vízumot kapjon (ha Los Angeles felől mész oda, kell), a glóbuszt átrepülve Szöul és Auckland felől mentünk. A cég ebbe is belement, + 200.000 volt mindez a számukra. Főnöknőm azt mondta: igaz szerelmet szimatol, áldásom a drágább jegyre.
Elérkezett az indulás napja. Amikor Ferihegyre mentünk a taxival, állandóan sms-ezett. Végig az volt a téma, hogy a szigeteken üzemel-e az ő mobilja? Mondtam, nem tudom. Tudtam, hogy vlaószínűleg nem fog.
A hosszú úton az ablak mellett ült, a felhőket nézte. Ideges volt, hogy a levegőben nincs térerő.
Megérkezésünket követően valami elszakadt... 10 napon keresztül állandóan baja volt valamivel, ha felhős volt az ég, hogy nem lehet barnulni, ha sütött a nap, akkor égetett, hogy ott minden milyen drága - jelzem, a "drágámnak" egyetlen fillérjébe sem került semmi. Szinte betege lett annak, hogy nem tudott mobilozni és netezni sem.
Az utolsó napon váratlanul nagyon kedves lett, az első alkalom volt az utazás alatt, hogy volt normális volt az erotika. Majd hazaindultunk. A hazautat végigcsacsogta, hogy mennyit mesél majd a barátnőinek, stb...
34 órás utazás után leszálltunk Ferihegyen. Várjuk a csomagokat. Megjönnek. Kilépünk a kapun. Egy magas őszes jóvágású negyvenes úr virággal a kezében áll az egyik oszlop mellett. Az én Erikám odalép, a nyakába ugrik. Megcsókolja, állok ott, mint a dór-oszlopok a Nemzeti Múzeum előtt. "Köszi az utat, jó volt veled, ez itt a párom, szia" - majd kilépnek a kapun, egy sofőr (?) odahozza a férfi Jaguárját és abba ül bele Erika.
A jelenetet látja fél Ferihegy, néhányan hangosan röhögnek, én leforrázva indulok haza. Este kapok egy mailt Erikától. Idézem: "Tényleg jó volt veled baby. De az én Sándorom (az őszes, negyvenes) végre hazatért fél év után Amerikából. Úgy ment el, hogy megengedte (???), hogy szórakozzak egy kicsit. Ezt tettem - Veled. A hónap végén indulunk Seattle-be, mert ott fogunk élni. Ne keress, és ne akarj semmit, mert az én Sanyim nagy ember. Remélem érted...
Ps: Tahiti nem is annyira jó hely. Mi tavaly Sanyival Maldívon voltunk, az az igazi.
E"
Hát ennyi. Amikor bent a melóhelyen elmeséltem, nem hitték el. Volt aki sajnált, volt aki röhögött rajtam, főnöknőm meg rosszul szimatolt. Férfitársaimnak okulásul adtam közre mindezt.

Már csak azt nem tudom, kapcsolatunk alatt (5 hónap) hova utazott három hetente a Hortobály IC-vel?