ESTE KILENCKOR TALÁLKOZUNK A CORVINTETŐN

A JELSZÓ: ÉRTÉKELLEK MINT EMBERT

A ma délutáni rövid annyira nem rövid, inkább durva. Nekem a "huszas vagy párizsi" is vadonatúj volt, most meg spánielfül? Milyen ilyen szavak vannak még?

Éppen egy hosszabb magányos időszakomban voltam, nem is nagyon ismerkedtem, csak a munkával, meg a kondizással foglalkoztam. Elkezdett járni az edzőterembe két 20 év körüli lány, egy vékony szőke és egy formás barna. Pár hét után megismerkedtem velük, egyre szimpatikusabb lett nekem a barna lány, Réka. Vagány ruhákat hordott, mindig nagyon ápolt volt, de mégis olyan szerény, visszahúzódó stílusa volt. Nehezen szántam rá magam, de végül elhívtam randizni. Kiderült, hogy meglepően értelmes, az apjának jól menő vállalkozása van, ő is ott dolgozik. Két-három randival később - amiken már a csókolózásig eljutottunk - elhívtam a lakásomra, nem is nagyon titkolt szándékokkal. Készültem rendesen, hangulatvilágítás, bor, édesség, zene, gyertyák, ahogy kell. Azt nem mondom, hogy fülig szerelmes voltam, de már alakult az érzelem. Kilenc körül befutott Réka, nagyon jól nézett ki, kezdtem magam szerencsésnek érezni, ami azért ritkaság nálam. Ittunk, beszélgettünk, zenét hallgattunk, sokat csókolóztunk, végül a kezeink is elindultak felfedezőútjukra. Hamarosan már mindketten alsóneműben voltunk, ekkor egy ölelkezés közben elindult a kezem a melltartója kapcsa felé. Ezen a ponton azonban ellenállásba ütköztem, kicsit meg is lepődtem rajta, mert a nadrágnál egyáltalán nem tiltakozott. Mivel más ruhadarab nem volt, ezért a bugyiját vettem le, ellenkezés nélkül. Nagyon tetszett, amit láttam, ez valószínűleg látszott is rajtam, mert rólam is lekerült a naci és viharosan egymáséi lettünk. Miután kicsit kipihentük magunkat, késznek éreztem magam egy újabb körre. Mivel zavart a melltartója a teljes műélvezetben, ezért kikapcsoltam és levettem róla. Ekkor szembesültem a címben szereplő jelenséggel. Olyan melle volt, mint a pápuai asszonyoknak: teljesen lapos, lógós, nagy mellbimbóval. Gondolom ismeritek a ceruzatesztet, nos az ő melle egy mobilt is megtartott volna. Nem vagyok egy mellfetisiszta, egészen apró mellű és kifejezetten nagymellű barátnőm is volt már, de ilyet még nem tapasztaltam. Így utólag szégyellem kicsit, de elfogott az undor és valószínűleg az arcomon is látszott. Réka az álláig felhúzta a takarót, de nem szólt semmit. Befeküdtem mellé a takaró alá, egy idő után azért a régi jó reflexek működni kezdtek, meg ugye hátulról minden porcikája vonzó volt... Szex után felvette a bugyiját és a melltartóját, úgy beszélgettünk tovább, végül összebújva még el is aludtunk kicsit. Hajnalban vittem haza, telve ambivalens érzésekkel. Tetszett, szimpatikus volt, jó volt az ágyban, de minduntalan a spánielfülek jutottak az eszembe. Pár napig nem tudtunk találkozni, ezért volt időm gondolkodni. Végül úgy döntöttem, hogy inkább a szakítás, mert nekem ez így nem fog menni. A következő randin boldogan a nyakamba ugrott, elmondta, hogy milyen jó volt neki legutóbb. Én meg nehéz szívvel mondtam neki, hogy gondolkodtam és inkább hagyjuk abba. Teljesen összezavarodott, picit sírt is, végül megkérdezte, hogy miért? Én meg a kegyes hazugságot választottam, azt mondtam, hogy nem vagyok szerelmes, így meg nem akarok járni vele.

Évekkel később kiderült az edzőteremben, hogy egy másik srác is eljutott idáig Rékával, de ő sem tolerálta a melleit. Azért abban egyetértettünk, hogy jó az ágyban. Meg egy darabig sógornak szólítottuk egymást. :)

Szóval, ha Réka írná a levelet, akkor az lenne benne, hogy milyen prosztó szöveggel koptatta le egy fiú...