Folytatódik a melltematika, a szakítóbuli másnapján egy szilikoncicis történettel köszöntöm minden kedves olvasónkat. De mit emeljek ki ebből a sztoriból? A kezdetben gátlásait vásárlásmániával levezető visszahúzódó lányt, vagy a 25 hónap alatt 20 kilót hízott fiút, a hévízi lepukkant szállodát, a Lánchídon befékező Puntót? Valaki mondja meg, hogy miért olyan fontos a karlócai béke?
Kétfelvonásos történet az enyém (nem dráma, bár anno annak éltem meg.)
Azonos jellegű munkahelyen dolgoztunk mind a ketten, ennek megfelelően sokat beszéltünk hivatalból telefonon egymással. Elkezdett udvarolni, hogy milyen szexi a hangom, meg a szokásos. Az az igazság, hogy akkoriban (ez 1995-ben volt) nagyon sok férfi akart lefektetni, én meg roppant gátlásos voltam 22 évesen. Mindenkinek nemet mondtam. Először neki is, de nagyon ktartó volt, gondoltam, próba, szerencse.
Találkoztunk, virág, vacsora. Mivel ő a szüleivel lakott az én minigarzonomban voltak az együttlétek, amelyek - miattam - nem maradtak túlságosan emlékezetesek. Gátlásaimat nehezen oldotta. Vásárlásmániámmal nem tudott (nem akart) mit kezdeni. Elég az hozzá, hogy pár hónap múlva szakítottunk. (1996 tavasza)
Ő akkor fejest ugrott egy kapcsolatba, ami 2 évig tartott egy nála idősebb nővel. Két évig nem is beszéltem vele (munkahelyet váltottam), majd 25 hónap után felhívott. Panaszkodott, hogy nem jó a nővel, hogy fogadjam vissza, hogy kezdjük újra.
Amikor megláttam, majdnem elájultam. 20 kilót hízott. Ennek ellenére melléálltam, segítségemmel elkezdett fogyózni. Abban a 25 hónapban nekem is voltak kapcsolataim, már nem voltam gátlásos. Néhány idősebb barátom segített, hogy ne legyek az. Szóval, újrakezdtük.
Fűt-fát ígért, hogy Amerikába visz nyaralni,. mondtam, hogy nekem Héviz is jó lesz. Na el is mentünk oda. Természetesen a város leglepukkantabb szállójába foglalt, mondván, a zaj nem érdekes, dugni fogunk úgyis. Amikor a szobát megláttam, közöltem, hogy én itt nem. Ő ottmaradt, sértődötten lefeküdt aludni, én átcaplattam egy másik szállóba. Reggel utánam jött, bocsi, édes vagy, imádlak, a szokásos.
Akkoriban nem volt melóm, egy szoláriumban vállaltam állást, ott voltam pultos. Ezt nem akartam neki elmondani, mert ő a magasan kvalifiklát diplomás ember biztosan otthagyott volna. Mindig kérdezgette, mit is csinálok, én meg azt hazudtam neki, hogy egy biztosítónál dolgozom.
Néhány hét elteltével egy volt iskolatársam vitt bele egy jó buliba. A lényeg, hogy fél év alatt nagyon sok pénzt kerestem. Viszonyunkat ez nem változtatta meg, mindent ő fizetett, én nem erölködtem.
Elhatároztam, hogy megoperáltatom a melleimet. Nagyobbat akartam. Közömbösen felelt, mikor felvetettem. "Ha akarod" - ez volt a válasza.
A műtét jól sikerült, a kapcsolatunk meg változáson ment át. Szilikonos cicababa lettem a szemében, mindenféle partira cipelt el, mutogatott, feszített, hogy milyen jó nője van. Korábban ezt soha nem tette. A virágok elmaradtak, szex volt, néha kaja, mozi és a partik. A barátainak csorgott a nyáluk, én meg nem szégyelltem, amim van.
Mindig tesztelt és ezt soha nem bírtam. Éreztette, hogy nem vagyok egy magasan kvalifikált nő. Például nem tudtam, mikor volt a karlócai béke. Mondom neki, ez miért is fontos? Mondja: általános műveltség. Alázott rendesen, mások előtt is. "Őt csak dugom, a melle jó, amúgy sötét mint az éjszaka" - ez jött le az egészről.
Közöltem vele, hogy otthagyom, mert csak egy darab húsnak tekint. Akkor beijedt, hogy elmegy a cicababa. Két hétig normális volt, virág, kedvesség, stb...
A harmadik héten kocsival mentünk át a Lánchídon. Megint előjött belőle a tanárbácsi, megkérdezte, ezt ki tervezte? Nem tudtam. Mérgesen közölte, hogy Clark Ádám, ezt a 8 évesek is tudják, sötét vagyok, szálljak ki.
- Mit mondasz?
-Szállj ki a kocsiból, vége. Elegem van abból, hogy buta vagy és nem akarsz semmi tudást felszedni.
- Itt szálljak ki most? Legalább vigyél haza...
- Nem. Szállj ki. Vége van.
Ekkor kiszálltam (bele kellett volna egy nagyot rúgnom a magassarkúmmal a Puntójába), de még ekkor is úrilány voltam és nem tettem.
Hazabuszoztam.
Aztán két hónappal később elmentem dolgozni külföldre. Megtanultam rendesen angolul. A férjemet és 2 kisgyermekemet imádom. Boldog vagyok.
És tudom, hogy mikor volt a karlócai béke!
1699-ben.
Az utolsó 100 komment: