Az ultimate kérdés: miért sóvárgunk olyan lány/fiú után, aki hülyére vesz? A loserek mi magunk vagyunk. Valószínűleg mindannyiunkank van ezer ilyen története, amikor azt hitte, hogy most ő a bajnok, minde működik, de valami hibázik. Jól érzik magukat együtt, találkoznak, keresik egymás társaságát, de nem. Mi az általános válasz erre?


Az én történetem nem annyira kapcsolat, nem annyira szakítás és nem annyira szomorú, mint az általában itt lévők, mindössze érdekelne, hogy a kedves kommentelők közül volt-e másnak is ilyen esete és ha igen, hasonlóképpen fogta-e fel a dolgot, mint én. Nem tudom, hogy megfelelően le tudom-e írni a dolgokat és az érzéseimet, de megpróbálom.

Szóval volt egy lány....
Az egyik barátom barátnőjének a szülinapján találkoztunk. Rögtön nagyon megtetszett és természetesen rögtön meg is kérdeztem a barátomat, hogy mi a helyzet vele, mi tud róla. Mondta, hogy óvatosan.....megszerezni viszonylag könnyű, megtartani annál nehezebb. Mondom, nem gond, egyszerre csak egy dolgot. Szóval a következő bulinál, amin együtt voltunk, gondoltam, itt az alkalom. El is kezdtünk beszélgetni, a buli után még sétáltunk a városban éjjel, egyszóval nagyon jó volt. Aztán megcsókoltam (ami akkori önmagamat ismerve még nekem is nagyon meglepő volt.....elég töketlen voltam akkortájt). Aztán mondta, hogy neki barátja van 5 hónapja. Gondoltam magamban, hogy nem gond, 5 hónap nem olyan hosszú idő, hogy ne lehetne valakit megszerezni.
Nah nem akarom nagyon hosszúra nyújtani a dolgot, a lényeg az egészben annyi, hogy nagyjából meg is maradtunk ezen a szinten, tehát a néha egy csók szintjén. Mindig vigyázott arra, hogy megtartsa azon a szinten a dolgot, hogy akarjak vele találkozni, de ne kelljen túl sokat adnia. Ez kb fél évig ment. Különböző kifogásokkal mindig elodázta azt, hogy mi összejöjjünk. Később már szakított is a barátjával (mondanom sem kell, nem miattam), de akkor meg éppen "nem szeretett volna komoly kapcsolatot". De nem ez volt a lényeg. Itt jön az érdekesség, és amivel kapcsolatban szeretném tudni a véleményeteket. Az érdekes az, hogy élveztem. tudtam, hogy szívat, tudtam, hogy szórakozik, valószínűleg még azt is tudtam, hogy soha nem lesz az enyém. De élveztem. Élveztem, hogy van valaki, akiért epekedhetek, élveztem, hogy volt cél, hogy volt szikrázás. Nem nagyon tudom ennél jobban elmagyarázni, de talán értitek, mire gondolok. A lényeg, hogy minden egyes találkozáskor volt egy hajszálnyi esély arra, hogy sikerüljön belőle valami jobbat kihozni.
Mindössze arra lennék kiváncsi, hogy másnak is voltake ilyen élményei és hogy ugyanígy élték-e meg.
Ha gondolod, rövidítsd le a sztorit, nem tudom, mennyi kell, hogy érthető legyen.

További szép napot.


Ui: a tanulság kivételesen nem az, hogy MNK.