21 éves voltam, amikor meghalt a nagyim. A szüleimmel úgy döntöttünk, hogy tőle örökölt nagy belvárosi lakást eladjuk, és veszünk a pénzből nekem egy kisebb lakást, a maradékot pedig félretesszük, hogy majd valamikor az öcsémnek is vehessünk egy hasonlót. Egészen addig a szüleimnél laktam. Őszintén szólva aaddig csak néhány futó kalandom volt, és titokban azt reméltem, hogy az új lakás, pontosabban a különélés majd ezen a téren is segít valahogy.

A beköltözés augusztusra esett, én lelkesen takarítgattam. Mivel nagy volt a hőség, egy szál sortban járáltam, az is régi, rongyos volt, tulajdonképpen már kissé ki is nőttem, de takarításhoz éppen jó volt, nem akartam egy jó gatyát összekoszolni. Úgy volt, hogy később jön az öcsém is, és a kocsival áthoz néhány cuccot. Ezért aztán amikor csöngettek, habozás nélkül, abban az egy szál sortban nyitottam ajtót.

Egy nyilván negyven feletti, de jó karban levő nő állt az ajtó előtt. Bemutatkozott, hogy ő a szemben levő lakás lakója, és hogy reméli, jó szomszédságban leszünk, kérdezett egy-két apróságot a házzal kapcsolatban, felhívta a figyelmem néhány kivitelezési hibára, amiket a saját lakásában fedezett fel, és a lelkemre kötötte, hogy én is ellenőrizzem, nem jelentkeznek-e nálam is ezek a problémák. Eközben azonban nem tudtam nem észrevenni, hogy folyamatosan a felsőtestemen járatja a szemét (ekkor éreztem először, hogy mégiscsak lesz előnye annak a heti egy teniszedzésnek). Én is alaposan megnéztem, és meg kellett állapítanom, hogy bár meglátszanak rajta az évek, azért nagyon jól tartja magát, nem volt rajta igazán súlyfelesleg, és feltehetően évjáratának legjobb 5%-ába tartozott. Igaz, éveinek száma az enyéim duplája lehetett. Végül azt is megkérdezte, hogy a barátnőmmel vagy feleségemmel költözöm-e ide, majd mikor mondtam, hogy egyedül fogok itt lakni, megemlítette, hogy talán megihatnánk a pertut, ő már sokkal jobban berendezkedett, nem mennék-e át mondjuk fél nyolcra. Én igent rebegtem, majd ő távozott.

Úgy éreztem, megfordult velem a világ. Igen, korábban is volt valami elképzelésem, hogy egy lakás segíthet a nőügyekben, de nem erre számítottam. Úgy képzeltem, hogy majd szépen megismerkedek valakivel, megszeretjük egymást, egy idő után hozzám költözik, együtt élünk, stb. Mindenesetre örültem, hogy így alakul, végülis azt mondják, egy érett nőtől sok dolgot lehet tanulni, és ha nem is vártam ettől valami hosszútávú valamit, azért reméltem, szerzek olyan tapasztalatokat, amelyeket jól kamatoztathatok későbbi kapcsolataimban is. Persze azért ott volt bennem a kétség, hogy jól értelmeztem-e a dolgokat, és nem tényleg egy egyszerű koccintás lesz-e belőle. Mindenesetre alaposan felkészültem, legalább fél órát csutakoltam magamról a port a zuhany alatt, nem spóroltam a dezodorral és az arcszesszel sem. Végül fél nyolckor kissé remegő lábakkal megálltam az ajtaja előtt, és becsöngettem.

Amint kinyitotta, tudtam, hogy nem, nem tévedtem. Egy szál lazára kötött fürdőköpenyt viselt, a szobában az asztalon már ott volt a nyitott borosüveg, és még a bútorok elrendezésén is látszott, miként tervezte a kanapéra dőlésünket. Igen, nemsokára koccintottunk, ő félreérthetetlen mozdulatokat tett, én pedig igyekeztem azokat a mozdulatokat megtenni, amelyekről feltételeztem, hogy elvárja. Ez nem mindig sikerült, időnként összegabalyodtunk, de végül mégis a kanapén gyömöszöltük egymást. Így közelről azonban már jobban kiütköztek a testén az öregedés jelei. Nagyon élénken emlékszem például, hogy a combja belső fele erősen ráncolódott. Nem akarok semmi rosszat mondani róla, a korához képest tényleg nagyon rendben volt, de nem azt találtam, amit korábban annál a néhány főiskolai csoporttársnőmnél, akivel idáig eljutottam. És a percek múltával ez elkezdett egyre jobban zavarni, valahogy egyre kevésbé lettem lelkes, és megéreztem, hogy ez nem fog menni. Ő is megérezte, egy idő után eltolt magától, én néhány elnézést közepette felkapkodtam a ruhadarabjaimat és sietve távoztam.

Ősz végén megismerkedtem egy lánnyal, aki lassan három és fél éve a barátnőm. Vele pont úgy ment, ahogy eredetileg elképzeltem. Azonnal tetszettünk egymásnak, gyorsan megszerettük egymást, másfél hónap múlva már hozzám is költözött, azóta is együtt vagyunk és minden rendben van. Az ágyban nincs okunk panaszra, bár néha úgy érzem, talán jobb lett volna, ha előtte nagyobb gyakorlatot szerzek (neki én vagyok az abszolút első). Csak az a kínos, ha a liftben összefutunk a szomszédasszonnyal. Ő mindig furcsán néz ránk, és ez már a barátnőmnek is feltűnt. Persze neki fogalma sincs, mi ennek az oka.

A következőket szeretném kérdezni tőletek:

1. Tényleg én vagyok a debil, hogy nem tudtam kihasználni a helyzetet? (Egyszer sörözzés közben elmeséltem két haveromnak, és ők ezt mondták.)

2. Tényleg olyan sokat jelent egy idősebb nővel szerzett szexuális tapasztalat? (Főleg azokat kérdezném, akiknek összejött.)

3. Szerintetek el kellene mondanom ezt a barátnőmnek, vagy jobb, ha nem tud róla? (A főiskolai barátnőimről tud, de azt gondolja, más nem volt.)

4. Van valakinek valami ötlete, hogy mit lehetne csinálni a szomszédasszonnyal? (Persze nem kell méreg, nem kell tőr...)

Köszönöm!

"József"