Sok olyat mondanak az emberek amit később megbánnak, de amikor teljes lelki nyugalomban közlik veled hogy vége, és hogy megcsaltak az előzővel, na azt nem kívánom senkinek.

A kezdetek-kezdetén, kb. 10 hónappal elelőttAzt rögtön az elején le kell szögezni nem vagyok tökéletes, és nem is gondolom azt magamról hogy az lennék. Sajnos ebben a felgyorsult, felületes, sekélyes, világban nem volt már elég időnk egymásra odafigyelni és eltávolodtunk egymástól. Mire észbekaptam már, a feleségem a régi pasijának az ágyában volt . Mindennap rohanás valami mindig kimarad, lemarad, kicsi agyvérzés stb. Tényleg sokat dolgoztam, de azért hogy mindenünk meglegyen. Most már tudom kár volt, de ezt előre ki tudta? Miután megcsalt közölte velem hogy vége, én meg néztem bután. Mondtam neki megbocsáltok, mire ő közölte nem kell mert ő szerelmes (persze nem belém), és el akar válni! Néztem ki a fejemből, hogy is van ez?! Nem tudtam megfejteni, pedig kérdeztem sokat, próbáltam mindent, de ő már elhatározta magát. Biztosan sok mindent elrontottam, vagy eleve rosszul csináltam de ennyire!? Már talán túl vagyok rajta csak még lyukas a lelkem de az is beforr egyszer. Sok olyat mondanak az emberek amit később megbánnak, de amikor teljes lelki nyugalomban közlik veled hogy vége, és hogy megcsaltak az előzővel, na azt nem kívánom senkinek. Teljesen kifordult önmagából, és nem is hasonlít arra az emberre akit megismertem. Hideg, kegyetlen, számító, önző lett! Valamiért elment az esze, tudom szerelmes lett, és most felrúgott mindent mert ez neki qrva jól esik, nagyon gonoszul viselkedik. Az elmúlt 13 együtt töltött esztendő nem ezt mutatta nekem előre egy kijelölt útnak, valami egészen mást vártam. Sajnos érzelmileg le vagyok harcolva, nem tudom tudok-e majd még hinni az embereknek. Persze mindenki más és biztosan nem vagyunk egyformák, de engem neveltek kis koromban nem az út mentén találtak. Már nem tud normális emberi értékek szerint viselkedni velem szemben, és ez engem teljesen kikészít. Más kapcsolatot akarok egy másik emberrel, aki figyel a másikra, emberszámba veszi, tiszteli, és végül de nem utolsó sorban szereti a maga módján. Rettentően ki vagyok éhezve a szeretetre már igen régóta nem jutott belőle. Én még soha nem emeltem kezet nőre, gyerekre. Nem szabályoztam mások életét, nem mondtam meg ki mit csináljon csak éltem és dolgoztam, majd beleszürkültem a hétköznapokba. Valamikor régen nagy társasági életet éltem rengeteg úgynevezett barátom volt, (nem sok maradt mára, egy azaz 1)! Ittam, drogoztam, cigarettáztam, buliztam-orba szájba. Több zenekarban zenéltem és a koncertek kitették az életemet, ennek kb. 14 éve vége szakadt, azóta meg semmit nem kezdtem magammal. Csak a családomnak éltem azután, ez lett a vesztem, állítólag túlszerettem! Nem vagyok és nem is voltam soha féltékeny nem szoktam irigy lenni, és nem sajátítok ki senkit, és semmit. Mást szeret, kaland kell neki? Menjen majd rájön, vagy nem és akkor is mi van, itt már vége mindennek. Ha idegbajt kapok vagy erőszakoskodok attól bármi is jobb lesz? Nem hiszem... A gyerekek imádnak és szeretnek, bármit megtennének értem, csakis ezért olyan szar az egész!!! Sok mindent elrontottam tudom vannak hibáim de azt nem hiszem hogy ezt érdemeltem az élettől és tőle. Mostanára már túl tettem magam rajta, csak a gyerekeket hiányolom de eszméletlenül, mindennap majd megörülök hogy végre lássam már őket. Én elengedtem dolgozni sőt örültem neki hogy dolgozni akar, és rendes emberként szeretne élni, aztán rájöttem ez semmi másról nem szól, csak a függetlenedésről, de engem ez sem zavart mert ha jól érzi magát akkor az nekem jó! Megtanultam mára a leckét, kit is érdekel igazán hogy kinek miben van igaza, leszarom nem érdekel az igazság. Az még soha nem változtatott semmin ha ne adj isten nekem volt igazam, de az sem ha másnak. Azt a rövid életemet nem fogom vitával tölteni ha boldog is lehetek sokkal kevesebb energiával. Azt hittem boldog életem van, és tönkre ment nem tudom miért!? De ha tudnám az sem biztos hogy segített volna, így alakult ezt kell elfogadnom. Nem ítélkezhetek mások felett ha magammal sem vagyok tisztába, mit várok magamtól és a jövőmtől? Nem tudom ezt hogyan írjam le... Nem, nem! Én is csak egy önző dög vagyok mit bárki más aki csak magára gondol. Na jó talán ez így durva, de tényleg vannak hibáim szép számmal, mint mindenki másnak. Sajnos túl érzékeny vagyok, és nagyon önkritikus. (ez de hülyén néz ki mikor én írom le) Sokan sokáig hülyének néztek, még úgy is hogy tudták hogy tudom. Ezen persze csak én változtathatok, senki más nem fogja eldönteni helyettem hogy hagyom vagy elég volt. Most betelt minden pohár vége mindennek, most erős változásokon megyek át. Soha nem ítélek külsőségek alapján, az nem rám vall. Persze az is számít hogy néz ki valaki, de úgy sem az igazi látszatot keltjük a másikban. Mindig szebbnek, jobbnak, ügyesebbnek, gazdagabbnak, sikeresebbnek , mutatjuk magunkat mint amilyenek vagyunk az életben. Ha valakit valakihez köt valami, az nem az a pár tíz perc lesz ami az ágyban történik közöttük ,hanem az a teljes élet amit akár rövid idő alatt is át tudunk adni a másiknak magunkból. Az természetesen a teljességhez a jó sex is hozzátartozik mindenképpen. (ez a kettő csak együtt jár szerintem) Úgy gondolom minden normális kapcsolatban a testi kifejezés az valamiféle lelki összehangolódás kicsúcsosodása! Sajnos a hazugságokból és a csalódásból nekem kijutott bőven, de tudom hogy nem ilyen az élet mert én is éltem meg szebb pillanatokat, és még fogok is biztosan. Nem tudom tudok-e még bízni bárkiben, de megpróbálom mert az élethez kell egy kis esély. Megbántani meg még csak véletlenül sem szeretnélek senkit, nagyon távol áll tőlem nem az én világom, de igen sok ember teljesen el van tévelyedve az életben. (persze volt olyan időszak is amikor ez nem így volt sajnos) Most meakulpázok ezerrel és szenvedek mint állat, de talán már vége. Én nyitott vagyok bármilyen kapcsolatra, de nagyon szeretetéhes vagyok, és ez ,már látszik is rajtam sajnos. Most már csak, várok hogy tiszta szívvel nyitott lélekkel befogadjam, azt ami rám vár az életben bármi is legyen az... A múlt héten közöltem, kész vége nem csinálom tovább! Várom a válópert és a szabadságot, tudom nem vagyok normális, és mi tartott ennyi ideig, de 37 évesen is tanulhat még az ember!!!