Íme egy szakításom története, a szereplők nevét csakazér'se változtattam meg, és van benne vér, verejték, könny, móka és kacagás. Elnézést, sajnos hosszú – én is a tömörség híve vagyok –, de nehéz lenne röviden vázolni, mert kicsit bonyolult a sztori. Van benne három szakítás is, sőt, ha úgy vesszük, öt.

Az egyetem előtt ismerkedtem meg Ágival és Balázzsal: Ágival nemes egyszerűséggel úgy, hogy a gólyatábor előtti matektáborban egy szobába kerültünk és szó szerint hozzám csapódott, Balázs pedig a gólyatáborban kezdett el udvarolni az akkor már barátnőmnek számító Áginak. Össze is jöttek, Ági halálosan beleszeretett Balázsba, ő volt neki talán az első nagy szerelem. Balázsról időközben kiderült, hogy szaktársam, így pár hónap múlva már kialakult közös baráti körünk volt, ami még két csajból (szintén a matektáborból), azok barátaiból, valamint Balázs albérlőtársaiból állt.

Együtt járogattunk mindenhova, moziztunk, buliztunk, tanultunk. Szép időszak volt. Aztán Ágival szép lassan beteltem, elkezdett idegesíteni. Nagyon nehéz természetű csaj volt, sírós, nyafogós, törékeny, lelkizős és egészen más habitusú, mint én. Valahogy ki is alakult közöttünk az a felállás, hogy kimondatlanul én lettem a pótanyukája, csakhogy nekem ez teher volt. Nem éreztem, hogy megfelelően kompetens és egyéb szempontból megfelelő ember lennék erre a szerepre. Hetekig fontolgattam, hogy valahogy leépítem a kapcsolatunkat (hülye kifejezés, de a "szakítok vele" még hülyébben venné ki magát). Nem volt szép tőlem, lehet, hogy ősgenya vagyok, de úgy éreztem, hogy megfojt a közelsége.

Én akkoriban egy másik Balázs nevű sráccal jártam (ennek csak később lesz jelentősége), de csak pár hétig, aztán szakítottunk. Pár napra rá Balázs is szakított Ágival, nem is értettem, miért. Ági – ha jól emlékszem – meg is bízott a feladattal, hogy faggassam ki valahogy a srácot. Balázzsal akkorra már egész jól kijöttünk, szaktárs lévén folyton együtt lógtunk. Nem emlékszem konkrétan a faggatós beszélgetésre, csak valahogy az jött le belőle, hogy ő is unja már Ági nyavalygásait és egy vagányabb csaj kéne neki. Kiderült, hogy nem volt köztük mindvégig semmi, mert Ági borzasztóan gátlásos és a csókon kívül semmibe nem volt hajlandó belemenni. Emlékszem, még meg is sajnáltam szegény srácot. :D

Eltelt egy kis idő és valahogy úgy kezdtem érezni, hogy Balázs nekem kell. Emlékszem, nem tartottam magam normálisnak, meg is kérdeztem a legjobb barátját, Józsefet, hogy mit szólna hozzá, ha Balázzsal kezdenék. Nem mondott semmi konkrétumot, mert furcsállotta a dolgot, csak valami olyasmit, hogy csináljam, ha akarom. Később derült ki, hogy ő meg Ágiba volt reménytelenül, évekig szerelmes.

Szóval összejöttünk Balázzsal, de hetekig titkoltuk, mert úgy éreztem, Ágit hazavágnám vele. Közben megpróbáltam vele egyre kevesebbet találkozni, ha hívott, nem mentem, nem kerestem, satöbbi. Aztán mégiscsak sor került egy nagybeszélgetésre, amiben kért, hogy valljam be, járok Balázzsal. Bevallottam. Sírt egy darabig, valami hagymázas sztorikkal állt elő, hogy őt zaklatták a közép suliban, és ezért olyan lassú, meg óvatos, de, hogy ő még mindig szereti Balázst és a többi. Még akkor is az jött le, hogy szüksége van rám, és a segítségem kéri, de én már nem tudtam azt megadni neki. Csak iszonyatosan sajnáltam és nem értettem, miért pont engem akar még ezek után is. Onnantól kezdve nem találkoztunk.

Rémes időszak következett, pedig szerelmes voltam és jól kellett volna magam éreznem, de egyrészről az egész baráti kör ellenem fordult, másrészről szűnni nem akaró lelkiismeret-furdalásom volt Ági miatt. A baráti kör ellenem fordulása úgy zajlott, hogy a csajok kitalálták, hogy én már réges-régen elcsavartam Balázs fejét és "szegény" srác velem csalta Ágit. Ami nem volt igaz. Azt is kitalálták, hogy végül azért szakított Balázs Ágival, mert én is szakítottam végre a korábbi Balázzsal. Odáig fajult a gyűlölködés, hogy simán szemét kapcarongynak híreszteltek. Azt is megkaptam, hogy én egy gonosz démon vagyok, aki békés és szép kapcsolatokat zúz össze. Persze az ilyen "barátokért" nem kár, így ezt a részt lassan el is tudtam felejteni. Nem úgy Ágit.

Balázzsal kb. egy évig jártunk, aminek a végére teljesen leépültem. Elkezdett mindenféle betegségem lenni a semmiből: az Achilles-íngyulladástól, a torokgyulladáson át a szemig mindenem volt. Balázsnak ez nem tűnt fel, sőt, totálisan belekényelmesedett a kapcsolatba. Teljesen kiszolgáltam, ő meg nyerőnek is érezhette magát, mert, mint utóbb kiderült, már a gólyatáborban engem akart, csak félt, hogy nem kapna meg, ezért "adta alább" (ő mondta) és kezdett a barátnőmmel. Olyan időszak is volt (kétszer pár hónap), amikor a családom tartotta el Balázst, akit ez simán nem zavart. Aztán valahogy elegem lett ebből a nagy, elkényeztetett gyerekből, hiszen a felnőtt énjéből nem sokat kaptam (nyílván még nem is volt neki olyan). Közöltem vele, hogy szakítok. Ez közvetlenül azelőtt volt, hogy kiment volna a nyári szünetben külföldre dolgozni. Gondoltam, így könnyebb lesz mindkettőnknek. Volt búcsú szex is, de rémesen sikerült, mert olyan kötelező jelleggel még nem szeretkeztem soha, ráadásul már jócskán meg is undorodtam a pasitól.

Külön történet, hogy nyáron végig hívatta magát, pedig akkoriban nem volt olcsó Amerikába telefonálni, de eljátszotta, hogy nélkülem begolyózik, meg, hogy totálisan elveszett. Hazajövetele után a következő 8 hónapban sem bírt tőlem elszakadni, állandóan a nyakamra járt, pedig egy csomószor megbeszéltem vele, hogy vége. Emlékszem, még azt is mondtam neki, hogy az egész az én hibám, magam mellé láncoltam(!), de most már menjen végre békével. :)

Én a 8. hónap után elkezdtem pasizni, mert nem bírtam tovább, azt gondoltam, ez végre észhez téríti. Még egy kellemes epizódra emlékszem, amikor hétvégén velem jött Fehérvárra, a szülővárosomba, mondván, hogy ott tud nadrágot venni (egy kisvárosban voltunk egyetemisták). Még a nadrágra is tőlem kért nem kevés pénzt, plusz azt, hogy menjek vele választani. Mondtam neki, hogy elég volt, találja fel magát egyedül. Kiszedte belőlem, hogy azért sietek, mert egy randira megyek. Elkezdett a bevásárlóközpontban őrjöngeni, én meg akkora már úgy gyűlöltem, hogy legszívesebben ott helyben megöltem volna. Velem akart jönni a randira, hogy megnézze az "új" srácot. Sírva röhögtem. Máig nem tudom, miket vágtam a fejéhez, hogy végre elmenjen a dolgára.

Még egy pikáns kiegészítés: Ági azóta jól van, csak egyszer találkoztam vele a "szakításunk" után, amikor József megkért, hogy beszéljek vele és "faggassam ki", miért nem áll vele szóba a lány. (Emlékeztek még? József évekig szerelmes volt a lányba. Neki pont a törékenysége, élhetetlensége, mimózasága, ártatlansága tetszett.) Mondanom sem kell, jó nagy hülyeség volt pont engem odaküldeni, ezt mindkettőjüknek meg is mondtam, de nem volt akkor már más összekötő kapocs köztük. Persze, hogy pár perc után már rég nem Józsefről beszélgettünk, hanem a kettőnk dolgáról, hiába. Azt még elmondta, hogy szeretne engem visszakapni barátnőnek (talán mégsem vagyok ezek szerint olyan rossz ember?), de én ezt már nem tartottam elképzelhetőnek. Miatta nem. Egyszer már elárultam, mire számíthatott volna tőlem?

Hát, ennyi.

Nincsenek a kedves kommentelőkhöz különösebben kérdéseim, mert régen volt, már lezártam, ráadásul azóta több-kevesebb sikerrel fel is nőttem, és magam is sok-sok tanulságot levontam a történetből. :D

Köszönöm, hogy elolvastatok.