Be kell látni, hogy Kivilágítatlan fekete kerékpár nevű olvasónk átkúrt minket. Mint macskát a palánkon. Nem volt nehéz, mert mi jóhiszeműen jártunk el.

Most olvasom a blogját (www.apokrifek.blog.hu), amin feltárja, milyen leveleket írogatott nekünk azért, hogy rámutasson a nem tudom mire. Hogy hülyék vagyunk? Hogy minden sztori kamu? Nem tudom, és nem is akarom megérteni, mert a szakítósblog azért jött létre, hogy a vicces szakításokat megmutassuk, megbezséljük. Nem minden sztori vicces már, sok a kemény, fájdalmas levél, ez van, erre irányították az olvasók. Voltak levelek, amiknél kételkedtünk a forrás hitelességét illetően, és ha nagyon problémás volt, jeleztük is.

De a történeteket nem tudtuk és akartuk leellenőrízni, mivel ez a blog egy virtuális szerződéssel jött létre: kamu szarokat nem küld be senki, és akkor nekünk sem kell kitenni. Bizalom - ennyi, erről szól a játék, sokan velünk játszanak, és persze vannak, akik nem. Akik viccet, médiahacket csiálnak belőle - tegyék. Piciben kezdtük, magunknak csináltuk, hogy nevetni tudjunk saját problémáinkon, amihez csatlakoztak sokan. Egyre többen, mert rendszeresen kikerülünk az index blogketrecébe.

Először az is óriási problémát okozott, hogy napi egy poszt legyen, majd az, hogy napi kettő, mégsem írtunk egyetlen kamu levelet sem.

Napi 15 ezer olvasóból van egy, aki most megmutatta magát, éljen. Nagy szerencse, hogy holnaptól verespálné lesz a szerk, mert nekem kurvára elment a kedvem ettől. Az emberek mindenben csak a geciséget keresik? Persze, megértem, hogy azt akarta bizonyítani, lehetnek kamusztorik, de ez egy nagy közösségi játék. Azért vannak a kommentek, hogy abban szétszedjétek a levélben található vélt vagy valós hazugságokat.

Kamu leveleinél szerinte én belementem a játékba. Kibaszott intertextuális görcsöléssel próbált meg rámutatni arra, hogy ismert sztorik ezek. Igen, minden irodalmi szöveg megtörtént már, jéé. Remélem, az irodalmi pályán is ilyen tehetségesen mozogsz, mert a sztorijaid hitelesek voltak, keress kiadót, tudok segíteni. Itt nagyjából elérkeztünk a fikció és a valóság nehézkes témaköréhez, és ha még egy órát gépelek, akkor tényleg Isert és Derridát fogok idézni.

Én a szakítósblog nevében szeretnék köszönetet mondani a Kivilágítatlan fekete kerékpárnak, hogy posztjaival szórakoztatott minket. Azt nem látom, ment-e a világ elébb tőle, vagy sem, mert a posztokat ugyanazzal a metódussal fogjuk kipakolni. Kedves olvasónk nagyjából arra a fociszurkolóra hasonlít, aki mindenbe bele akar pofázni, a fradit és az újpestet egyszerre akarja vezetni, miközben ő Kisteleki és Várhidi egy személyben, de amikor beáll focizni, akkor kiszúrja a labdát, mert így nem derül ki, hogy mit tud, viszont mindenki örömét elveszi.

A szakítósblog körül fasza kis közösség alakult ki, ennél több nekünk nem kell. Olvas, aki olvas minket, ír, aki ír. Mi kitesszük, ha tetszik a poszt, és ahogy eddig, úgy innentől fogva is megmarad az állandó kérdés, valós történettel állunk-e szemben.

A poén az, hogy kedvenc olvasónk és ceremóniamesterünk, Pók vicces átirataival mindig rámutatott a történetekben rejlő furcsaságokra.