Istenem a 101-es Klub! Mennyi boros kóla és mennyi fekete szemfesték folyt el az Enjoy the Silence halllatán. Jöjjön egy rövidre zárt történet ebből az érából.

Kedves Szakíts, ha bírsz!

Ezennel beküldeném egy régi élményemet, remélem érdemesnek találjátok a közléshez!

16-17 éves koromban játszódik ez az apró szösszenet. Egy barátom barátnőjéhez tartozott sok helyes hölgyemény, akik mindig, mindenhova együtt jártak. Közülük az egyik már régóta tetszett, így örültem, hogy együtt lementünk mindannyian DM fun klubba a szokásos heti bulira.

Sikeresen kettesben maradtam a kisasszonnyal, viszont kiderült, hogy erős szerelmi bánata van. Ez egészen addig tört le, míg eszembe jutott, hogy akár felejthetne is velem, amit valami ostoba balgaság miatt hangosan is kimondtam. Már vártam az elutasítást mivel nem igazán voltunk egy kategória, és nem az én javamra, mikor legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy tetszik neki az ötletem, és azon kaptam magam, hogy imádott hölgyem nyelve a számban köt ki. A hölgy egy kicsivel később az ölembe feküdt (pihenni, józanodni, gondolkozni?). Eltelt pár perc mikor felugrott és ezt mondta a szemembe: "ne haragudj, de nem megy, még mindig rá gondolok", majd elrohant. Én hirtelen értetlenül magamba roskadtam pár perc erejéig, majd úgy döntöttem, hogy ezt komolyan gondolja és továbbálltam új imádnivaló leányzót keresni. A mai napig mindig mosollyal az arcomon emlékszem vissza a történtekre. Ha a hölgy olvassa ezt, akkor ezúton köszönném meg neki azt a csókot, nem úgy tűnhet, de sokat jelentett.