Kalandos történetem - jó pár évre visszamenő - még meggondolatlan éveimből való. Sajnos a sztori nagyon hosszú, és még ennél is hosszabb és részletesebb, de így is túl hosszúra sikerült, szóval "röviden":

Friss ropogós érettségizettként (a 2003-as szériát képviselem), és fiatal lázadó tiniként találkoztam X-el. Először csak interneten beszélgettünk. 30 éves volt, adta a nagymenőt, meg az érzékeny embert, zenekar frontembere volt, és mindemelett jól sztorizta az életét, tehát nagy dumás volt - elvált, gyerek exnél, jelenleg egy élettárs - ez utóbbi nem nagyon zavart, hiszen komoly kapcsolatra akkor nem vágytam, csak arra, hogy végre itt egy nyár amikor szeptemberben nincs több korlátozás, és gimi, egyszerűen csak bulizni akartam, kitombolni magam végre. Nagyon megtetszett a srác, és amikor rámenősen csapni kezdte nekem a szelet akkor aztán már minden eldőlt a fejemben: nekem ez a pasi kell! Ő meg úgy gondolta hogy én kellek neki, szóval ez nem volt akadály. Még amikor élőben nem is láttuk egymást, de már ki volt tűzve a találkozó időpontja (ismerőseink házibulijába) előre lezsíroztunk hogy lesz, ami lesz: az ágyban fogunk kikötni. És mint ahogy az előre meg volt írva, így is történt (bár nekem más elképzeléseim vannak a szexrôl, mint az hogy forduljunk rá a lányra, durranjunk el 3 perc alatt, majd mint aki jól végezte dolgát pihegjük ki magunkat - de ennyi hibája mindenkinek lehet, gondoltam...)

Még ki sem hűlt a takaró, amikor jött az első mellbevágó élmény. Csak úgy mellékesen megemlítette hogy az élettársa egyébként a sokadik hónapban van, és a közös gyereküket várják. Hát ekkor nyeltem egy nagyot, de nem érdekelt mert jól éreztem magam vele.

Összespannoltam a zenekar többi tagjával is, és gyakorlatilag hónapokon keresztül sütve főve együtt voltunk. Tehát szeretőt játszottam egy terhes élettárs mellett (biztos sokan úgy gondolják hogy megérdemeltem a pofáraesést ha ilyen erkölcstelen voltam). Idővel egész megbarátkoztam a gondolattal, ez főleg azért nem zavart, mert sosem tartott titokban, mindig felvállalt, és gyakorlatilag mindenki úgy kezelt a környezetében mintha én lennék hivatalosan a bnője. Az élettársa otthon ült terhesen, ő sosem vagy csak nagyon ritkán jött el ilyen közös bulikba, a próbateremnek pedig még a pontos helyét sem tudta, így az lett (3 perces) légyottjaink központja.

A fordulópont pár hónappal később egy fesztiválon ütött be, amikor néhány - eddig számomra ismeretlen - havercsaja lenézett oda, természetesen én is be lettem mutatva nekik, én pedig az a gyorsan barátkozó típus voltam hát nem teketóriáztam most sem: az egyik csajjal annyira összemelegedtünk, hogy csókolózásba torkollott a vége. Ezt X is látta és csak nézett, mire mi abbahagytuk a magam kis perverz módján megparancsoltam nekik, hogy akkor most ők is smároljanak egymással. Hát ezt is tették. Aztán az est további részét hármasban sétálással felváltva csókolózással töltöttük. Pár óra elteltével azonban a lány - legyen mondjuk Z - egyszer csak kibukott. Elkezdett szakadatlanul zokogni és hisztizni, én pedig értetlenül álltam a dolog felett hogy most mi a fasz van. Így az éccaka további hosszú hosszú órái azzal teltek, hogy X rendületlenül vigasztalta a rendületlenül zokogó Z-t, nekem meg leesett a fejem az unalomtól, és a bosszankodástól. Hajnalban Z hazament, mi meg ott maradtunk a feszten. Másnap X némi magyarázattal szolgált nekem az előző napot illetően. Elmagyarázta hogy Z egy naiv vidéki kislány, aki már egy éve bele van esve teljesen (mmint X-be), és nem mellesleg X számára sem közömbös, de eddig nem jöttem össze mert a csaj nem akart beletenyerelni egy családi életbe (erkölcsösebb volt mint én). Én meg faszán megnyitottam a gátat egy pajkos "na most csókolózzatok ti" felkiáltással - amit akkor már nagyon bántam, de reméltem hogy nem lesz semmi extrább következménye. Reméltem...

Ugyanezen a feszten történt az is, amikor egyszer éjszaka sétáltunk haza X-el erősen illuminált állapotban, és meg meg álltunk egy-egy csókra/ölelésre egyszer csak X röhögve azt mondja: te, az a pár ott mögöttünk az élettársam barátai. Én meg kissé megijedek, mert félek hogy lebukunk, erre mint aki leszarja csak ennyit mond X: mutassunk nekik valamit! - és megcsókol. Hát így szerzett tudomást az élettárs a titokzatos szőke szeretőről, rólam.

Innentől kezdve kezdődtek a problémák is. X veszekedett otthon élettárssal, mi meg emiatt veszekedünk. Aztán Z egyre többet járt a mi barátikörünkben, nekem meg ekkor már nem volt annyira szimpatikus, mert úgy éreztem van valami köztük. Akármennyire is laza akartam lenni egyszerűen bosszantott, hogy kiszállok X ágyából, ő meg megy Z-hez. Volt hogy neki is szegeztem a kérdést - csak sejtésekre alapozva -, hogy "Z vagy én?", de akkor ő úgy kibukott hogy szinte elhittem hogy tényleg nincs köztük semmi. Z próbált kedvesen viselkedni velem, de én ezt csak gúnynak vettem, és direkt bántani akartam. Bosszantott a dolog, hát beszólogattam neki durvákat, ő meg nem szólt vissza, csak állt ott mint valami áldozat, tehát még a tapló bunkó is én voltam.

Végül majdnem fél év után ősszel ért véget végleg az akkor már csak szinte veszekedésekből, az én csicskáztatásomból és megaláztatásomból álló kapcsolat. Állítólag ugyanis az élettárs szuperbiztosan lebuktatta X-et (állítólag vlmibôl, amit én a blogomba írtam ô meg elolvasta - természetesen ez totál dilinyósság volt), és X úgy érezte még mentheti a helyzetet ha eltűnök, ő pedig hazudik valami orbitálisat (ez utóbbinak magasiskoláját végezte :)). X lelkiismeretfurdolás, és tapintat nélkül szakította meg velem a kapcsolatot, úgy hogy ez a lépés azt jelentette: én attól kezdve nem vagyok szívesen látott vendég a baráti társaságban. Ergo egyik napról a másikra elvesztettem a baráti körömet, X pedig legnagyobb meglepetésemre szidott engem mint a bokrot, mindenféle - rám nézve - irtó ciki hazugságokat terjesztett rólam, és mindenféle faszsággal teletömte az egykor közös barátaink fejét, akik derekasan megutáltak X hazugságai miatt.

Mélypontra kerültem, ám pár hónap alatt talpra álltam, új barátok, új pasi (ugyan csak átmeneti, de volt). Éltem az életem nélkülük, amikor egyik nap a metrókijáróban elkap egy számomra vadidegen lány, és hevesen megkérdezi tőlem, hogy én vagyok-e az aki vagyok. Mondom igen én vagyok az akinek gondol, erre nekem ugrott, hogy mit képzelek magamról, hogy kikezdek egy élettárssal rendelkező pasival (aki nekem ugrott az egyébként az élettárs testvére volt mint kiderült később), én meg köpni nyelni nem tudtam meglepettségemben, így közöltem vele, hogy egy ilyenhez két ember kell, és elköszöntem tőle. Másnap érkezett egy email tőle, hogy ne haragudjak kicsit indulatos volt, szeretné hogyha elmesélném neki részletesen hogy anno mi történt, mert X még mindig tagad mindent az élettársa előtt, ő meg hallani akarja az én verziómat is. Leírtam neki mindent. Azt is hogy nem csak én voltam az egyetlen akivel megcsalta őt, hogy például ott van Z is (akit egyébként ismert). Leírtam mindent, elküldtem neki, visszaírta hogy köszöni szépen sok zavaros részletet tisztáztam előtte, de nem tud mindent elhinni nekem.

Nem sokkal ezután jött egy email Z-től, aki ugyancsak szeretett volna megtudni tőlem pár dolgot, merthogy ő kapott egy levelet az élettárstól miszerint én azt mondtam neki hogy Z-vel csalja őt X. Nem tagadtam. Z nem is volt kiakadva. Azt írta megkönnyebbül, de az élettárs levelére nem válaszolt, és bevallotta hogy tényleg van valami közte és X között. Eleinte távolságtartó voltam Z-vel, mert én már túl voltam az eseten és nem is érdekelt, és lezártam, és nem akartam belefolyni semmi ezzel kapcsolatosba. De amikor Z leírta nekem hogy X miket mesél neki rólam, és hogy érdekelné hogy mi igaz ezekből a dolgokból, merthogy ő szeretne engem is meghallgatni mielőtt véleményt alkot nagyon meglepődtem. Pár nap hosszú levelezgetés után, végülis felhívtam, és 3 óra telefonálás után kiderült, hogy X fűt fát összehord rólam, hazudik összevissza és még csak nem is csinálja jól, mert a legtöbb hazugságát fotós bizonyítékkal tudom cáfolni. Már Z-n is nagy volt a nyomás mert az élettárs egyre csak faggatózott nála hogy van e köztük vlmi, X pedig egyre csak fúrta hogy mondja azt neki hogy nincs, ő pedig őrlődött hogy mit tegyen. Én meg egyre csak mondtam neki hogy X miben hol mikor és miért hazudott, és már mindennap órákat telefonáltunk egymással, és kezdett szimpi lenni nekem Z. Mégsem az a naiv picsa akinek gondoltam. Végül eldöntötte hogy elege volt a hazugságokból és tisztavizet szeretne önteni a pohárba (persze X nem tudott róla hogy Z felvette velem a kapcsolatot. eközben eljutott hozzánk a hír hogy még mindig együtt van az élettársával X, és hogy X még mindig mindent tagad, és az élettárs elhiszi, mi meg eldöntöttük hogy bizonyíthatóan leleplezzük a hazugságait az élettárs előtt.

Mivel Z még mindig X szeretője volt, és X semmit sem sejtett rólam nem volt nehéz csőbe húznunk. Elmentem Z-hez, Z pedig meghívta X-et hogy beszéljék meg a dolgot. Merthogy X ugye azt akarta hogy Z írja meg az élettársának a levelet hogy köztük nincs semmi és én csak hazudok - ezért próbálta meggyőzni. Mi elrejtettünk egy diktafont Z szobájába elindítottuk, és minden ment mint a karikacsapás. X jött, én addig Z lakótársának szobájában vártam. A lakótárs pedig ott izgult velem. X-nek gőze sem volt róla hogy én is ott vagyok a lakásban, még arról sem volt fogalma hogy a városban vagyok. Z úgy írányította vele való beszélgetést, hogy mindenre rátérjen ami az élettárs szempontjából meggyőző lehet, a diktafon pedig csak vette, vette X vallomását.

A beszélgetésük vége kissé ingerültre sikerült. Elbúcsúztak egymástól mi pedig rávetettük magunkat az hanganyagra. Legnagyobb csalódásunkra kiderült hogy a diktafont betelt állapotban vetettük be, így a 4 órás beszélgetésből semmi sem lett rögzítve. Nagyon csalódottak voltunk. Aztán mivel morcosan váltak el egymástól úgy gondoltam hogy ezt telefonon meg kell magyaráznia. Mondtam Znek hogy hívja fel Xet a mobilomról. A számot letiltottuk, a telefont kihangosítottuk, a diktafont mellé tettük, és most már tényleg vett. X pedig beszélt csak beszélt, és hogy búcsúzott el Z-től? Hát így: "szereltek!" mire Z visszakérdezett "tessék?" X hangosabban: "szeretlek Z!" - kezünkben volt a rendíthetetlen bizonyíték a hazugságok leleplezésére.

Eközben váratlan fordulat következett. Másnap felhívott az élettárs, és megkért hogy egy kávé erejéig találkozzak vele, mert beszélni akart velem. Beleegyeztem. Z-vel megállapodtunk hogy addig nem vetjük be a hangfelvételt, amíg nem feltétlenül muszáj. Kíváncsian vártuk mi sül ki a kávézásból. Az élettárs a telefonban megkérdezte tőlem hogy nem hagytam-e el valamilyen ékszeremből egy követ, mert ő ugyan talált az ágyukban egyet. Mondtam neki hogy de. A gyűrűmből. Kérte hogy hozzam magammal. Azt hiszem ez volt az utolsó csepp. Találkoztunk, lerakta az asztalra a követ, és meg a gyűrűt. Tökéletesen passzoltak egymásba. Mutattam még neki pár félreérthetetlen fotót, nem kételkedett többé. Mondta hogy most már mindent elhisz, de még tudni szeretne tőlem pár dolgot. Kérdezgetett én pedig meséltem, válaszoltam... kifizette a kávémat, megköszönte hogy találkoztam vele, és vége volt... élettárs kirúgta X-et, Z megúszta felellősségvállalás nélkül, én pedig elégedetten hallottam vissza az egykori baráti körtől hogy X mély depresszióba esett, és megakarja öngyilkolni magát - hát tegye, ha jól esik! - gondoltam. Z-t még felhívta párszor hogy rávegye hogy beszéljen az akkor már exélettárssal hogy hazudtam, és a fotókra csak ráretusáltam magam. Igazi pancser utolsó kétségbeesett próbálkozásai voltak ezek. Mi már csak nevettünk rajta. Jó volt látni hogy visszakapta mindazt, amit ő szórakozott velünk (mert mint kiderült Z mellett is volt még pár nôje). Most mi rángattunk mint valami marionett bábut, végül tűzbe dobtuk, és nevettünk rajta egy jót. Hiába a dolgot végérvényesen csak itt tudtam lezárni egy elégedett széles mosollyal, és ez jó lecke volt nekem is. A hűség fogalma értelmet nyert számomra.

Amikor szakított velem, akkor nagyon mélypontra kerültem, és mint egy segélykiáltás megvágtam a csuklóm elég mélyem (khm... nevezzük gyenge amúgynemakarokmeghalni-öngyilkossági kísérletnek...). A kórházban elláttak, bekötöztek. Ezek után még egyszer találkoztam X-el (ez volt ôsszel az ominózus szakítás), aki a bekötött kezemet látva csak annyit mondott: máskor hosszában próbáld meg, úgy biztosabb! - amikor a leleplezése után üzengette hogy ő bizony öngyilkos lesz, ha nem tesszük jóvá hogy kibasztunk vele, én csak annyit üzentem vissza neki: "drága X, csak hosszában! Úgy biztosabb!"

Az élettárs gyerekét pedig ne sajnáljátok hogy apa nélkül nő fel. Mint kiderült rajtunk kívül még másik 8 lánnyal kavart, a gyerekkel pedig sosem törődött. Szart bele az apaságba, és ezt gyakran hangoztatta is. A gyerek jobban jár, hogy nélküle nő fel egy szerető gondoskodó anya mellett...

Epilógus: egy évvel később egy szórakozóhelyre mentünk Z-vel (aki a legjobb barátnőm lett időközben, és még ma is az sok sok évvel az eset után), és ott összefutottunk X-el és az egykori barátikörünkkel. A barátok úgy álltak körbe engem boldogan mintha egy hőnszeretett halottjukat látták volna viszont. X atomrészeg volt. Amikor észrevett odajött hozzám - totál lepukkant volt - egyik régi közös barátunk támogatta. Rám nézett és humorosan próbálkozva azt mondta nekem: ismerős vagy. Ismerjük egymást valahonnan? - mire én (miss színjózanon): ó, nem hiszem! - mosolyogtam. Erre az egész baráti társaság elkezdte baszogatni, meg megalázni ôt. Amikor vége lett a bulinak a gitárossal, akivel anno nagyon jóban voltam, még beszélgettünk egy sort az szórakozóhely előtt az utcán, kicsit fáztam, ő meg mondta hogy bújjak hozzá, és épp ott ölelgetett, amikor X kitántorgott a helyről. Meglátott minket, mi nevettünk épp ő meg erre fogta a telefonját dühösen a földhöz vágta és elrohant. (Már csak a barátoktól tudtuk meg hogy végül egy árokban találtak rá - kissé kikészült szegény).

Azok már tényleg csak olyan apróságok voltak, hogy lakása nem volt, csak egy büdös koszos lepukkant kis próbaterme, 30 éves létére eddig állása nemigen volt, amíg velem volt fôleg én tartottam el, késôbb pedig a barátok, végzettsége szintúgy nem volt. Szóval így visszagondolva elég nagy lúzer volt, csak jól tudta eladni magát.

Jelenleg 2 éve élek együtt boldogan és vidáman nagy egyetértésben legújabb és végleges szerelmemmel. Az esetből sokat tanultam. És ma már a kiegyensúlyozott felnőttek életét élem :).

Legyetek hűségesek a szerelmetekhez! Nálam bevált! *ez itt a reklám helye volt*