Mai óránkon az elutazásról lesz szó. Valaki elutazik, amivel egyben zárójelbe teszi az életét, mintha színes maszkot húzna fel, szabadon csókolhat, flörtölhet. Majd hazajön. Szerencsére a párkapcsolat olyan élő dolog, hogy nem tudunk normálisan egymás szemébe nézni, ha történt valami idegenben. Kicsit lesütjük szemünket, vagy csak nem csillog a retina. De még mindig elítéljük azokat, akik túrkálnak a másik emailjei között.


Kedves Szakítós Blog!

Az én kis történetem arról szól, hogy az első döntés a helyes (mint vezetéskor), és hogy minnél inkább meg akarjuk érteni egy ember érzéseit, annál távolabb kerülünk maguktól az érzésektől.

Nekem még nem sikerült összehoznom egyéjszakás kalandot... pedig három éve jobban jártam volna ha sikerül! Kapolcs, fesztivál, nyár.... a reggeli szeretkezéstől ránkdől az éjszaka ad-hoc módon a koncerthelység mellett felállított kínai sátor... szép indítás, még csipás szemmel is aranyos a lány! Persze kiderül a reggeli kefír mellett, hogy pár napja egy másik sráccal kavar (ráadásul a baráti társaságból, egy szimpatikus egyénnel, akit én csak előző este ismertem meg), és amúgy is van barátja otthon. De szakít mindenkivel, mert én meg így meg úgy hűha.
Ez volt az első pont, ahol mégis csak jobban döntöttem volna, ha egyéjszakásra vesszük a figurát....
....ennek megértéséhez tudni kell rólam, hogy az egyszerre csak egy emberrel felállás híve vagyok, és sose értettem, hogy jutnak el mások odáig, hogy 'hűtlenek' legyenek és megcsalják párjukat; bár simán lehet, hogy pont ezért születtem kicsiny bolygónkra, hogy végre megértsem, mert ha én nem is, a másik fél mindig valahogy konkrétan behozza a témát.....
Végül is túltettem magam a büszkeségemen, az elveimen, ami persze könnyű, ha te vagy a kedvezményezett : )
Együtt is voltunk utána kb két hónapot, kicsit megismertük egymást jobban, jó volt.... aztán kisebb félreértések miatt nem találkoztunk 2 hétig, ami alatt ő kavart egyet az exével, meg egy régi barátjával...
Hajrá, gondoltam, elmentem hozzá szakítani (ha már úgyis MSNen derülnek ki a dolgok, legalább egy pofavizit nem árt konkretizálni a bitekben jött infót), és jött, hogy ő mennyire odavan, és mennyire szerelmes, és hát szeretkezés lett a dologból.... De valahogy elég erő volt bennem, hogy kiszálljak másnap. És sikerült is, bár lelkileg elég mély nyomot hagyott bennem, ez a büszkeség kontra szeretet dolog.... (neki is kb ezt mondtam, hogy az alapvető hűség nélkül úgy érzem nem vezet ez sehova - bár nincs sok értelme ikrek jegyűeknek ilyesmit mondani : )
Egy évig sikeresen nem találkoztunk, amikor is összefutottunk azon a bizonyos fesztiválon, és kb hasonló dolog kerekedett ki belőle: éjszaka szex, reggel meg hallom, hogyan falaz magának az épp aktuális barátja elött telefonon.
Mint említettem, én nem bírom az ilyesmit.... hűtlenség, hazugság.... szóval most egyből leléptem. (végül is tekinthetjük ezt egy éjszakás kalandnak, ha nem számoljuk az elötte meg utána lévő éjszakákat : )
Aztán ősszel, egyéb érzelmileg felkavaró események hatására (újabb story, ha érdekel valakit), egyszer csak rákommunikáltam, és másnap már nála aludtam, mintha ez mindig is így lett volna. Együtt is maradtunk majdnem egy évig. Én próbáltam legyőzni magamban a múltat, a büszkeséget, meg a saját kis fej-a-szívvel-vitázik-a-szerelemről belső rágódást... és nagyjából ment is. Én hiszek az emberekben, és abban, hogy képesek feliserni, megérteni és változni, és benne is hittem. Talán pont valami ilyesmi lenne a szeretet....
Szerintem szépek voltak az együt töltöltött idők.
Aztán nyáron ő külföldre ment két hétre.... és én olyat csináltam, amit azóta is bánok. Nem írt semmit nekem napokig, olyan fura volt, máskor mindig bőbeszédű volt.... gondoltam belenézek a levelesládájába, a barátnőinek biztos írt valamit arról, mi van vele. Nem kellett volna.... "Képzeljétek, első éjszaka a szállásadómmal gumi nélkül hüm hüm... ja, és Ő (én) is nagyon hiányzik" - kb szó szerint idézve, plusz még egy kis viccelődés, hogy nem akar ilyen szuvenírt hazahozni...
A lényeg a lényeg, hosszú lelki csata után, csak elhittem, hogy ő mennyire szerelmes még mindig (köszi neked büszkeség! : ), és folytattuk/újrakeztük. Megígérte, hogy hűséges lesz, ez csak egy kis ittas félrelépés volt, én meg mondtam neki, hogy rendben, ne így legyen vége, de ha mégegyszer megcsal, engem többet nem lát. (sokadik hibám sajna.... ilyeneket nem szabad mondani, mert az ilyen kondicionális logika hazavágja az életet éltető kiszámíthatatlanságot).
Az egész pikantériája, hogy ügye ezek után elment nőgyőgyászhoz, és kiderült, hogy nem hozott haza semmi szuvenírt, hanem már a méhében növekszik, egy jóindulatu ciszta daganat formályában, ami 21 éves korban nem túl gyakori, és hamarosan ki kell operálni. Nem súlyos, de nem is babapiskóta (persze, amikor közölte vele a nődoki, hogy ez van terhesség helyett, ő csak megkönnyebbült...) De én ekkor már döntöttem mellette, és örültem is neki, hogy egy 'nem valami nagy szám' dugás miatt mégse hagyom magára ezzel az egésszel. Rózsaszín felhőn keresztül nézve, még jó is, hogy megcsalt, mert legalább kiderült egy ilyen fontos dolog, viszonylag időben.
Ezek után én eléggé féltékenybe csaptam át asszem.... vagy hát nem tudom.... de elkezdtem monitorozni a kommunikációs csatornáit (kb tízszer kértem meg, hogy változtassa meg a jelszvait a keresztnevéről másra, hogy ne tehessem.... hiába), és bár próbáltam konstruktívan tenni mindezt, és ha olyat találtam az írásai között, amit nem értettem, hát rákérdeztem, lebuktatva magam.... de valahogy mindig az lett a vége, hogy amúgy hogy képzelem, hogy a leveleit olvasgatom... amiben persze igaza volt, viszont a kérdéseimre nem nagyon kaptam választ. Fura volt, hogy felém milyen nagy érzelmeket mutat, másokkal meg milyen alpári módon beszél a kapcsolatunkról. Fura volt, mennyit levelezik az ex-eivel, hogy a képembe hazudik többször is, hogy ugyan, hogyan landolt nála az a férfi dzseki...ja, hogy ott aludt nála a belevaló fiu is, persze, nem volt semmi... de akkor minek hazudtál róla? Meg hogy 2 hete egy ágyban alszik egy régi lakótársával, de persze csak ágyhiány miatt.... szóval nem szerencsés dolog mások leveleit olvasgatni, ezt azóta megtanultam.
Amúgy én nem éreztem, hogy igazán féltékeny lennék.... nem ellenőriztem, és számonkértem, hanem inkább figyeltem, és próbáltam lekommunikálni. És bizalmatlan se voltam igazán, nem titkolóztam, csak tisztán akartam látni. Homokdombra mégsem építek várat - én kis naív, még nem tudtam, hogy a sivatagban csak homokdombok vannak... : )
Szóval két héttel a fél év múlva megtartott műtét után kidobott.
Természetesen MSNen..... hogy ez nem működik tovább. És ő kalandozni akar..... és miután ezt elmondta, közölte, hogy amúgy a tegnapi buliban csókolózott egy lánnyal is, meg egy fiuval is.
Haha, gondoltam! Akkor ez szakítás megint csak színjáték, és a korábban tett felelőtlen igéretemet akarja eltusolni, miszerint mégegy félrelépés, és annyi....
Személyesen csak 3 nap mulva sikerült találkozni: egyik reggel megleptem, és beállítottam hozzá. A kötelező pofavizit.... cucc visszaadás.... majd konyhában egy utolsó kisérlet a kommunikációra. Szóval miért is? kérdem én..... tipikus lekoptatós habogás.... de mégis? Ja, mert múltkor is, amikor kocsikáztunk a szölővárosában, nem voltam elég lekes, amikor a nagymamája régi lakását mutogatta egy panelrengetegben.... mi van??? Ennek semmi értelme. Meg hogy olvagatom a leveleit - ez igaz, de nem újkeletű. Akkor próbálkozzunk konkrét kérdésekkel, gondoltam.... Szerelmes vagy? Nem. Velem akarsz lenni? Nem. Szociálisan akarsz még velem találkozni? Nem. Van remény? Nincs. Hát gondoltam remek, ha így állunk, hát ez van. De ügye azért majd találkozunk? - kérdi ő. Mondom többet nem nagyon. Erre kicsit elgondolkodott... és jött a megoldás: tulajdonképpen, ő továbbra is szívesen szexel velem, mint már MSNen is kiderült, de semmi több. És másokkal is akar kalandozni.... de egy engedményre hajlandó: megígéri, hogy másokkal csak gumiban csinálja, és velem a nélkül is. Akkora igazából én már lelkileg eléggé készen voltam, már nem volt erőm kiakadni ezen sem, gondoltam, az hogy nem szerelmes, 'megmagyaráz' minden mást ami kicsúszik a száján. Aztán jött a kegyelemdöfés: mélyen a szemembe néz, és azt modja: "Te csak kispárnának vagy jó nekem". Asszem, ez volt az a pont, amikor összeállt a kép: itt már nincs semmi érzelem, amivel lehetne kezdeni valamit, csak az ösztönök. Amik persze belőlem is előbújtak, főleg így reggel, fiatal immáron 'szabad' lány ül velem szemben, hálóingben, enyhén széttárt lábbakkal, és leesett, hogy tulajdonképpen az eltetelt évek is erről szóltak. És nem is az a baj, hogy kispárna..... kispárnának (is) lenni nem is olyan rossz. De 'csak'?????? Megértem, hogy jó velem szeretkezni (talán mert én még olyan őskövületnek számítok, aki érzéseket is visz bele), de eszem ágában sincs senki szexuális játékszerének lenni - vagy végigcsinálni még egy pár mégis mégsem kört.
Azóta nem beszélünk. Ő néha még megkeresett emailben, ha nem talált egy fájlt a gépén, vagy nem tud belépni a postafiókjában (azóta ugyanis én vagyok a nagy hacker, és minden informatikai probléma mögött én állok), de én, mint rendes csakkispárna, nem tudok ilyenekhez hozzászólni. Azért küldtem neki karácsonyra egy kispárnát, gondoltam hátha hiányzok neki néha : )
Természetesen a story nem teljes, és subjektívmegélésen alapszik... és talán annyira nem is szaftos. De én így éltem meg, és a mai napig rossz szájízzel gondolok erre a lányra, pedig amúgy egy szeretni való kis teremtés.... talán majd egy másik életben ; )

Popely