Nem rekorder történet, de szerda délutánra megteszi: a belvárosi padról rögtön szobára mentek, de mivel a Lánchídon csak annyi futotta, jéé, madarak, hamar lapátra került a lány. Már lehet szavazni!!!

1. Készül a szakítóskönyv, ezt jópáran tudjátok már. Június 10-én, egy hét múlva zárjuk a kéziratot, úgyhogy a szakkönyvbe illő szakításokat addig küldjétek. Meg utána is, de az már csak a javított karácsonyi kiadásba kerülhet bele.

2. És mindenki csekkolja a postafiókját, hátha kapott tőlünk levelet.

3. Elindult a goldenblog nevezési szakasza. A szakítósblog a szórakozás kategóriában kíván megmérkőzni.Csak szólunk.

sziasztok, van egy történetem, amit gondoltam, megosztok. hátha érdekel valakit...
nem rekorder sztori, mert van olyan haverom, aki járt egy csajjal az oktogontól az operáig, és ezt bizony nehéz lenne alul/felülmúlni. de nem lesz megerőltető, nem fog fájni :)

sziasztok

biztos kapom majd a savat, de legalább nem leszek hosszú, mint általában szoktam. a történet is igen rövid volt.

jópár éve a belvárosban kellett jegyet beíratnom, amin gyorsan túl is estünk, utána séta, és mivel nyár volt én meg egyedül voltam, kószálgattam és élveztem a budapesti szépségeket: minden formát, mosolyt és illatot kiélveztem és mindig a legszebb popsi után fordultam be a sarkon. ahogy gondtalanul kószáltam, bukkantam rá - nevezzünk mondjuk o.-nak. o.-val régebben egy gimibe jártunk, nekem bejött nagyon (nem beszélgetni szerettem volna vele, csak hogy tisztázzuk a szimpátia típusát :)), de soha nem adódott úgy, ezért kábé a sziaszia szintnél tartottunk történetünk kezdetén.

o. egy padon ült és keservesen sírt...

ilyenkor mindig jól jön egy erős férfiváll :) odaültem, kérdeztem, mi a baj. hát hogy kidobta a csávója (szintén a tisztánlátás végett: egy párhetes kapcsolatot siratott). na mondom - magamban - szívesen segítek én neked (kutyaharapást szőrivel:)). tartottam a vállam, hallgattam a hüppögést, ő pedig egyre szorosabban bújt hozzám. rövidesen javasoltam, hogy "szobán" folytassuk, és neki sem volt ellenére. a "szoba" felé vezető úton számomra kiderült (merthogy a könnyek elfogytak, és ideje lett volna az önálló gondolatformálásnak), hogy én o.-tól azt és csak azt akarom. egy jellemző példa, bár biztos mindenki el tud képzelni egy nagyon buta lánnyal folytatott "beszélgetést", hogy a lánchídon átsétálva mindösszesen annyit bírt megjegyezni, hogy "jééé, madarak" :D.
ez jutott eszébe azon a kétszázötven méteren.
no comment. de innentől végképp biztos voltam "kapcsolatunk" minőségében és hosszában.

a tetthelyen nyélbe is ütöttük a biznicet. annyira nem volt profi, de nem is szenvedtem. jó kis numera volt, nnna. utána indulásra ösztökéltem, mert jóból is megárt a sok :), amit akartam tőle, azt megkaptam, de most már ideje volt egy baráti sörözésnek vagy egy kiadós alvásnak - egyikhez sem volt szükségem rá. elindultunk, és mintegy ötszáz méter alatt semmilyen felvetést nem tudott egy idétlen hehénél bővebben lereagálni. arról már addigra letettem, hogy akármit kibökjön magától.

egy sarkon közöltem vele, hogy szia, és egy laza mozdulattal balra fordultam. visszanézve láttam, hogy zavartalanul sétál tova tangenciálisan, és talán még most is sétálsétálsétál... én meg elfelejtettem a népmesei fordulatot, hogy hacsak nem... szerintem nincs is ilyen opció, azóta nem láttam, nem hallottam felőle, és hogy megmondjam az őszintét: nem is bánom.

és most kövezzetek :D (jehovajehovajehova:)