Veszélyes vizekre evezett a levélíró, amikor elmeséli, hogyan esett két szék közül a pad alá, és a kommentelők véleményét kéri. Nem lesz benne köszönet: nem bírt várni az egyik csávóra, ezért összejött egy másikkal, mi több össze is költözött vele, de hozzámenni nem akart, mert még mindig a másikat szerette. Aztán meg csodálkozott, hogy mindkettő kirúgta.

Sziasztok!

Egy lassan 1 éve véget ért történetemet szeretném megosztani veletek. A tanulságot szűrje le mindenki maga
Szóval a történet elején adott vagyok én, Linda (álnév) 21 éves és András 22 éves. A lényeg, hogy András nekem régóta tetszett - egy kollégiumban laktunk, innen az ismeretség. Megismerkedtem vele, néha találkoztunk, sétálgattunk, beszélgettünk, elég bensőséges dolgokról is, de komolyabb soha nem történt, pedig én már nagyon szerettem volna :) Mindig csak úgy tekintett rám, mint egy barátra. Pedig igyekeztem ám :) Ez az állapot nagyjából 1 hónapja tartott. Amikor már kicsit alakulni kezdett a dolog, bekerült a képbe Klári. Klári nem a mi kollégiumunkban lakott, Andrással egy buliban ismerkedtek meg. És az én Andrásom, akit már több, mint egy hónapja kerülgettem hiába, fülig szerelmes lett belé. Egyre kevesebbszer találkoztunk, mindig csak a csaj után rohangált, engem meg evett a sárga irigység, amikor láttam őket. Ennek ellenére nem adtam fel, megpróbáltam felhívni magamra András figyelmét, meg ugye esténként a koliban helyzeti előnyben voltam. :) Voltak találkozások, séták, minden női praktikát bevetettem ,de semmi különös nem történt. András Klárin kívül másra nem tudott gondolni. Próbálkoztam sok mindennel, pl. pletykákat terjesztettem Kláriról, hogy megfúrjam a szépen alakuló kapcsolatot. Végső elkeseredésemban elhatároztam, hogy egy másik fiúval fogom Andrást féltékennyé tenni. Nemsokára egy buliban össze is jöttem Márkkal, aki bár nem volt az esetem, de azt gondoltam, a célnak megfelel :) Elég feltűnően jártam Márkkal, igyekeztem, hogy lehetőleg minél többször összefussunk Andrással, amikor megláttam, hangosan ráköszöntem és heves csókolózásba kezdtünk új barátommal. Andrást láthatóan még ez sem zavarta, csak mosolygott rajtunk, mondanom sem kell, Klári továbbra sem tűnt el a színről. Mindezek ellenére továbbra is imádtam Andrást, de Márk is kezdett megtetszeni, bár szerelmes sose lettem belé. Aztán "ha nincs ló jó  a szamár is" alapon Márkkal maradtam, de minden nap András járt a fejemben, gondolatban mindig vele aludtam el. Márk közben egyre komolyabban vette a kapcsolatunkat, olyannyira,hogy egyik este (kb. egy év együttjárás után) megkérte a kezemet.  Szerettem őt, de nem szerelemből, ezért nemet mondtam, ő pedig erre azt válaszolta, hogy ha ennyi idő után nem veszem komolyan a kapcsolatunkat, akkor az egésznek semmi értelme. Igaza volt. Kértem pár hét gondolkodási időt. Közben megtudakoltam, mi a helyzet Andrással (az utóbbi időben kiisé elhanyagoltam őt (gondolataim persze még mindig körülötte jártak), mert összeköltöztünk Márkkal). Mondták, hogy van barátnője (nem Klári az). Gondoltam, most már minden mindegy, megkérdezem tőle, akar-e valamit tőlem, mert nem bírom ezt a bizonytalanságot. Egyik este felkerestem, egyedül volt éppen. Kérdésemre egyértelmű "nem " volt a válasza, azt felelte, hogy akart, tetszettem neki nagyon is, de ő lassan ismerkedős típus, én összejöttem Márkkal, ő meg elvből nem kezd olyan lánnyal, akinek van barátja. Gondolhatjátok, mit gondoltam!!! Átkoztam magamat rendesen, amiért ilyen türelmetlen voltam.  Megkérdeztem, most akkor nem kezdhetnénk-e elölről mindent, mire azt felete, hogy a barátnőjével komoly a kapcsolata, így szó sem lehet róla. Ezek után csak úgy forrtam a bosszúvágytól, a dühtől. . Még egy hétig gondolkodtam , aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen jól érzem magam Márkkal is, miért ne mondhatnék neki igent. Az Andrással történtek után pedig egyre szebbeket kezdtem gondolni róla, ezidő alatt majdhogynem beleszerettem így gondolatban. Rohantam vissza Márkhoz, hogy elfogadjam az ajánlatát, de ő átlátott a szitán, hogy itt valami nem stimmel. Azt mondta, ő is gondolkodott az elmúlt 2 hétben, rájött, hogy én őt sose vettem komolyan, tehát az ajánlat már nem áll, sőt semmiféle kapcsolatot nem szeretne velem.
Így kell két szék között a padlóra esni. Mi a véleményetek?