A szakítósblog sokat adott az emberiségnek, de igazán sokat a nyelvnek adott, amikor azt olvasom egy levélben (5 éve tartó kapcsolatban a lányv félrewiwezett, a csávó meg versben mondta el, hogy ez neki így annyira nem), hogy Rólam ne beszéljünk, tudom, h MNK vagyok, akkor azért megdobban az én kőszívem is. Szokásos kérdésünk: ki szívat kit?

Kedves Szakítós!

 

Sokat gondolkodtam azon, mióta megtörtént velem ez a eset, megírjam e Nektek! Kicsit félek a kommentektől!:)

Pár hónapja, amikor lezárult ez a dolog, azért akartam Nektek írni, mert nem értettem mi történt. Aztán azóta, hogy már nem érdekel, rájöttem, igazából annyi történt, hogy a pasik nem képesek nemet mondani. Inkább addig szórakoznak, amíg a csaj meglép.

Előre leszögezem, tisztában vagyok Vele, hogy viselkedésem kicsit MNK-s volt, de legalább nem történt semmi komoly a srác és köztem.

Lassan 5 éve van barátom, akkor is volt, amikor megtörtént ez az eset. Elég sokat járok el egyedül szórakozni, de soha eszembe nem jutott más pasira ránézni. Egészen addig az estéig. Megismerkedtem Cukifiúval(barátnőim között így hívtuk, mert ugyanaz a neve, mint a barátomnak.) Cukifiú olyan tökéletesnek tűnt aznap este, mint még soha senki. Beszélgettünk, táncoltunk egy kicsit, a számom,a neven sem mondtam meg(félve a közösségi portáloktól). De miután megkért, keressem meg Őt wiwen, akár egy év múlva, akár 5 év múlva, de ő még szeretne engem látni. Na itt követtem el a nagy hibát, megkerestem. Kezdődött az emailezés, csöpögött a nyáltól minden mailje, versek, idézetek, találka nem! Véletlenül egy hónap múlva öszefutottunk ugyanazon a szórakozóhelyen, még mindig tökéletes volt.

 

Emailek, smsek már mindennaposak, tallkozzunk már. De minden megbeszélt találkozót lemondott.. elegem lett! Megírtam neki, ne szórakozzon,mondja meg, ha semmit nem akar! Jaj, nem dehogy is, jött a válasz..És az a pár mondat, amit szeretnék Veletek megosztani, mert ez olyan LEKOPTATÓS szöveg:

“Nem szórakozom az érzéseiddel, csak egy kicsit, vagy nem is kicsit, de tanácstalan vagyok! Nem mertelek keresni, és nem mertem találkozni veled! Félek attól hogy elrontanék egy 4 éve tökéletesen működő kapcsolatot, nem tudom te mit szeretnél tőlem, nem tudom hogy megtudnám e adni neked azt amit a mostani barátod, nem akarom hogy megbánd később azt hogy ha találkozol velem! Tisztába kellene legyek az érzéseiddel, a barátoddal való kapcsolatodat illetően! Tudnod kell hogy én heti 5 edzésen vagyok, és hétvégén 1 meccsen! Rengeteg időmet elveszi a munka és a sport, persze ez nem azt jelenti hogy nem lenne rád időm, csak azt hogy eléggé sűrű az életem! Isten őrizz hogy játszak veled, és hogy hülyítselek!” –Na ez mi??:) Ezután a mail után persze kezdtünk mindent előlről, egészen addig, amíg írtam neki, egy mailt, h legalább zárjuk le ezt a semmit, ha már 2 hete nem jön egy levél sem, és lemondott közben még egy találkát. Válasza egy vers volt, íme egy részlet:

“Menj, ha menned kell, én engedlek,
Ne szenvedj, hagyd, hogy csak én szenvedjek,
Ha elfogy a tintám, s nem tudok már írni,
Elmegyek innen, csak úgy egyedül sírni.”

Akkor nem volt ilyen vicces nekem ez a dolog, de így utólag belegondolva, mai napig nem értem mi lelt engem akkor. Iwiwes információm szerint, melyek nem egyértelműek, bekerült a képbe időközben a volt barátnő.

Rólam ne beszéljünk, tudom, h MNK vagyok, hogy egyáltalában szóba álltam Vele, még akkor is ha még egy csók sem történt.

Tanultam az esetből!