Mielőtt elindulnátok az esti bulira a Corvintetőre, olvassátok el ezt a szép történetet a királylányról és a királyfiról, akik megsimerkednek, néha kilovagolnak a vár melletti tóhoz, találkozgatnak, de jön a rossz tündér,  a királyfi megváltozik, és csak a hegyes kardja érdekli. A lányon persze ott van az örök életet jelentő lakat, a büszkeség, de a kulcsot lenyelte.

Van egy nagyon kedves barátnőm, nevezzük Erikának. Erikával gyakran találkoztunk, meg jártunk el szórakozni, és előtte mindig valamelyikünk albérletében találkoztunk. Egy ilyen alkalommal buli előtt elmondta, hogy neki nagyon tetszik egy srác, és, hogy az egyik szórakozóhelyen az ő sulijának lesz bulija, mi lenne, ha oda mennénk bulizni. Persze, miért ne. Sajnos a srác nem jött le a buliba, úgyhogy nem derült ki, hogy ki ez a rejtélyes lovag.
Néhány napra rá megint hasonló volt a történet, oda is értünk a helyre. Most viszont tényleg ott is volt a srác, őt nevezzük Ádámnak. Én elég talpraesett lánynak gondolom magam, és igazából soha nem volt gondom azzal, hogy embereket szólítsak meg, vagy hogy valamit elintézzek, kidumáljam magam, ilyesmi. Úgyhogy gondoltam összehozom a barátnőmet Ádámmal. Nem ismertem előtte, ezért odamentem, bemutatkoztam, majd azt mondtam neki, hogy szeretném neki bemutatni egy nagyon kedves barátnőmet (bár ha velem csinálná meg ezt valaki, valószínűleg elég rosszul érezném magam miatta, dehát tényleg csak a jószándék vezérelt, meg némi kis pezsgő). El is indultunk arra, ahol Erikát hagytam, de ő eltűnt. Mondtam neki, hogy ne haragudjon, akkor majd ha látom, szólok. És elköszöntem. De ő visszatartott, hogy beszélgessünk. Éppen pár szót váltottam vele, amikor megjött Erika. Be is mutattam őket egymásnak, erre Ádám azt mondta, hogy már egyszer találkoztak, és hozzám fordult, és folytatta a beszélgetést. Irtó ciki volt a szituáció, úgyhogy mondtam Ádámnak, hogy én megyek, megkeresem a barátaimat. De nem hagyta, hogy elmenjek, azt mondta, meghív egy italra. Mondtam neki, hogy rendben, de csak 5 percre maradok, mert tényleg meg kell keresnem a barátokat. Elkezdtem neki mesélni Erikáról, erre ő közbevágott, és azt mondta, hogy én tetszem neki inkább, és hogy menjek vele táncolni. Mondtam, hogy nem megyek, 5 percről volt szó, de nem engedett el. Hozzáteszem, a srác nekem is tetszett, de nem szerettem volna megbántani Erikát. Mondtam Ádámnak, hogy megígérem, hogy majd táncolok vele, de most mennem kell.
Megtaláltam a barátokat, beszélgettünk picit, de ki kellett mennem WC-re. Visszafelé persze belebotlottam Ádámba, aki azt mondta, ígértem neki egy táncot. Elmentem vele táncolni, és egyszer csak megcsókolt. Be kell vallanom, hogy nagyon szerettem volna megcsókolni én is, de Erika miatt tűrtőztettem magam, viszont innentől kezdve nincs menekvés.
Erika épp elsétált a táncparkett mellett, amikor meglátott minket, és teljesen kiakadt.
Én nagyon szégyelltem magam, ezért hazamentem azonnal. Ádám ragaszkodott hozzá, hogy kikísérjen, és cseréltünk e-mail címet.
Erikát nehéz volt kiengesztelni, de végül sikerült, gondoltam itt le is zárult a történet. Ádámmal egyetlen e-mail-váltás volt, de az is csak inkább ilyen viccelődés volt.
Pár hónap múlva épp egy másik társasággal voltam a törzshelyünkön egy bárban, ahol egyszercsak megpillantottam Ádámot. Beszélgettünk, csocsóztunk, iszogattunk, elég jól éreztük magunkat. Úgy tűnt, sok dolgoban egyet értünk, hasonló az ízlésünk, mind a ketten épp egyedülállóak voltunk, magyarul minden adott volt egy jó kezdethez. Az este végül egy hosszú csókolózással ért véget, az albérletem ajtójában, és mindenki a saját ágyában aludt. Megbeszéltük, hogy együtt is vagyunk, minden jónak tűnt.
Innentől kezdve, amikor nem voltunk együtt, folyamatosan írogatott SMS-eket, e-maileket, felhívott, naponta többször is. Kicsim, drágám, édesem, imádlak, hiányzol, volt minden. Nálam is aludt talán 2-szer, de megondtam neki, hogy nem szeretném, ha bármi történne még köztünk. Nagyon kitartó volt, volt, hogy egséz napokat töltöttünk együtt. Már kezdtem túl tökéletesnek gondolni a dolgokat, de éreztem, hogy valami nem stimmel, de a barátaim mind azt mondták, hogy nyugodjak meg, látszik, hogy tényleg odáig van értem.
Egyik este megint átjött hozzám, és meg is történt "a dolog". Nem voltam igazán elájulva tőle, dehát szerintem egy kapcsolat elején mindenkinél nehezebben megy ez picit, úgyhogy nem lankadt a lelkesedésem. Másnap délutánig maradt, és mikor elment, megcsókolt, és azt mondta, hogy majd keres.
Két napig semmi sem történt, ami furcsa is volt, azok után, hogy előtte folyamatosan keresett, naponta többször is. Írtam is neki egy e-mailt, hogy mi történt, miért nem keresett. Erre kaptam tőle egy választ, miszerint, ő igazából egy hatalmas bunkó, és helymben nem állt volna szóba magával, és hogy nagyon sajnálja, de ennyi volt, mert neki igazából a nők csak egy estére kellenek.
Eléggé kiboultam, nem gondoltam, hogy engem ennyire át lehet verni, és egyszerűen a mai napig nem értem, hogy miért érte meg neki ennyi energiát fektetni egy kufircolásba, mikor ő egy olyan pasi, akinek nem esik nehezére összeszedni lányokat az aktuális estére.
Utána még írt egy üzenetet, hogy haragszom e rá, meg hogy mi van velem. Én pedig azt válaszoltam neki, hogy ha arra kíváncsi, hogy sikerült e megszívatnia, akkor eltaláta, úgyh inkább kerüljön el jó messzire.
Azóta nem találkoztam vele, de ha fogok, akkor megemlegeti azt a napot, azt hiszem.