Mindig zavarba jövök, amikor szemét Anitákról kell olvasnom, főleg ha "nem igazán szép de nem is csúnya, és az összhatás igen kellemes" módon írják le a külsejét. A valósággal való egyezés a véletlen műve, én sosem laktam karácsonykor albérletben, én sosem költöztem haza a szüleimhez, én sosenem fizettem természetben a lakbért.

 A kép illusztráció

Amit megosztok veletek valójában az életem szétszakítása, nem csak egy kapcsolaté. Nem nagyon kertelek, belevágok a közepébe. Most 41 éves vagyok az egész négy évvel ez előtt kezdődött.

Már a kezdet szomorú volt. Egy közeli rokon halála után örököltem egy lakást. Mivel életem ebben az időszakban már feleségemmel megteremtettük egy jól működő élet feltételeit a lakásra nem volt szükségem, amúgy is kicsi lett volna a két gyerekkel. Eladás helyett inkább kiadtuk albérletbe. Az ügyet én intéztem, feladtam hirdetést, és szinte özönlöttek az érdeklődők. Mivel válogathattam, egy fiatal lány mellet döntöttem aki konszolidáltnak és korrektnek tűnt. A lány akit nevezzünk most Anitának, annyira korrektnek mutatkozott, hogy szóbeli megállapodást kötöttünk a bérleti díj mikéntjéről és hogyanjáról. Anita egy fiatal lány volt aki itt tanult a fővárosban, és ez már a negyedik albérlete volt, mert minden nyáron hazaköltözött a szüleihez. Anitában nem volt semmi nagyon különös, igazándiból egy kedves kis aranyos lány volt, aki nem igazán szép de nem is csúnya, és az összhatás igen kellemes volt. Nem mondom, hogy nem gondolkodtatott el, hogy milyen lehet…de hát volt köztünk tizenöt év, és rajtam hagytak nyomott az elmúlt évek. Mind testileg, mind lelkileg. Komoly felnőtt embernek számítottam, jó apának, sikeresnek. De ennek az volt az ára, hogy nagyon keményen kellet küzdenem, hogy a családomnak a megfelelő körülményeket teremtsem. Eltávolodtam én már a hódítások világától. Csak a munka volt, meg a család. Legalábbis ezt hittem…

Három hónapig rendben ment minden, aztán amikor a következő hónap elején felugrottam a bérleti díjért, jött a hebegés-habogás, hogy nincs meg a pénz, és mindjárt itt a karácsony és a többi. Van gyakorlatom az üzleti tárgyalásokban, így hamar kilyukadtunk oda, hogy megértő vagyok a problémáira, de finoman megvilágítottam, hogy nem kötelező itt laknia, kereshet ő másik albérletet, én pedig más bérlőt. Ekkor azt mondta, hogy ő szeret itt lakni, de most higgyem el nincs pénze, de kitalál majd valami megoldást. Rákérdeztem milyen megoldásra gondol. Ekkor olyan természetességgel jelentette ki, hogy természetesen dugásra, hogy elkezdtem nevetni. Nevetve mondtam, hogy egy havi albérleti díj nem ér meg egy menetet, de kötötte az ebet a karóhoz, hogy majd megegyezzünk valahogy. Azt ígérte, hogy nem fogom megbánni. Elkezdtem komolyan venni dolgot és mérlegelni, de alig volt időm, mert máris vetkőzni kezdett.

Ami ez után következett meg se próbálom leírni, mert számomra leírhatatlan volt. Elég legyen annyi, hogy akkor már tizennégy éve csak a feleségemmel voltam, és az újszerűség varázsa, plusz a helyzet elsodort magával.

Elteltek az ünnepek és bár sokat vívódtam magamban, mert senkinek nem mertem elmondani mi történt, elhatároztam, hogy ha lehet a január havi bérleti díjat is természetben kérem. Anita minden hezitálás nélkül belement.

Csodálatos hónapok következtek. Egyre merészebb lettem, és Anita már olyanokat is megtett nekem, amit a feleségemtől soha nem kértem volna, és ez iszonyatosan felborította a személyiségem. Elvesztettem a realitás érzékemet, és a hónapjaim arról szóltak, hogy alig vártam már a következő hónap elejét. Elképzeltem, hogy felrúgom az életem, és odaköltözök Anitához. Mikor ezt megkérdeztem Anitától azt mondta rendben van, de várjuk ki a vizsgaidőszak végét, mert sokat kell tanulnia. Annyira elborult voltam, hogy nem szólalt meg a vészcsengő.

Nem volt könnyű de otthon bejelentettem, hogy elköltözök, találtam egy másik nőt. Ezt inkább nem is részletezem, de pokoli volt. De az igazi mélység csak eztán következett. Bepakoltam egy pár cuccot, kocsiba vágtam magam, át Anitához, és megérkeztem egy üres lakásba. Még egy cetli se volt az asztalon, hogy viszlát.
 

Hát így lett vége, a nemlétező kapcsolatomnak és a házasságomnak is. Hiába könyörögtem a feleségemnek, azt mondta többé nem tud velem élni, beadta a válópert azóta el is váltunk.

Nemrég találtam ezt a blogot és gondoltam leírom, hogy mi történt. Kiváncsi vagyok a véleményekre