Ha valami egyszer összetartozott, akkor az vajon mindig szétválaszthatatlan lesz?

Sziasztok!

Nagyon régóta olvasom a blogot, de számomra az én sztorim alegszomorúbb még mindíg:) És arról szól, ami a cím: szakíts, ha bírsz.És én nem tudok,lélekben semmiképpen.Nagyon rövid leszek, nem írok álnevet sem,nagy sztorit sem, csak egy érzést. Nagyon régen ismertem a páromat,férjemet..együtt éltünk, egymásért éltünk, és mégsem lett semmink, ésezalatt az anyagi dolgokat értem. Szakított velem fél éve, és mégsemmegy az elszakadás.Valamiért még mindíg találkozunk, és tudom, hogy Őaz életem, mindíg is Őt fogom szeretni..talán ő is igy van ezzel.Deszétválunk végleg, mert valami összetört, összetörte az, hogy mindenátkozott nap csak azért dolgoztunk, hogy túléljünk, és hiába szeretjükegymást, hiába vágyunk a másikra, nem működik, mert megmérgezi apénz..neki jobban, persze én máshogy látom. De fél év remény, ésbizakodás után, hogy talán visszatalálunk egymáshoz most végleg végelett. Tudom, nem áll meg itt az életünk, de azt is tudom, hogy amíg élekminden nap vele fogok ébredni, és vele fekszem le gondolatban..számomraez a szerelem, ami már csak fájdalom lesz a hiánya miatt.És ez alegszomorúbb...úgy élni tovább, hogy nem lehet melletted az, akinek azéleted, és a szíved adtad...
Ez az én történetem, tudom, egyszer majd mosolyogni is fogok, ha eszembe jut, de addig még sok sok évnek kell eltelnie..