Ugye-ugye, nem véletlen nem támogatjuk a távkapcsolatokat és a külföldön való ismerkedést: tegnap a svédek, ma a törökök bőgnek le csúnyán, bár mondjuk egy év távlatóból, ha idióta módon is, de a törökök legalább bocsánatot kérnek. A kérdés csak az: miért?

Az én multikulturális történetem most jön. Voltak ennél kacifántosabb szakításaim is, de a nemzetközi tematikába ez illik.

Két éve történt, hogy Ausztriában töltöttem két hónapot tanulmányok okán.  Nem kellett sok idő, míg megismerkedtem egy török fiúval, mondjuk A-val.  Mondjuk akkor legyek én B. Elkezdtünk barátkozni, helyesebb és intelligensebb volt a honfitársai többségénél, ja és fiatalabb nálam (2 évvel), valamint meglehetős lelkesnek mutatkozott irányomban. Ilyeneket mondott: hogy maradjak Ausztriában, elvisz majd Törökországba és különben is sokat mesélt a családjáról, sőt egy részének be is mutatott.  De nem vettem túl komolyan az egészet. A szexről annyit szeretnék csak felvázolni, hogy egészen konkrétan röhögőgörcsöt kapott, mikor előbányásztam a még idehaza vásárolt óvszert, aztán kénytelen volt elugrani a közeli éjjel-nappaliba.

Naponta találkoztunk, egyfolytában írta az sms-eket, sőt roppantmód érzékenyen érintette, ha én nem válaszoltam azokra nyomban. Nagyon jókat szórakoztunk egyébként, sokat járkáltunk erre-arra a szabadidőmben. Ez így ment szinte végig a két hónap alatt, míg aztán az utolsó előtti hétvégémen egyszerűen eltűnt. Mikor küldtem neki egy sms-t, a felvetéssel, hogy találkozzunk, vidáman megírta, hogy jaő elutazott a barátaival Tirolba, minden szuper vagy wahnsinn, ahogy az illik és majd hétfőn jön.

Tényleg jött, de volt némi feszültség a levegőben, elrontottuk egymás rövidtávú szórakozását. Megkérdezte, hogy mi a problémám vele, én meg azt válaszoltam, hogy teljesen fölösleges ebbe most már belemélyedni. Nem vettünk ezután búcsút, lévén hátravolt akkor még ott másfél hetem, de soha többé nem láttam.

Hazajöttem, telt az idő, lettek más fiúk (szakítások), míg körülbelül fél év után felhívott. Aki azt hiszi felvettem a telefont, téved. Utána kaptam tőle egy smst a szokásos érdeklődő, hogyvagyok szöveggel. Nem válaszoltam.

Az idő ismét telt, ismét elmúlt félév stb. Újabb sms jött, most sem válaszoltam. Egy barátnőm, aki velem együtt kint volt akkortájt Ausztriában egyszer csak elmesélte, hogy A. felhívta őt és utánam érdeklődött. Nem sokkal később megint smst kaptam A-tól („hallo B., wie geht’s dir”) Most válaszoltam már, egyszerűen kíváncsi voltam, mit akar.

Na és most érkeztünk el a lényeghez.

A válaszok a következőképp hangzottak:

„Ich hab ein Fehler gemacht, was ich heute noch immer bereue. Wäre toll, wenn ich es wieder gut machen könnte. Wenn du mal wieder in der Nähe bist, würde ich dich gern wieder sehen. Natürlich wenn du willst. Ich habe lange an dich gedacht, nur ich konnte dir nie schreiben.”

Fordításban:

„Hibát követtem el, amit a mai napig bánok.  Nagyszerű lenne, ha jóvátehetném. Ha ismét a közelben jársz, szívesen találkoznék veled. Persze, csak ha te is akarod. Nagyon sokáig gondoltam rád, csak sose tudtam írni neked.”

A következő kérdéseim lennének: ez most mi és miért és legfőképp ki szakított kivel?

Gondolom, mondanom sem kell, hogy azóta sem válaszoltam.