Már látom a kommentekek: hol ebben a szakítás, he? Hát én se nagyon találtam, legyen mondjuk az, hogy a levélíró meg Eszter valójában jártak, és most ezen a szakítás utáni barátkozás témával szenvednek, és akkor egy kicsit profilba vág a sztori. Note: a kedves szöszikkel mindig vigyázzatok!

 

 

Sziasztok, a történetem nagyon friss ezért kérlek titeket, h segítsetek megoldani a helyzetet.


Én egy 22 éves srác vagyok, a történetben szereplő lány (a neve legyen Eszter) velem egyidős. Eszter és én egy általánosba jártunk, tehát innentől datálódik az ismeretségünk, mondhatni együtt nőttünk fel. Aztán az általános után 1évig nem láttuk egymást, majd egy tök véletlen folytán egy társaságba keveredtünk megint, és egyre többet beszélgettünk, sokat nevettünk a régebbi időkön.  Megmondom őszintén jó volt újra látni őt, és ahogy éreztem ez kölcsönös volt. (9éve ismertük ekkor már egymást!) 


Lerövidítem a sztorit (mielőtt anyázás áldozatává válnék). Eszter nekem nagyon tetszett, cserfes, szép arcú, kedves szöszi volt, de minél jobban megismertem (újra) rá kellett döbbenem, h hiába ez a szép külső, amiért annyi pasi a lábai előtt heverne, ő visszahúzódó volt, és nem élt a testi adottságaivalJ. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és egyre bizalmasabb információkkal „ajándékoztuk” meg egymást, élveztük egymás társaságát, fél szavakból megértettük egymást sokat nevettünk.. Sokat sétáltunk, gyakorlatilag ez volt a kedvenc programunk, felfedeztük Budapest rejtett helyeit, esőben, napsütésben, éjszaka, hétvégén hajnalban. Nagyon élveztem, és azt éreztem, h beleszerettem ebbe a lányba, amit az egyik találkozásunkkor be is vallottam neki. (2 naponta találkoztunk hosszú órákra, gyakorlatilag úgy viselkedtünk, mintha egy pár lennénk mindez 5hónapon át) Ő kicsit meglepődött, azt mondta, h jól esik neki ez, de nem tud mit kezdeni az érzelmeimmel. Én ezt elfogadtam, nem akartam kockáztatni a barátságunkat (!)


Én szomorúan konstatáltam, h a barátságnál többet nem kaphatok és így teltek el a hosszú hónapok. És jött a fordulat, Eszter egyik este beállított hozzám, h nálam aludna (!) Az ágyban fekve beszélgettünk, mikor ő kijelentett, h ő szűz, de már nagyon vágyna az együttlétre, mert már nehezen bírja a nélkülözést. A lényeg a lényeg, h megtörtént, aminek meg kellett történnie, ennyi idő távlatából és azt kell mondanom, h az első együttlétünk kicsit görcsösre sikeredett (minden percben egymástól kérdezgettük: „ neked ez így jó mert szólj ha nem”)

(Eszter teste fantasztikus volt, de nem csak az)


2éven át, tartott ez „a nem járunk, de élvezem a társaságod, és jó veled az ágyba játékot” de volt egy kikötésünk, h őszintén elmondjuk a másiknak, ha jönne egy másik J. Ismétlem Eszter nem akart többet, mint barátság (?) és szex., én pedig már nem erőltettem ezt a legyünk egy pár dolgot..


Eszter randizgatott, én is ismerkedtem. Eszter összejött egy sráccal, barátságunk megmaradt, szex nélkül ez így korrekt, fél év után szakított a sráccal. Majd jött az én jelenetem (!) Eszterrel találkoztam a Nyugati előtt, ő hozta az egyik barátnőjét, akivel nagyon hamar megtaláltam a közös hangot, és külsőre is nagyon megfogott. A barátnő (legyen Petra) telefonszámát elkértem Esztertől, aki vidáman mondta, h „aranyos lány, összeillenétek” A lényeg, h én és Petra együtt vagyunk 2hónapja, és én szerelmes vagyok belé, a kapcsolatunk eddig tökéletes, csak egy valami nem: ESZTER. Kerül, nem akar velem találkozni, nem veszi a fel a telefont, amikor hívom. Kérdőre is vontam,  a Petrával való kapcsolatom elején, h  nem zavarja e őt. Amire azt mondta, h nem. Nagyon szar nekem ez a helyzet, mert nem akarom Esztert elveszíteni nagyon fontos ember az életemben, de nem tudom kezelni ezt a helyzetet. Egy telefonbeszélgetésbe meg is kérdeztem tőle, h „szerelmes vagy belém? Vagy féltékeny vagy” amire lerakta…

Kérlek, segítsetek megoldani nekem ezt a szitut, mert úgy érzem, ha nem lesz hamarosan változás a kialakult helyzetben, akkor egy számomra nagyon fontos embert vesztek el, aki nem MNK…