Az államalapítás idióta légiparádéval terhelt nemes ünnepén mi mással is jöhetnénk elő, ha nem a csajozásairól híres I. Kristóf legendás történetével.

Kedves olvasók, ne feledjétek, ma éjfélig tart a Goldenblog, kérlek, szavazzatok még egy utolsót ránk (rám)!

Tudnivalók:

- egy nap, egy gépről, egyszer lehet szavazni

- az egyes a legjobb, egyest kell adni annak a blognak, amit a legjobban szeretsz (nekünk)

- aTOP10-be való bejutáshoz a legközelebb a Szakítósblog áll, kábé 300 pontra lenne szükség ehhez

- az első helyen és az utolsó helyen álló blog közötti különbség 5000 pont. Abban már nem vagyunk biztosak, hogy ezt sikerül behozni.

 SZAVAZZ MA IS A SZAKÍTÓSBLOGRA!

Sziasztok!

A wiwen nézegettem egy exem képeit, és láttam egyet, amely neve láttán -I. Kristóf - hangosan felnevettem. Megosztanám a történetet veletek. Tudom, hogy itt mindenki jellembajnok, tökéletes és ítélkezni oly könnyű, de ím a történet.

Nyolc hónap viharos párkacsolat után kaptam egy levelet a kollégiumban Kristóftól /legyen ez a neve/, amelyen arról tájékoztatott, hogy már nem szeret. Rohantam, mint az őrült, hogy működő telefonfülkére találjak a városban, majd sűrű zokogások közepette megbeszéltük, hogy pénteken hazafele benézek hozzá, és megbeszélünk mindent. Bp. környékén lakott, csak épp másik irányba, mint én. Hazafele menet megkönnyebbülés után belémhasított a felismerés. Hülye vagyok én?!

Kristóffal évek óta barátok voltunk. Tudtam, mikor, kivel, hol, mit csinál, ki rabolta épp el a szívét. Bár azt hiszem, a barátnőjén kívül a slepp igen jóltájékozott volt. Velem úgy fordult komolyabbra a dolog, hogy egyszer a barátnője megelégelte a viselkedését, és megcsalta. Erre Kristóf megundorodott tőle, és úgy döntött, jól otthagyja. Kitalálta, hogy majd mi összejövünk, és minden jó lesz. Néztem is kerek szemekkel, amikor ezt előadta, de végül belementem. Aztán persze kiderült, hogy vélhetően a barátnő még nem tudott róla, hogy ők már nincsenek együtt. Felbukkant az előző románca azzal az információval, hogy közös porontyukat várja. Kitartottam mellette, tartottam benne a lelket, de nyilván nem bíztam benne, hiszen nem mellesleg jó két évvel azelőtt, hogy összejöttük volna, velem is megcsalta a barátnőjét egy kellemes éjszaka erejéig.
Rövid idő alatt rájöttem, hogy ez működésképtelen, mert túl jól ismerem. Pedig ígéretek voltak, ahogy pont olyan pillantások, amikkel mi néztünk a barátnőjére, akit elvétve láttunk felbukkanni (és a magam részéről nem ismertem, csak tudtam ki): "Szegényke." Hiába állt elém házassági ígérettel, három gyerek is lesz, persze, nem bíztam benne, és követeltem, mondja meg, kivel csal épp. Nézett rám a kutya szemeivel és belerúgtam dühömben.

Ballagtam haza a telefonfülkétől, és nem kellett magam sokáig győzködni, hogy írjak egy levelet: bocs, nem megyek. Zokogtam, zokogtam és zokogtam. Vélhetően ő is zokogott, zokogott és zokogott, mert olyat kaptam, hogy na. Persze levélben. Summázva annyi, hogy ő azzal a kijelentéssel, hogy már nem szeret, voltaképpen arra próbálta felhívni a figyelmem, hogy problémák vannak a kapcsolatunkkal, és nem szakítani óhajtott. Kb. 3-4 hónapon át ment a huzavona. Ostromolt, hogy hozzuk rendbe, én meg hősiesen tartottam magam, mert amellett, hogy szerettem, tudtam, hogy ezután se tudnék benne megbízni.
Végül találkoztunk a születésnapomon. Kiderült, nem tudta, mikor van. A kegyelemdöfés akkor jött, amikor megkérdezte, hány éves is vagyok. Elámult mily fiatal is. Igen, ezt még lehet űberelni. Nekem lehet ódákat zengeni a búcsúszexről, de... De. Szóval végigbőgtem, ő meg mérges volt. Beláttam, hogy laza kapcsolatként se menne az egész.
Sokáig nem találkoztunk, de levélben ostromolt, és megint a házassággal és a három gyerekkel jött. Egyszer megemlítete, hogy a másé az neki szent. Jó. Az első adandó alkalommal találtam magamnak egy fiút. Ő 2 évvel ifjabb /vagyis 17/ volt nálamnál és bő 300 kilométerre lakott tőlem, továbbá szeptembertől hasonló távolságú városba várta őt az egyetem. Kristóf őrjöngött, hogy minek nekem távkapcsolat, ez működésképtelen, de ő bezzeg. Itt már bevallom teljesen kiábrándultam belőle, Ifjút pedig pajzsként használtam. Ő amúgy nem hiszem, hogy érzett valamit irántam. Nyári románc. Nem tudok róla rosszat mondani. Kristóf indulata kezdett alábbhagyni, és újra az az ember kezdett lenni, akibe beleszerettem.
Napfogyatkozás előtti napon beszélgettünk telefonon. Kiderült, hogy nem volt programja másnapra és eléggé maga alatt volt. Ifjúval találkát beszéltünk meg egy köztes településre, hogy onnan megyük majd Szegedre napfogyatkozást nézni. Felajánlottam Kristófnak, hogy jöjjön velünk. Kicsit későn esett le, hogy ez nem volt jó ötlet, de különösebben nem érdekelt az egész.
Másnap nem ismertem meg Kristófot a pályaudvaron. Hosszú haja helyén centis csutak, megborotválkozva. Ő köszönt rám. A vonaton már remekül szórakoztunk. Arra a konklúzióra jutottunk, hogy hülyén venné ki magát, hogy az exem cipelem magammal, hát legyen a neve aznapra Péter. Jókat viháncoltunk, mint barátságunk szép napjain.
Elérkeztünk a célállomásra, és izgatottan vártuk Ifjút, aki persze nem érkezett a vonattal, amivel beharangozta jöttét. Mit volt mit tenni, vártunk. Sokat. Aztán jött Ifjú, bár addigra már értelme nem volt sehova se elindulni, hát maradtunk ahol voltunk. Kerestünk egy árnyas krimót, aminek a teraszáról vágytunk követni a természeti jelenséget. Persze jöttek az ismerősök, akik az új külső miatt nem ismerték meg Kristófot, de érződött, hogy valami nem stimmel. Ifjú méregetett, méregetett, nem szólt semmit, majd elaludt gyanúja és kezdett feloldódni. A krach akkor ütött be, amikor Kristóf belelendült a beszélgetésbe:  " Mert az országnak egy igazságos király kell, például én, első Kristóf. Izé, Péter." Kész. Ifjú szemei kerekedtek, de nem szólt semmit. Alig vártam, hogy elköszönhessek este Ifjútól, és végre kiröhöghessem magam.
Kristóffal elcsattant egy csók, és talán ez inkább látta el a búcsúszex szerepét, mint a tényleges akció annak előtte.
Ifjú rá egy hónapra közölte velem, hogy a gólyatáborban lefeküdt egy lánnyal, mert annyira egyedül volt. Végig rám gondolt. Tekintve, hogy Ifjú iránt végig nem éreztem semmit, nehéz volt eljátszanom a sértett dámát, és pedagógiai okokból őrjöngeni egy sort, hogy tudja, ez csúnya dolog, amikor előzőleg majdnem benyögtem, hogy egészségedre.
Kristóf újra elkezdett ostromolni, és én nem tájékoztattam róla, hogy Ifjúval elváltak az útjaink, mert ez volt az egyetlen, amivel távol tudtam tartani magamtól. Kristóffal való szakításunk után rengeteget fogytam, cafatokban lógtak az idegeim és mindig sírtam. Ifjú felbukkanta valahogy erőt adott, és a játék, hogy távol tartsam Kristófot teljesen helyretett. Rá pár hónapra találtam párra. Kristófot tájékoztattam a cseréről, bár a köztes több hónapos facérsághoz semmi köze se volt. Azóta egyszer el akart köszönni tőlem, mert épp öngyilkolni készült. Tekintve, hogy ezt a kártyát többször elővette már a visszahódítási akció keretén belül... Elvittem mr. Pörfiktet is a "búcsúkoncertre", ami után távozni óhajott az élők sorból. A koncerten Kristóf barátnője is ott volt. Kibőgött szemekkel támolygott, mert vállalta, hogy ő is segédkezik az öngyilkolásban. Mr. Pörfikt úgy emlékszik, ez volt a büntije, amiért megcsalta.

Snitt. Eltelt majd' 9 év. Kristóf azóta is él és virul jelenlegi barátnője oldalán. Kristóf exbarátnője boldog feleség. Ifjúról semmi hírem. Mr. Pörfikt köszöni, jól van, épp mit sem sejtve vacsorázik a gépe előtt. Októberben leszünk 9 éve együtt. Kristóffal azóta nem beszélgettem, nem találkoztunk, de jót nevettem az I. Kristóf nevű képén a wiwen. Annyira azért nem, hogy újra felvegyem vele a kapcsolatot.

Üdv:
Sovie