Az apokalipszis lovasai ernyedten engedték el harsonáikat, amikor az előttük álló fiatalember a naplemente állásából kiszámolta szerelmét. És ne legyen közünk tőrös férfiakhoz, ne feledjük.

Innen loptuk

Sokáig gondolkoztam, hogy megírjam-e nektek a most következő sztorit, mert elég hosszú és igazából szerintem okulásra sem jó, viszont extrém vicces. Átélni nem volt annyira vicces, de elmesélni mindig az. Előre is elnézést, kissé hosszú lesz, de vigasztaljon a gondolat, hogy átélni még hosszabb volt.

Nah szóval a dolog úgy kezdődött, hogy volt nekem egy nagyon jó barátom, akinek a szomszédjában lakott egy lány. Ezzel a lánnyal én megismerkedtem egy kerti parti alkalmával, ami náluk volt. Nagyon jól elbeszélgettünk, olyannyira, hogy szinte egyből beleestem, mint egy vak tetőfedő. Ahogy az ilyenkor szokásos, elkezdtem kaparni érte, már nem emlékszem pontosan, hogyan, mert elég régen volt, de a lényeg, hogy mindig azt mondta, gondolkodik. Igazából semmi nem történt közöttünk eddig a pontig, még csók sem, csak néha egy-egy kézfogás, vagy ölelés. Úgy alakult, hogy a családdal nyáron elmentünk nyaralni egy Balaton parti kisvárosba egy hétre. Előtte való nap persze lementem a lányékhoz, hogy biztosítsam, az, hogy nem találkozunk, semmit nem gyengít az én érzéseimen. Úgy látszik, ekkor lett elege a a dologból, mert azt mondta, hogy én most utazzam el, amíg haza nem jövök, ne beszéljünk, ne telefonáljunk, és mire visszatérek, addigra átgondolja és válaszol. Jó, úgyis éppen kezdett elegem lenni a hiábavaló kaparásból, mondom, ez tökéletes, legalább végre valamerre mozdulunk.
Nah elmentem nyaralni és a második nap az jutott eszembe, hogy azt ugyan mondta, hogy ne beszéljünk, de azt nem, hogy nem írhatok levelet. Az úgyis olyan romantikus dolog. Nah fogtam egy pohár whiskey-t, egy szivart, papírt, meg tollat és kiültem a Balaton partra. Az egész nagyon "filmes" lett volna, ha a másfél órás levél írásból 45 perc nem azzal telik, hogy szél által szétfújt papírjaimat próbálom összeszedni a part különböző részeiből, kezdve a baba kocsiktól, egészen a fák ágaiig. Nah mindegy, azért egészen jól éreztem magam. Az, hogy mi volt a levélben, tulajdonképpen nem is annyira fontos, csak a szokásos, mennyire szeretem, nem tudok másra gondolni, stb... A lényeg, hogy elküldtem, és két nap múlva (amikor ugyebár nagyjából oda kellett érnie) jött egy sms, miszerint "Ahogy hazaérsz, azonnal beszélnünk kell". Nah már dörzsöltem a kezeimet, hogy sínen van az ügy és végre enyém lesz az áhított lány. Hazaérek, kocsiba be, és kimenni hozzá. Ott kimentünk azz ottani "reptérre" sétálni (azért írom idézőjelbe a "repteret", mert igazából egy nagy füves tér az egész, nem hiszem, hogy valaha is látott repülőt máshogy, mint fent az égen.....szóval nem tudom, miért hívják így). Éppen naplemente volt. Kérdezem, hogy mit szeretne mondani. mondta, hogy Hát arra gondolt, hogy akkor mi lenne, ha megpróbálnánk. Mondom, ez szuper, végre, nagyon jó. Végre sikerült megcsókolnom, meg simogatás, meg minden. Szóvel telik az idő, én odavagyok, megnéztük a naplementét, amikor látom, hogy valami nem stimmel. Kérdem, mi a gond? Hát - mondá ő - azt hiszem, nekem ez mégse megy.
Nah puff. Ha jól számolom, és alapul veszem, hogy mennyi idő alatt megy le a nap átlagosan, akkor azt hiszem, körülbelül 20 perc volt, amíg jártunk. Nem baj, hazamentem és elgondolkodtam a dolgon.

A történet egyik része ennyi lenne. Csakhogy ezért még nem írtam volna meg nektek. Ami érdekessé teszi, az a dolog, ami még a nyaralás közben történt, csak azért nem akkor mondtam, mert megszakította volna a történetet.

Amikor az embernek szerelmi bánata, vagy gondolkozni valója van, akkor azt kivel osztja meg? Hát persze, hogy a csapossal. Namost, ha a csapos egy 26 éves, nagymellű szőke, az mégjobb (én ekkor voltam 18). Hívjuk Zsuzsának az egyszerűség kedvéért. Ígyhát elmondtam neki a dolgot. Aztán egyre többet beszélgettünk és a harmadik éjszakán már kettesben fürödtünk a Balatonban és már éppen kezdett volna kevésbé érdekelni az otthoni csaj, amikor a fürdés után megint beszélgettünk és ez a következőképpen zajlott:
- Te elmondtad nekem a te problémád, úgy fair,ha én is elmondom az enyémet - mondta ő
- Igen édes, mondd csak - válaszoltam én, gondolván, hogy nagyon kevés olyan dolog van, amit ne tennék meg/állnék ki egy ilyen nőért
- Van egy férjem és két gyerekem - nah ez pont az egyik ilyen dolog
- Értem...
- Van még valami
- Nah ne mondd!
- Az ő legjobb barátja mostanában a szeretőm
Nah ez volt az a pont, ahol végiggondoltam, hogy a három férfi közül én vagyok a leggyengébb, legfiatalabb, és mindenki engem fog megverni. Úgyhogy arra az elhatározásra jutottam, hogy talán véget kellene vetni ennek a kapcsolatnak, mielőtt még elkezdenénk. Szerencsére két nap múlva mentem haza, szóval nem volt nagyon nehéz véghezvinni a "szakítást".
Ezután történt az előbb elmesélt 20 perces járás a másik lánnyal.
Eléggé le voltam törve utána, így két nap múlva felhívtam a legjobb barátomat: - Te figyelj, nincs kedved lemenni a balatonra?
- Hogyne lenne.
Ígyhát beültünk a kocsiba másnap reggel és lementünk. Közben felhívtam Zsuzsát, hogy ráér-e. Mondta, hogy persze, de nem lenne-e gond, ha hozná egy barátnőjét is. Mondom, hogy lenne gond. Szóval találkoztunk, hihetetlen jó napot töltöttünk együtt. Balatonban fürdés, étterem, beszélgetés, meg minden ilyesmi. Jah persze a barátom rögtön célbavette Zsuzsa barátnőjét (nevezzük Áginak). Éppen kezdett már alakulni a dolog közöttük, meg közöttünk is. Ők egy siófok melletti metropoliszban laktak (population: 78), ahol az egyetlen fellelhető vendéglátóipari egységbe ültünk be este. Ott ők természetesen mindenkit ismertek. Nah belép egy kb 40 éves pasi, oldalán egy kb 15cm-es vadásztőrrel. Ági bemutatja, mint a barátját. Amikor a pasi kiteszi a kést, és elkezdi mesélni, hogy mivel ő vadász, ezzel szokott nyúzni, meg zsigerelni, akkor a barátom feltűnően befejezte a kommunikációt a lánnyal (mondjuk az vesse rá az első követ...).
A következő belépő egy 25 év körüli pasi, akinek meg a Zsuzsi ugrik a nyakába. Mint kiderült, csak barátok. Az elején láttuk már rajta, hogy valami nem stimmel vele, aztán amikor elmesélte, hogy mit dolgozik, akkor teljesen megértettük, miért volt fura. Ugyanis hullaszállító, hullamosó és sírásó volt a lelkem. Nah jó, persze elkezdtük gyártani az összeesküvés-elméleteket arról, hogy a vadász csinálja a fusimelót a sírásónak (ezt azóta semmi sikerült bebizonítani).
egyszercsak 2 körül Ági megkérdezi, hol szándékozunk aludni. Nem tudjuk. "gyertek, aludjatok nálunk, elfértek az istállóban" - közben meg pislog, meg kacsintgat a barátomra. Nah teljesen kizárt volt, hogy mi odamenjünk, mert állatira nem volt ahhoz kedvünk, hogy a lány átszökjön hozzánk és az arcunkba nyomódó vadászpuskával keltsen a (teljes joggal) féltékeny úriember. "Nem köszi, alszunk a kocsiban".
Szóval beültünk az autóba, megpróbáltunk aludni, nem sikerült, ígyhát inkább reggel 5 körül hazamentünk. Azóta nem beszéltünk egyikükkel sem, szerintem nem is baj.

Nah körülbelül ennyi életem egyik nagy története, még egyszer elnézést, hogy ennyire hosszú lett, remélem, élveztétek. Ha érdekel a többi ilyesmi sztori, akkor szóljatok, küldöm. =)

gretzky99