Üdv,

Jópár hete találtam rá a blogra, nem mondom, de azért mégis, tetszik.

Szóval egy történet, ami velem esett meg. Nem is igazából szakítás mert úgy sose volt meg, meg talán sose lesz, de úgy vége sincs az egésznek talán soha.
Internet. Beszélgettünk, sokat-sokáig... 3-asban, Ő, én, és egy szintén netes ismerősöm, fiú, aki mondjuk legyen a történetben T. A lány pedig talán lehetne L.
Kb 4-5 hónap után rávettem magamat, és L.-t is a találkozásra, elhívtam tűzijátékot nézni. T tudta, mivel közben kiderült hogy ők összeszűrték a levet. Hát üssekavics, közöm nem sok. Elengedte. /itt megjegyzem T-t egy évvel ezek elött az eseményekről ismerem, teljesen véletlen találkoztunk./
Szóval tűzijáték. Kis séta, sok beszélgetés elötte, közben, és mivel az eső elmosta /igen, az az augusztus20./ így az épületben további beszélgetés. T-vel nem kéne kicseszni, így megmondtam hogy engem vonz, de nem tudok mit tenni, döntsön Ő. Hát na, lesmárolt, igen /elsőcsók/.
Még az este elég sokat kujtorogtunk össze-vissza budán, talán akkor éreztem magamat életemben először és utoljára nyeregben... közben kiderült egysmás, szóval ne örüljünk előre. Kiderült hogy nem csak T van, vagyis csak ő van, de más is kerülhetne a képbe, úgy mint én, de igazából ő nem igazán szeretne senkit a képkeretbe. Bonyolult egy nőszemély na. Kb az 5-6 szögnél jártunk mikor én azt mondtam hogy okéelég. Ráhagytam hogy gondolja át az egészet, én tudok várni. Szép este volt. Én voltam 15, ő pedig 16, háromnegyed év van köztünk.
Csakhogy nem tudtam várni, pár napra rá smst küldtem hogy ennél még egy határozott nem is jobb, de meghalok a várakozásba. Hiba volt, hiba. Végülis vissza lettem utasítva, de én ragaszkodom a személyéhez, szóval próbáltunk valami alternatívát találni, miszerint maradjunk barátok, és ez nem csak gyenge duma, hanem én szeretném is. Szerintem ő is.
Ezek után egy elég hullámzó szakasz következett, hol beszéltünk hol nem.
Aztán találkoztunk, valahogy tél elött, még pulcsiban szét lehetett fagyni. Talán késő október, kora november. Hosszú beszélgetés, sétálás, majd búcsúzás, de 1 igen hosszú csók azért elcsattant, még megöleltem aztán szia-szia. Megint végülis pofáraesés ezek után, és újabb hullámvölgy. Körülbelül ekkortájt mondta el hogy odaköltözik T.-hez, szarul esett, mint egy érvágás kb.
Nagy ritkán összefutottunk, 2 havonta körülbelül egyszer, semmi érdekes nem történt, próbáltam megbékélni a csak barát szereppel. Azóta eltelt egy kis idő, már lassan ennek az évnek is vége, nyár végéig elég rendesen eltűnt, aztán szeptember elején a szülinapomon jelentkezett egy sms-sel és aztán megint beszélgettünk, végülis megnyugtattam, hogy jó lesz ez így, csak barátok leszünk, igyekszem majd.
Az elmúlt 2 hónapban háromszor is találkozunk, ami szinte rekord, másodszorra nálam voltunk, és harmadszorra is, lévén dermesztő a hideg és órákon át az utcán nem valami kellemes lenni, folyton programot kitalálni meg nem annyira egyszerű.
Az utolsó ilyen találkozásunk után félig hazakísértem, és bevallottam hogy most valami más volt és alig bírtam tűrtőztetni magamat, hogy kb le ne teperjem, szóval most idénre mosolyszünet van, nem bírja a stresszt. amúgy se, de ez is egy lapát volt. /azóta most újév van ugye, szóval az idént '07-re értettük, de még mindig nem jelentkezett, hiányzik./

Megértem ha nem ez volt életük legszórakoztatóbb, vagy legszívfájdítóbb története, de nekem ez az életem. Nem egy akciófilm vagy ilyesmi, én azért élvezem így is. Köszönöm, további sok sikert a blognak.