Ez tényleg így van: ha egy év nem elég, lapát. A nő szempontjából. A fiú szempontját is meg lehet érteni, mert igenis lehet rettegni a házasságtól, az együttéléstől, és attól, hogy egy szép napon erre rákérdeznek. Technikai dolog: a lánszopat, fiúszív címkét tettem be, de nem vagyok benne biztos. Ha más döntés születik, kicserélem, tudja a franc.

Kedves Szakítós!

Időnként bele-bele olvasgatok az írásokba és a kommentekbe. Azt gondolom, hogy kizárólag rövid és frappáns szakítós dumákat akartok olvasni. Ilyen nincs az életben szerintem. Az egyik félnek sohasem vicces. Annak, aki pedig nem ismeri a körülményeket, nem biztos hogy ugyanolyan poénosan ül a dolog, mint ahogy az a valóságban tényleg csattant. Ezért részleteket írnak a beküldők, mert a lehető legjobban megfogalmazva, érthetően akarják elmesélni Nektek (persze mindenkinek más és más a színvonala). Azonban igen kevés az írói vénával rendelkező "kis" ember, akikkel ezek a történetek megesnek. Szórakoztatni akarnak benneteket, de valahogy ez ritkán sikerül az írásokkal. Fentiek miatt a részleteket le sem írom, nincs értelme. Én most egpróbállak megnevettetni benneteket, hátha nekem sikerül :) Persze könnyen lehet, hogy nekem sem sikerül.Ha igen, akkor kérek majd egy-két mosoly jelet :)
Sok év után, nekem, vicces a történet, mert láttam a pasi fejét is hozzá.

 

6 éves együttélés.
Nő megérzése: valami nem stimmel.
Kérdés a Férfihoz: Minden így jó, ahogy van.
Tisztázás érdekében ismétlés többször, eredmény ugyanaz.
Jön a Húsvét, ugorjon ki akkor a nyuszi abból a bokorból!

A kapcsolat legutolsó párbeszéde:

Nő (Én): Kedvesem! Vagy nősülsz, vagy költözöl!
Férfi: Hhmmm... Ezen nekem gondolkodnom kell... Azt hiszem ezért elutazom pár napra, hogy átgondoljam.
Nő: Ne fáraszd magad! Ennyi év együttélés után, ha ezen Neked gondolkodnod kell, akkor költözöl! Most!!

Aznap éjjel össze is csomagoltam a pasi cuccait, és tényleg elköltöztettem.

Üdv:

Anna