Akkor msnen szakított velem. A legmegalázóbb az egészben, amit a mai napig nem tudok elfelejteni, hogy nem én szakítottam vele.

Sziasztok! Kissé vicces, de sokkal inkább szánalmas történetemet szeretném leírni bohó ifjúkoromból (az eset körülbelül egy éve történt). Már egy ideje nem volt senkim, eléggé magam alatt voltam, mire megismerkedtem egy nálam jóval- egész pontosan 15 évvel- idősebb férfivel. Nagyon egy hangon voltunk, legalábbis akkor úgy éreztem, sok közös volt bennünk. Csak egy probléma volt: a külseje. Nem szépítem a dolgot, kifejezetten csúnya volt, mondhatni mindenben a zsánerem ellentéte. Alacsony, vékonyka felépítésű, szabálytalan fogsorú stb. Volt a kettőnk kapcsolatának még egy érdekes tulajdonsága: 250 km, 4óra utazás választott el minket egymástól.Ennek ellenére 2 hónap ismeretség, részemről egy kikosarazás és 3-4 egymásnál alvás után összejöttünk. Már a legelején éreznem kellett volna, hogy nem lesz jó az egész, amikor igen furcsa tekinteteket kaptunk a metrón, hát na, meglátszott a korkülönbség, illetve nem akarom fényezni magam, de egy barátja szavaival élve, sokan nem értették, hogy egy ilyen jó nő mit eszik egy ilyen pasin. A nehézségek ellenére szépen indult a kapcsolat. Egészen addig, amíg el nem jutottunk az ágyig. 35 évesen még szűz volt. Ezzel nem is lett volna gondom, ha nem élvez el szó szerint olyan 30 másodperc után. Nem szeretném a dolgokat részletezni, azt hiszem, ebből minden kedves olvasó el tudja képzelni az aktus mélységét és élvezhetőségét. Ez a 8 hónap alatt, amit együtt töltöttünk, nem hogy javult volna, de folyamatosan romlott. Ráadásul korábbi kapcsolataimból volt már viszonyítási alapom, hogy ennek 'talán' nem ez a rendes menete. Próbáltam neki említeni, hogy a szexbéli technikáján változtatnia kéne, végig azt mondta, hogy próbál. Szerinte, én hisztiztem. 35 évesen a szüleivel élt, nem volt munkája, a nagyobbik baj, hogy nem is keresett. Próbáltam a fülét rágni, hogy esetleg kereshetne munkát hozzám közel, hogy ne kelljen utazgatnunk, bérelhetne albérletet, aztán egybe költöznénk, de ez mind szerinte, mind a szülei szerint képtelen ötlet volt. 'A mai világban lehetetlen munkát találni'- ez volt a válasz. Nos, annak aki meg sem próbálja, valóban. Egyre hidegebb lett a levegő kettőnk között, de folytattuk a struccpolitikát egészen januárig. Akkor msnen szakított velem, de meggondolta magát. Összejöttünk még 2 hétre, majd végleg szakított. A legmegalázóbb az egészben, amit a mai napig nem tudok elfelejteni, hogy nem én szakítottam vele. Azt hiszem, ezért a megérdemelnék egy szép nagy LÚZER feliratú jelvényt:) A legviccesebb az volt az egészben, hogy a szakításkor azt mondta, hogy a kutyáját (aki pár hónappal azelőtt meghalt) nem tudja elfelejteni, és őt jobban szerette, mint engem. Ültünk egymással szemben, és ő a szakításunkkor a halott kutyáját siratta:) A szakítást két nap alatt kihevertem, azóta szerencsére találtam valakit, aki megbecsül. 3 nagy tanulságot vontam le a kapcsolatból: - nem tudsz senkit megváltoztatni, ha magától nem akar. Ja, és fölösleges is energiát pazarolni ilyesmire. - ha valaki szerint hiszti a problémád, és nem hajlandó meghallgatni, jobb minél előbb otthagyni. - a kutyáját ne szeresse jobban, mint téged:D