Imádjátok a sagákat, kikönyörögtétek a lecsó előtt levest követelő sztoriban megemlített medve kalandjait, hát nesztek. Én erre a túlfűtött barátságra más szót ismerek: "a tisztán szexen alapuló laza viszonyt, ami főleg kollegák között alakul ki, úgy nevezik: biznisz klász."

 

Hűséges olvasóim bizonyára emlékeznek első internetes szárnypróbálgatásaimra, amikor két versenyző közül az ifjú trubadúr maradt a ringben.

 

A másik jelentkezővel néha váltottunk egy-egy nagyon korrekt sms-t, egymás hogylétéről érdeklődve.

Aztán konkretizáltunk egy vacsorát, azt is sms-ben. Megbeszéltük, hogy szombat este nyolckor itt és itt, ez történt szerdán.

Utána semmi.

 

Nem voltam rutinos randizó, csak azt tudtam, hogy semmi kedvem készülni, odamenni és hiába várni... hát még csak felhív előtte, ha komolyan gondolta, nem?

 

Felhívott.

Fél nyolckor szólalt meg a gyönyörű bariton a telefonban, és közölte, hogy ő már úton van.

Jaj, hát ennek fele se tréfa..:P

Volt tíz percem, hogy elkészüljek.

 

És eltöltöttünk egy nagyon kellemes estét, megvacsoráztunk, beszélgettünk telefonokról, autókról a késő nyári, illatos éjszakában, majd udvariasan elbúcsúztunk, és ki-ki hazament.

Párszor még próbáltunk újabb időpontot egyeztetni, majd elkezdődött az öcsém kálváriája, és nem foglalkoztam semmi mással.

 

Egy évvel később megtaláltam egy másik társkeresőn. (Belterjes ez a világ, feleim.)

Váltottunk pár levelet, újra egymás hogylétéről érdeklődve udvariasan.

 

Közben elért a "roham". Friss húsként rengeteg stati, levél, intim fotók, egyértelmű ajánlatok, és minden, ami ezzel jár.

Teleszaladt a bugyrom, és átírtam a reglapom.

Elmondtam, hogy semmi bajom a szexszel, sőt, de ez a formája nem vonzott, nem vonz, és köszönöm szépen, nem kérem, a szex nekem nem cél, hanem eszköz.

 

Kisvártatva kaptam egy statit az illető úrtól, hogy ezt most nem érti... ezt én írtam??

Ezt meg én nem értettem, úgyhogy iszonytató chatelésbe fogtunk.

 

És megtudtam, hogy hát hiszen én egy hűvös, bár kedves, udvarias, de igen kimért hölgy vagyok, akinek az imidzsébe sehogyse tudja beleerőltetni ezt a nyílt hangot, amit a lapomon tapasztalt.

Itt már vinnyogtam a röhögéstől.

 

Szemére vetettem, hogy ő meg egy korrekt, de kissé sótlan, unalmas, halvérű férfi, borzongató baritonnal.

Ez az ő tetszését nyerte el, de felettébb.

 

Szerinte én voltam távolságtartó azon a bizonyos randin, szerintem meg ő viselkedett velem túlságosan udvariasan.

Miután hosszan elröhécseltünk azon, hogy ezt mindketten ilyen szinten benéztük, és felemlegettük, hogy ismeretségünk bizony immár években mérhető, megbeszéltünk egy visszavágót.J

 

És ezt két nap múlva nyélbe is ütöttük, lényegesen oldottabb hangulatban, mindkettőnk örömére.

Igen, szex is volt.J

 

Aztán továbbra is kedves levelek, statik, üzenetek, telefonok, egy éjjel pedig, hogy beszélnie kell velem, privizzünk.

Vészcsengő.

Ha valaha valami hímnemű beszélni akart velem, annak még jó vége nem lett.

Bár ha legalább beszélni akar, és nemcsak spontán eltűnik, az már mindenképpen jó.J

 

És betekintést nyerek az állandó kapcsolat mellett kalandozó férfiak hihetetlen szenvedéseibe... Két mondat után kívül helyezem magam a történeten, és baromira érdeklődőn és toleránsan közelítem meg a problémát.

Felelősségérzet, kötelék, unalom, frusztráció, ilyesmiket boncolgatunk.

 

Közben az jár a fejemben, hogy basszus, minél megértőbb vagyok, annál több mindent KELL megértenem.. jó ez nekem...? Jó hát.

Sokkal-sokkal jobb, mint ha hülyét csinálnának belőlem, mint már párszor.

És nem utolsósorban tágul a világképem.:P

 

Így hát jól átbeszéljük, majd lehetőséget kér és kap rá, hogy személyesen is kitárja a lelkét.

 

Megtörténik. Nos, szerintem ezt a kapcsolatot hívják szexuálisan túlfűtött baráti kapcsolatnak, és jelentem: működik.

Nincs agyalás, latolgatás minden mondat előtt, hogy vajon mit fog szólni a másik, tetszik-e neki, hiszen annyira mindegy: nincs közös jövő.

És mégis nagyon finom, meleg az egész: senki nem akar semmit, csak élvezni a pillanatot.

 

 

Reggel igen nehezen készülődik, látom rajta, hogy szívesen maradna.

Biztosan megkönnyebbült, végre valaki, akinek nem kell hazudnia.

 

Végül elmegy, újabb levelek, olyan benyomásom támad, mintha azt várta volna, hogy reggelre jól megoldom a problémáját.

Így hát megbeszéljük, hogy erre bizony sem kapható, sem alkalmas nem vagyok, csak meghallgatni tudom és elmondani a gondolataimat, a cselekvés marad az ő dolga.

 

Azóta is találkozunk olykor, de csak a melegség maradt, meglepett tavaly a születésnapom reggelén egy látogatással, tündéri levelek néha, telefonhívások, küldöm neki az új zenéimet, kielemzi és imádja, sok-sok mindent megosztottunk egymással.

A kedveséről is beszéltünk sűrűn. Hármas találkozót is kilátásba helyeztünk, közös munka is szóba került.

 

Már alig lép be a társkeresőre, a regjén szerepel, hogy nem keres partnert, remélem, ezek a tények más irányú változásokat is maguk után vontak..:-)

Néha rámüzen vagy felhív és például elújságolja az új, remek munkáját.

 

Millió csók nekik, tiszta szívből.:-)