Minden házasságtörő figyelmébe ajánlom: "Hans rutinos volt, vásárolt egy új mobiltelefont, hogy ne azon keressem, amin a felesége is." Persze német, persze ötvenes, persze nős.

Helló!

Az én sztorim nem különösebben izgalmas, és biztosan nem is egyedi. Sőt, velem is már többször megtörtént. Velem sosem szakítanak a férfiak, egyszerűen csak nem jelentkeznek többet. Sokat utazom külföldre a munkámból kifolyólag, és ugyan akaratlanul, de ilyen alkalmakkor szoktam megismerkedni az aktuális „nagy” szerelemmel. Legutóbb is így történt. Én harminc vagyok, a férfi, Hans, ötvenkettő, német és nős. Ráadásul második feleség, tíz éves közös gyerekkel. Ez a lehető legrosszabb kombináció. Én persze nem tudtam megálljt parancsolni magamnak, pedig már sokszor megfogadtam, hogy ilyenbe soha többet nem megyek bele. A szerelem, vagy nevezzük szenvedélynek, pofán csapott, és nem volt visszaút. Hans rutinos volt, vásárolt egy új mobiltelefont, hogy ne azon keressem, amin a felesége is. Eleinte még havonta jött Budapestre, vagy nagy ritkán én utaztam hozzá. Olyankor persze szálloda, kapkodás, bujkálás. Jobban szerettem, ha ő jött. Eleinte sűrűn telefonáltunk, emaileztünk, és sms-eztünk. Ígérte, hogy majd elválik, Pestre költözik, a cég itteni irodájánál fog dolgozni. Egy év elteltével ritkultak az alkalmak és az üzenetek is. Telefonálni alig tudtunk, hol a költségekre, hol a feleségére hivatkozott. Egyszer aztán küldött egy emailt, hogy mégis a családja a fontos, értsem meg, és ne keressem többet. Totálisan összeomlottam, és a legrosszabb, hogy ki sem tudtam vele beszélni a szakítást. Próbáltam hívni, de lemondta a telefonszámot, csak egy gép jelentkezett, hogy előfizető nem kapcsolható, az emailjei is visszapattantak, megszűntette a fiókot, amiről velem levelezett. Később kiderült, hogy nem a családja volt olyan fontos, hanem a cégünktől összejött egy másik lánnyal. Azt hiszem, hogy rá is ez a sors vár.

Üdv:
Kriszti