Aszittem ilyen csak a filmekben van! Mindig meg kell kérdezni hány éves, különösen, ha "testvérek!" Brr.

Sziasztok!

Ha érdekesnek találjátok adjátok közre. Köszi.

Hosszú lesz. Nem annyira a szakításról szól, mint egy halva született kapcsolat hattyúdaláról, haláltusájáról és második haláláról.Történt egyszer, hogy én (fiú - akkor 18) és egy barátom erősen illuminált állapotban mulattunk egy szabadtéri szórakozó helyen a fővárosban. Nem volt ez egy különleges eset, akkoriban (érettségi után) gyakorlatilag heti 5 nap buli, kettő alvás. Ugyanígy nem volt különleges eset az sem, hogy a táncparketten hölgyekkel ismerkedtünk táncolás közben - nem szorultunk internetes társkeresőkre, akár komoly kapcsolatot akartunk, akár csak egy kevésbé komolyat:).

Aznap este, arra lettem figyelmes, hogy két hölgy egyre közelebb táncol hozzánk, ami tapasztalataim alapján egyértelmű következtetésekre késztetett. Egy fiatal csajszi (Helyeske) és egy nála idősebb, felnőtt, ránézésre 30+ körüli hölgy, szintén csinos, legyen Maca (a legjobb értelemben). Kezdődött kultúrált ismerkedős együttáncolással, de elég rámenősek lévén ez gyorsan átcsapott egymáshoz simulós, picit tapizós mulatozássá. Barátomnak jutott Helyeske, míg én a talpig fehérben pompázó, sugárzó külsejű Macával szorítottam ki a levegőt ruháink közül.

Haver nemsokára eltűnt helyeskével (kimentek a szórakozóhelyen kívülre "valamit" csinálni), én ketteseben maradtam Macával, akivel néhány csók után ittunk még valamit, majd Maca aggódva Helyeskéért elkezdett telefonálgatni, sikertelenül. Ezután elkérte haver számát, akit el is ért, és tudomására jutott, hogy bizony Ő ma Helyeske nélkül megy haza. (Helyeske egyébként elmondásuk szerint az Ő huga volt, és együtt laktak a város külső részén, Maca pedig 28 éves). Nem akarództott neki egyedül hazamenni, és végül arra jutottunk, hogy vele megyek én is, de ő egyébként nem olyan lány. Megérkeztünk a taxival, kicsi, aranyos lakás, kinyitható ágy a nagyobbik szobában. Ágyazás, vetkőzés, én boxerre, míg ő egyszercsak próbál befeküdni az ágyba úgy, hogy csak a pólóját vette le (tehát melltartó és farmer - aranyos) - erre én rutinosan: - Farmerban szoktál aludni? - Őőőő, hát izéé, nem... Farmer levesz (mindig leveszik), de helyezkedés közben persze még közli, hogy ő nem olyan lány. Hát én elhittem neki, de végül furmányos fogásokkal és gyengéd rámenősséggel csak rávettem az aktusra, ami klasszikus első alkalom volt, de ahhoz képest egész jól sikerült, mindketten elégedetten aludtunk el. Másnap egy ismerőse autójával vitt haza, ami elmondása szerint kölcsönbe volt nála (erre még utalok később). Vasárnap délelőtti közepes forgalomban, kánikulában autókázunk a városba befelé másnaposan, amikor is elkérem a számát, mire ő: inkább nem adja meg, majd a sors összehoz ha úgy akarja. Meglepődtem picit, de nem érintett súlyosan, gondoltam sebaj, volt már ilyen, lesz is még egyéjszakás, újabb agancs a falon, abból is a szebbek egyike. Egyenesen Haverhoz vitettem magam, ahol is az élménybeszámolók után (Haver és Helyeske is összejöttek, nem annyira mint mi, de mondjuk eléggé:D) eszembe jutott, hogy Maca éjjel hívta Havert, hátha kiírta a számot. Persze, hogy kiírta, nekem meg tetszett amit eddig láttam, gondoltam megpróbálok még egy talit.

Maca azonnal beleegyezett a következőbe, és meghívott magához, mondván főz nekem, meg ilyenek. Na a lényeg az, hogy hetekig kőkemény testi kapcsolat folyt közöttünk (istenkirály volt a nő, minden értelemben), amibe lassacskán csak-csak kezdtek pici érzelmek is vegyülni. Két hónapja futhattunk már (nekem volt egy rövid Másik is közben - tudott róla, nem örült, de mi ugye nem "jártunk", csak összejártunk), amikor egyszer fent vagyok náluk, Maca főz a konyhában, én pedig Helyeskével beszélgetek a nappaliban. Beszélgetés közben egyszercsak Helyeske egyik mondatában elszólja magát, és anyának szólítja Macát ("mondtam is anyának..." - biccent a konyha felé)- na mondom állj. ANYA? Sejtettem én, hogy a 28, amit állított 4-5-el kevesebb, mint a valóság, de eddig nem zavart. Mostmár azonban kezdett érdekelni hány éves is az én Macám. Hát fagyott hangulatú beszélgetés során kiderült, hogy igen, Helyeske nem hugica, hanem gyermek, Maca pedig 38 (!!) éves - ez akkor egy évvel volt több, mint a saját anyám kora, illetve 20-al több, mint az enyém. (az autó pedig amivel első este hazavitt az Apáé, akitől elvált)

Elfogadtam a dolgot, végülis, ha eddig jó volt, ettől mért lenne rosszabb (volt persze vicces szitu ezek után, mikor is én egyik szobában az anyával tornázom az ágyon, a másikban Haver Helyeskével mulat). Ment minden tovább, hetente többször náluk töltöttem az estét és az éjszakát. Általában vacsorával várt, két behűtött üveggel a kedvenc boraimból - vagy egy üveg vodkával, és mindig habos fürdővel. Nagyon jól tartott ilyen téren, én pedig nagyon élveztem. Egészen a 4-ik, vagy az 5-ik hónapig, mikor is Maca konkrétan szerelmet vallott nekem. Nem mondom, hogy közömbös volt nekem, hogy lehetett volna, egy reneszánszát élő, intelligens, sziporkázó felnőtt nő, akivel hihetetlen volt a szex, a társalgások, satöbbi. Ettől függetlenül, mégis nagyon keményen tisztán tartottam a fejem (tudatosan), mert tudtam, ennek nincs jövője, amikor én 35 leszek, ő már lassan mehet nyugdíjba. És ezt aznap este nem is restelltem elmondani neki, miszerint jó vele, szeretem, de felejtse el gyorsan ezt a hülyeséget, hogy szerelem, meg összeköltözés, mert csak baja lesz belőle. Sírt, nagyon, és olyan őszintén, hogy átéreztem a dolog súlyosságát, de nem volt mit tennem.

Végül megnyugodott, folytattuk, de elkezdte igényelni, hogy járjuk közösségi helyekre, társaságba együtt, ami nekem annyira nem volt ínyemre, mégiscsak kellemetlen lett volna egy nálam 20 évvel idősebb nővel megjelenni, bármennyire is jól nézett ki. Ebből folyamatosan kisebb konfliktusok, többször mondta, hogy neki ez így nem kell, végül mindig folytattuk ott, ahol abbahagytuk.

Aztán a nyolcadik hónapban egyik este otthon kómáztam a TV előtt és sms-ben megkérdezte, hogy elmegyek-e vele másnap egy divatbemutatóra, én pedig szokás szerint nemet mondtam. Erre annyit írt : akkor keress magadnak valakit, aki jobban illik hozzád (vagy valami ilyesmit). Nem is válaszoltam, gondolván megint hiszti van. És ez komoly volt. Nem hívott, nem írt pár napig, felhívtam, és biztosított, hogy vége, nek elég volt. Na akkor leesett. Akkor elkezdett hiányozni, és nagyon szarul éreztem magam. De nem lett volna értelme erőlködnöm, hiszen működhetett volna még, de meddig? Egy hónap? Kettő? Fél év? Tudtam, hogy miattam lett vége, én nem tettem semmit a kapcsolatért, és "megérdemlem", sőt még azt is tudtam, hogy jobb ez így, de mégis: hiányzott - unikum volt a maga nemében.

Rá két hónapra összejött valakivel, akivel azóta építkeztek, együtt élnek, ennek már lassan három éve. Én szintén boldog párkapcsolatban élek a szerelmemmel 2 éve (aki 21;)). A dolgok "helyre" álltak, de az a nyolc hónap nekem örök emlék marad, remélem ő sem csak a rosszra emlékszik.

Gumit egyszer sem használtunk.

Üdv,

Papillon