Távkapcsolat. Csak ennyit mondok.

Innen loptuk

Sziasztok!

Szeretném megosztani veletek egy gyönyörű és legalább annyira fájdalmas nyári élményemet.
Én (lány 18) Ő fiú legyen csak J. 22.
A történethez hozzátartozik annyi, hogy másfél évig kapcsolatban voltam de ebből az utolsó fél év már csak szenvedés, egymás vérének szívása és örökös sírás, szakítás aztán meg újra összejövés volt. Egy szóval egy nagy szar. Mivel az előző barátom iszonyatosan féltékeny típus volt, teljesen elszoktam a fiúk társaságától, a flörtölés gondolata még csak fel sem merülhetett bennem.
Július közepe felé a szülinapom után volt egy hatalmas balhénk, óriás veszekedés és sírás részemről.. csak megjegyezném, hogy iszonyú nagy barom volt..és hiába kért bocsánatot meg könyörgött hogy találkozzunk a büszkeségem és a sértettségem nem engedte...szóval ekkor elhatároztam hogy lemegyek Szegedre az unokatesóimhoz regenerálódni, bulizni kikapcsolódni.
Remek ötlet volt, be is jött amíg csak...egyik nap el nem keveredtünk egy buliba, persze én senkit sem ismertem a tesókon kívül, de ők szinte mindenkit.
Leültem egy asztalhoz és beszélgetni kezdtünk az ott ülő kisebb társasággal, kezdtem feloldódni...iszogattunk táncoltunk nevetgéltünk ahogy kell.
Aztán egyszer csak derült égből villámcsapás...megjelent Ő azaz J. gyönyörű szemek, nagy görbe orr (a gyengém) és elbüvölő mosoly. Első ránézésre tipikus szívtiprónak tűnt, magabiztos kisugárzás stb. Leült velem szemben és elkezdtünk beszélgetni...órákon át ott ültünk és csak beszéltünk...teljesen odavoltam érte. Persze ekkor még nem is sejtettem hogy egyáltalán én tetszem-e neki v sem. A következő pillanatban mikor átültem mellé végigsimította a combomat..na ekkor már tiszta volt minden.
Megkérdeztem kicsit sem átlátszó módon ( mégse a bátyáim előtt akartam vele összejönni) nem akar-e sétálni egyet? Erre persze heves bólogatások és igen volt a válasz.
Hát sétáltunk, ekkor már kézenfogva. Leültünk valami elhagyatott kapualjban és megkérdezte hogy megcsókolhat-e. Mondtam hogy nem, persze csak félig komolyan. Aztán nem tudom hogy pontosan mi történt mert a lila köd teljesen elnyomta az agyamat, de iszonyatosan jót csókolóztunk. Próbálkozott tipi-tapival itt ott de elegánsan lesöpörtem a kis kezeit.
Mire visszamentünk a buliba, tesókáim teljesen kiakadtak h hol voltam ilyen sokáig de engem nem érdekelt semmi más csak Ő.
Na itt jön a poén első fele.
Nézünk egymás nagy szemeibe azokkal a bizonyos sóhajokkal, és erre a kis édes J. megszólal: kimegyek fél évre _LONDONBA_!
Félrenyeltem.
Mondom mivan? Két órával hamarabb nem tudtál volna szólni?
De ekkor már késő volt...elvesztem.
Mivel ő szegeden lakik én meg pesten a következő időszakban többször feljött hozzám, teáztunk sétáltunk csókolóztunk és földöntúli boldogság..persze csak visszafogottan London miatt. Egyszer lementem hozzá szegedre ami azóta is egyik szerelmem, és ott aludtam nála..meztelenül aludtunk mind a ketten de nem történt semmi sem..ami igen meglepő de így volt jó. Minden annyira gyönyörűnek és megmagyarázhatatlannak tűnt. Azt gondoltam, hogy ő emelt ki a régi nem működő kapcsolatomból. Próbáltam nem komolyan venni ezt az egészet dehát nem megy ez könnyen főleg ha az ember szerelmes.

Aztáán egyik nap a dunaparton kinyögi, hogy kieszelt egy nagyszerű tervet...Ő nem bánja ha a fél év alatt lesz valakim...de mire megjön Ő, már ne legyen..és addig a kb 1 hónapig amíg még itt van..elszórakozhatunk egymással de nem járunk és nem mondjuk hogy szeretlek és hiányzol...mert hát az már milyen kamszos kis hülyeség is lenne.
Hidegzuhany..hatalmas tág pupillák..mivan?! Rólam azt tudni kell hogy szerelem terén sajnos nem ismerek köztes állapotokat..vagy nagyonnagyonnagyon vagy egyáltalán nem.

Egy ideig még próbáltam játszani azt hogy igen igen ez megy nekem...de igazság szerint végig szenvedtem. Pár hét múlva lementem Siófokra barátokkal, és egy illuminált nagyon csillagfényes estén kibukott belőlem: Velem aztán nem szórakozol te rohadvány..elmehetsza.. és a többi ordítozós telefonos veszekedés, lelketlen és ocsmány módon. Utáltam Őt is meg magamat is.
Persze miután kijózanodtam megpróbáltam megbeszélni vele a dolgot de nem volt hajlandó rá. Írtam neki egy levelet de még csak nem is válaszolt.Teljesen hülyének éreztem magam, de mégis próbálkoztam még Nála elég sokáig...aztán persze szépen lassan feladtam.. Most kinn van Londonban és lelkesen dolgozik.azóta már van barátom és nagyon boldog vagyok Vele, de mégis megcsappant a hitem a tündérmesékben pedig ahhoz még túl fiatal vagyok..:)

csók
A.