Itt egy gyors sztori, hogy olvassatok. Szemét férfi szívatja a lányt, aki még a kocsi után is futott.

Látom ám, kicsit kifogyott a sztoritár, írok nektek egy kis frisset. Nehogy már Luna története kerüljön ki kétnaponta a blogra.

Réges régen, egy messzi, messzi galaxisban Dráva túrán vettem részt. Kajakokkal, kenukkal eveztünk végig a folyón. Akkoriban még nem volt ez olyan egyszerű, mint manapság, határvízi engedély kellett, meg mindenféle hivatalos cókmók, úgy adódott hát, hogy több, kisebb társaság együtt vágott neki. Igazából mindenki csak a saját kis bandáját ismerte, több elkülönült csapat evezett, táborozott egymás mellett, ami melegágya az ismerkedésnek.
Harmadik, vagy negyedik napon Bélavárra érkeztünk. Táborverés, majd szabadfoglalkozás. Ahogy az ilyenkor lenni szokott a faluba indultunk. Megálltunk az első vegyesboltnál, mackósajtot, zsemlét és sört vételezni. Kicsit le is ragadtunk, mert igen megszomjaztunk az egész napos evezésben.
És valójában itt indul a sztori. Ahogy ülök a bolt kerítésén a haverok közt, néhányadik sörömet szopogatva, látom ám, hogy az úton felénk tart egy fiatal, jóképű leány a vizitúrázók jellegzetes felszerelésében, nyilván egy szomszédos brigádból, bár az előző napokban én ugyan nem láttam. Nem tudom, mi a fene üthetett belém, nyilván a sör, meg a haveri társaság tehette, vagy mi, de rászóltam a lányra: „Hová-hová, Ányecska? Nem akarsz véletlenül feleségül jönni hozzám?" A srácoknál a várt hatást értem el a beszólással, hátlapogatás, röhögés. A lánynál viszont nem. Odajött és azt válaszolta, hogy de. Itt volt pár másodpercnyi spét, mert köpni-nyelni nem tudtam hirtelen. De azért lassan összeszedtem magam, és immár kettesben elpályáztunk a kocsma irányába, ahol este diszkó volt. Jól is érzetük magunkat, kazettás magnóból bömbölt a Dolly roll, csapolták a sört és tánc volt hajnalig, majd a csillagfényes éjszakában visszagumicsizmáztunk a táborba, velkám.
A túra véget ért, mi hazautaztunk. Na itt kezdett gyanús lenni az eset, hogy Ányecska halál komolyan gondolja ezt a feleségül jövést. Kettő perc alatt hozzám költözött, ami nem volt feszültségmentes, mert én még a szüleimmel laktam. Én csak a fejemet kapkodtam, amikor boldog-boldogtalannak bemutatott, hogy a vőlegénye vagyok. Próbáltam magyarázni neki, hogy izé, hát ez nem egészen így megy, kicsit ismerkedjünk már össze legalább, aztán majd esetleg… de beszélni azt nem nagyon lehetett vele. Amikor nem mafláskodtunk, akkor az esküvőt, a közös életünket, valamint három gyereket tervezgetett. Bejárt a munkahelyemre, bemutatkozott mindenkinek, hogy a menyasszonyom, totálisan fölém kerekedett.
Aztán egyszer mellém szegődött a szerencse. Meghívta egy barátnője vendégségbe, Biatorbágyra, de úgy, hogy néhány napig maradjon is nála. Én vittem ki autóval. Odaértünk, fogadás jobbról, lányok örültek egymásnak. Én kivettem a cuccát a csomagtartóból és bevittem a házba. Elköszöntem a barátnőtől, Ányecska kikísért a kocsihoz. Kérdezte, hogy akkor jövő héten jövök érte? Mondtam, hogy én ugyan nem. Sajnos én nem fogom őt feleségül venni és ezt a nyomást, amit csinál, nem bírom. Beültem a kocsiba és elpályáztam.
Szegény lány még futott is pár lépést a kocsi után, zokogva.
Máig szégyellem az esetet.
Mi tagadás? MPG