Imádjátok az ilyet, itt a múltkori leguános lány, most fájdalmas-szomorú, töketlenkedő-bénázós történetet küldött, aminek még nincs vége! Ti dönthettek!

 A héten a szép őszi képeket NAK blogjából lopom

Kedves Szakítós!

 

Az előzőek „sikerén" felbuzdulva, gondoltam akkor megosztok veletek még egy sztorit. Talán ez sem dögunalom, de persze ezt döntsétek el ti.

 

Szilveszterkor történt, hogy barátném éjfél után nem sokkal visszafoghatatlan vágyat érzett arra, hogy engem elcibálva abba a légtérbe taxiztassa magunkat, ahol kiszemeltjével találkozhat. Úgy tűnt, hogy az úriember bátyja az én esti szórakoztatásomat fogja/akarja megoldani, ami közös előéletünkből kifolyólag nem tűnt teljesen elvetélt ötletnek.

Szépen haladt az este, táncikáltunk, meg dumcsiztunk, semmi extra….Majd 2 óra körül barátnőm a lovagjával nagyon el volt foglalva, az én szórakoztató egységem valami másik csajjal volt vidám ( amit egyébként nem bántam…sőt), így egyedül maradtam.

Konstatáltam az órámra pillantgatva, h mivel mindent a csúcson kell abbahagyni, épp itt az ideje, h hazatérjek, de ekkor odalépett hozzám egy vadidegen srác és megkérdezte, h iszom e vele valamit. Pikírt hangulatban voltam, és mivel az ilyen közhelyeket utálom közöltem vele, hogy nincs annyi pénze, amit ne tudnék elinni, uh az elszegényedését megelőzendő lépjen olajra.

Vette a lapot.

2 órán át szívtuk egymás vérét hasonló stílusban, aztán felmerült a hozzád vagy hozzám…

Taxit hívott, közben hógolyóztunk. Kedves volt és vicces.

Az éjszaka a nagyon sok pia ellenére nagyon jól sikerült, valami jót találtunk mind a ketten és ezt maximálisan ki is akartuk használni. Délután 5-6 körül hazavitt kocsival. Nagyon tűnődtem ,h megadjam –e a számomat, ha kéri, aztán úgy döntöttem, hogy lekoptatom:

- Várj egy kicsit …- kezdi ő és közben telefonját elővéve a telefonszám elkérésre ráutaló magatartást folytat.

- Ugyan mire…?- kérdéssel válaszoltam ,meg egy sátáni vigyorral a fejemen, és sarkon fordulva, állva hagytam a fiatalembert a hóban.

 

A dolog innen kezd érdekessé válni. Már a lépcsőházban tudtam ,h na ezt jól elbaltáztam, mert akar velem talizni, nekem meg bejön, meg isteni volt a sex én meg itt frigidkedek egy kis telefonszámcserén , uh a lakásba felérve lecsekkoltam, hogy ott áll e még az autó az utcánkban..

Ott volt. Telefonált, cigizett. Mint utóbb kiderült épp azt mesélte az egyik barátjának, h képzelje el, kihasználta őt egy lány!!!!

Visszaszaladtam, h adok neki egy névjegyet, meg elnézést kérek a bunkóságomért, de mire leértem az autó éppen kifordult az utcából….Na, gondoltam magamban, ezt jól eltoltam.

3 óra masszív wiwezés és kutatás alapján sem sikerült megtalálnom (a mai napig sincsen fenn a iwiwen), uh nagy döntést hoztam.

Csak azt tudtam, h hol lakik, meg felismertem az autót, ennyi elég is volt.

Elcsattogtam hozzá, és az autója szélvédőjére raktam a névjegyemet, majd vártam.

2 óra sem telt el és felhívott.

Majd 3 órát beszéltünk telefonon, sokat nevetgéltem.

 

Kiderült, h egy hosszú együttélésen és szakításon van túl, uh semmi komolyat nem akar. Gondolkodtam, majd felajánlottam, hogy ha esetleg szexrabszolgát szeretne ettől függetlenül, akkor pittyenjen rám.

Hozzátartozik a dologhoz, h előtte jó régen nem voltam pasival, mert nem érdekelt egy sem, csömöröm volt. Tartós kapcsolatra vágytam/vágyom most is, de fura a gusztusom. Kell, hogy legyen benne valami extra, amitől izgalmas, kevésbé klisés, vagy dögunalmas… valami plusz, ami persze mindenkinek szubjektíve más.

Megérezte.

Pár nap múlva éjjel fél 4kor csörög a telefonom (az egyik akkor kissé neurotikus barátném miatt volt bekapcsolva akkortájt éjjel is, kezelendő a krízis helyzeteket). A pasasom volt az.

Hallom, ahogy párhuzamosan kommunikál velem, meg a taxi sofőrrel. A pofátlanja elhozatta magát hozzám, felkeltett, lecibált és addig dumált, amíg haza nem mentem vele. Először dühös voltam, de aztán szórakoztatónak találtam az arcátlanságát, uh belementem. Ezután 2 hónapig így találkoztunk.

Ő hívott éjjel, értem jött taxival, elmentünk hozzá, jól éreztük magunkat, este hazavitt és nem ígértünk meg semmit. Valódi beszélgetéseket folytattunk, igaziakat, mindenről. Egyre inkább megkedveltem és ő is engem. Egyszer emlékszem veszekedtünk, mert úgy éreztem túl személyes dolgokat, kérdez, meg is ríkatott, aztán megvígasztalt, éppen azzal a gondoskodással és szeretettel mintha valóban a szerelme lennék.

Soha nem volt olyan jó a sex, még vele sem, mint akkor. Őrületesen jól éreztük egymást, és nagyokat nevettünk, beszélgettünk, aztán reggel kaptam reggelit… első és utolsó alkalommal.

Itt kezdődtek a bonyodalmak, mert többet akartam ezek után, ő meg nem, illetve csak későn jött rá.

 

Az igazsághoz hozzátartozik, h az ok, ami miatt hezitáltam rajta (amúgy baromság)

az volt ,h én nem vagyok egy apró hölgyemény semmilyen tekintetben, és kicsit furán éreztem magam mellette ,mert talán magasabb voltam egy kicsivel.

Férfias volt, de mellettem mindig kétméteres fickók voltak, uh szokatlan volt, na.  De annak köszönhetően, hogy olyan széles volt a háta, mint az ebédlőasztal ezt a problémát én hamar elvetettem. De ő sajna nem.

Állandóan húzott vele, h túl magas vagyok, meg nem vagyok 50 kiló (megjegyzem a magasságomhoz az ötven kiló bármelyik anorexiás szupermodellnek a tiszteletére, válna). Szóval egyszer csak túllépett azon a szinten a piszkálás, amit le tudtam volna még nyelni, kiakadtam. Ismerem magam, nem vagyok tökéletes, de megjegyzem, senki sem az… ő sem volt. Az is felpipított, h ez a dolog azért látszik kívülről, mármint, ha nem tetszettem neki mi a francnak jött oda hozzám anno?

Kicsit csalódtam benne, hogy ez a dolog így megpecsételi, ezt az amúgy jól alakuló szeretői jogviszonyt, de elfogadtam. Látta, h ki vagyok akadva, mentegetőzött, h neki is fura a helyzet, és hogy nem akart megbántani, meg ilyenek, de addigra már mindegy volt.

A szabad szertelenség, amit a társaságában éreztem tovatűnt, nem akaródzott levetkőzni előtte, nem esett jól. Megjegyzem, hogy egészen eddig a pillanatig az egyetlen dolog, amiért összejártunk az a kölcsönös szimpátián kívül a szex volt, ami viszont tökéletesen működött. Kicsi eszemmel nem tudom a mai napig sem felfogni ,h ha szexuálisan vonzzuk egymást, és beindulunk a másikra, akkor mi a fenéért nem lehet tudomásul venni, h igen nekem ez bejön még ha fura is? Mért kell a másikat baszogatni (jelen esetben engem) olyasmivel, amin nem igazán tud változtatni… persze erre ráment a szexuális életünk is rendesen, akkor meg mi a jó a szeretősdiben?

 

Viszont az eredetiség megmaradt. Sokat beszélgettünk telefonon éjjelente órákat. És úgy hozta a sors, h egyszer csak meggondolta magát és el akart vinni, randizni. Motor, romantikus hétvége, bor stb. Mondom rendben,de akkor csináljuk rendesen, semmi sex. Mintha csak most kezdenénk randizni. Ez nem tetszett neki. És valahogy a randi időpontját sem tudtuk leegyeztetni. Faramuci lett a helyzet.

Rosszul bírom a bizonytalanságot (lehet h ez genetikus), gondolkoztam, majd vettem egy nagy levegőt, eldöntöttem, h mit akarok és felhívtam. Eddig mindig ő keresett engem.

Elmondtam neki ,h én kapcsolatra vágyom ,és eddig tudtam ezt csinálni, ha csak dugni kellek éjjelente, akkor hagyjon békén. Elég volt.

Felfogta.

Többször elmondta, h szeret velem lenni, és hallani a hangomat, meg szórakoztató vagyok és a többi, de nem akar kapcsolatot.

Mondom ok, de ez meg nekem nem kell így.

Elfogadta, nem hívott többet.

 

 

Eltelt másfél hónap, és én közben összejöttem valakivel, akiről meg voltam győződve, h gyermekeim apja lesz. Olyan volt amilyet elképzeltem (eltekintve attól, h az óta annak is vége lett sajnos). De távkapcsolat volt ez, másik kontinensen lakott a kedves és akkor még nem volt köztünk olyan szoros kapcsolat, de én már eldöntöttem, h nem akarok mással lenni.

Szóval abban a percben, h ez a döntés megszületett nyilván történnie kellett valaminek.

 

Egyik éjjel csörgött a telefon.

Ő volt az, ahogy régen.

Megkérdezte, h tudom-e, h ő kicsoda. Rávágtam, h persze.

Beszélgettünk.

Eldöntötte.

Akar engem.

Kezdjük, előröl.

Vidéki hétvége, bor, romantika.

Amikor elmondtam, h elkésett és van valakim nagyon komor lett.

Én pedig dühös. Majd fél éve volt, h eldöntse.

Nagyon kedveltem és nagyon szomorú voltam, h így alakult, de nem akartam felrúgni azt, ami közben kialakult.

4 órát beszéltünk éjjel telefonon. Megígértette velem ,h ha nem jönne össze azzal a  másikkal,akkor felhívom.

Megígértem.

Most itt vagyok egyedül ismét, és nem tudom felhívjam-e.

De azt hiszem, nem fogom.