A szakítások az életemben soha nem voltak egyszerűek, sablonosak és felejthetőek. Íme az egyik gyöngyszem. Kriszti barátnőm betöltötte a harmincat. Egy vendéglátóegységben helyet foglaltattunk, sógornőjével meglepetés-tortát készítettünk, stb. Kriszti nálam készülődött, és nem győzött nyugtatgatni, hogy ez bizony tényleg csak csajbuli lesz, Ő megkérte a sógornőt, hogy ne akciózzon. Túl voltam egy másfél éves kapcsolaton, amelynek befejezését is megosztom Veletek egyszer - és éppen ezért nem vágytam egy újabb kapcsolatra. Akkor.

Igyekszem tömör lenni, mert a sztori egyébként hosszú és szövevényes. :)

Megérkeztünk Krisztivel a szórakozóhelyre - ez amolyan táncikálós hely, viszonylag kulturált és nem az a plázacicákkal teli, nyomorgós tüctüczenét sugárzó diszkó. Már messziről integetett a sógornő. Mellette egy snájdig hapsi. Odaértünk hozzájuk. Sógornő hatásos bevezetővel kezdte: - Ő Lúzer (én neveztem el így..), 31 éves és éppen válik. Kriszti hamar átlendült a dolgon, én viszont padlót fogtam. Ennyit a nem lesz ott hapsi-dologról. Viszont Lúzer elég szimpatikus volt, sokat beszélgettünk, táncolgattunk. Szóval jól eltelt az este. Túltettem magam azon, hogy egy csajbulin beszélgetek egy sráccal. Semmi tipitapi, nyomulás. Elvégre válófélben volt. Meg nem is tűnt úgy, hogy bármi lehetne az egészből. Az este végén azért elkérte a számomat, én meg az esélytelenek nyugalmával arra gondoltam, hogy milyen kedves gesztus, úgysem hív fel, tehát megadom.

Egy hét múlva repültem Rómába. Pár napot töltöttem ott. Indulás előtti estén csörög a telefonom. Lúzer volt. Három órát beszélgettünk, ápoltam a lelkét, mert kiderült: feleség hűtlensége miatt kerül pont a házasság végére. Hízelgett, kedveskedett - mikor megtudta, hogy beszélgetésünk alatt éppen főzök, teljesen lepadlózott. Tudok főzni? Felesége ilyesmikkel nem töltötte idejét. Ájvé. Elmondása szerint sosem küldözget sms-t, inkább telefonál. Ehhez képest, amíg Rómában voltam, óránként jöttek az sms-ek. Hazatértem. Találkoztunk. Anyósülésen rózsa, kinyit ajtó - én meg elájul, hogy milyen kedves, figyelmes. Az egész estét átbeszélgettük. A végén apró puszi a szájra. Némineműleg bonyolította a dolgot, hogy nem fővárosi lakosú férfiú Lúzer. De ez nem is lett volna probléma. Több hetes randizgatás után hazavitt. Az egész ház olyan nyomasztó volt, mint valami kripta. Ex-feleség által berendezett-kitalált ez, meg az. A hálószobáról nem is beszélnék..

Ettől függetlenül valami álomszerűségbe cseppentem. Jóképű hapsi, jómódú hapsi (bár ez nálam sosem volt szempont..), fantasztikus az ágyban, fantasztikus mindenhogyan. Elfogadta a beosztásom miatti mizériákat, sőt: még a szeplőim is tetszettek Neki.

Két hónap után én már rendesen szerelmetes voltam. Mindemellett napi szinten szóba került az ex-nej. Hogy így elbánt vele, úgy elbánt vele, stb. Én vigasztaltam. Ő ömlengett, hogy én milyen megértő vagyok és milyen okos és Ő milyen szerencsés, hogy megismert. Királynőnek éreztem magam. Egyik este bemutatott a barátainak. A házának pincéjében italozásos-táncikálásos-beszélgetéses estét töltöttünk velük. Látszott és később ki is derült, hogy a szimpátia kölcsönös mindannyiukkal. Lúzer ömlengett is utána, hogy ennél jobb nem is lehet.

Másnap reggel hidegzuhany. Beszélgessünk. Nagyon jó velem, nagyon szeret, de nem szerelmes belém. Neki pedig most arra van szüksége ahhoz, hogy felejteni tudja az exnejét. Én sokkal jobbat érdemlek, Ő értékel (!!!), de le tudná magát köpni, ha tovább áltatna. Így inkább elenged. Elfogadtam. Hazavitettem magam.

Két hét múlva felhívott. Hiányzom Neki. Találkozzunk. Jó, gondoltam végigpergette magában az elmúlt hónapokat, melyeket együtt töltöttünk és megvilágosodott. Ja. Akkor három hétig tartott. A tenyerén hordozott és én is átadtam magam teljesen. Hiba volt. Közölte, hogy látszik rajtam, hogy én szerelmes vagyok, Ő meg még mindig nem és nem akarja összetörni a szívem. Megijedt az érzéseimtől. Olvasott a szemeimből.

Kiderült, hogy exnejét sms-ekkel zaklatta együttjárásunk ideje alatt. Is. Leírta a hölgyeménynek, hogy talált egy lányt, aki sokkal jobb az ágyban, és még főzni is tud. Amikor ezt megtudtam, megalázottnak éreztem magam. Nem is kicsit.

Második szakításunk után, a kezdeti depi után magamhoz tértem. Esélyt adtam olyanoknak, akiket Lúzer miatt előtte elhajtottam. El is kezdődött az egyikükkel valami. Éppen nála voltam, mikor csörgött a telefonom. Lúzer volt. Sírt. Hogy mennyire eltolta. Végighallgattam. Kértem, hogy hívjon vissza később. A másik srácot valami hülye indokkal azon nyomban otthagytam. Lúzer visszahívott. Könyörgött, hogy adjak Neki még egy utolsó esélyt. Találkoztunk. Adtam. Újabb pár hét boldogság.

Unokatestvérem esküvőjének napja közelgett. Lúzer is egy esküvőre volt hivatalos épp aznapra. Mikor az anyakönyvvezetőnél következett az a szöveg, hogy: "Ígérem, hogy míg élsz vigyázok Rád, szeretni foglak,... satöbbi-satöbbi.." összerándult a gyomrom. Ha Lúzer ezt most egy másik esküvőn szintén hallja, tuti, hogy bekattan. Az exnej fog eszébe jutni. Nem tévedtem.

Két nap múlva volt a születésnapom. Nem is jelentkezett az esküvő óta. Szülinapom estéjén rámtelefonált. Kezdtem örülni. Nem kellett volna. Közölte, hogy nem kész Ő még egy újabb kapcsolatra, élni akar. Szeret, de nem szerelmes belém. Még mindig az exnejét szereti. Élni és bulizni akar. Meg csajozni. Mellettem meg nem lenne képes rá, mert az milyen megalázó lenne. Járni velem, közben meg másokkal ismerkedni.

Több, mint egy év telt el azóta a születésnapom óta. A válás is megtörtént exnejjel. Még mindig rámtelefonál nagy ritkán. Közli, hogy én vagyok számára az igazi. Mégsem megy. Már nevetek rajta, de végighallgatom. Tanácsokat osztogatok az éppen aktuális lány miatti elkeseredettségével kapcsolatban. Lúzerebb már nem is lehetne...