Imádom az érett, tapasztalt nőket, erre jöttem rá e levelet olvasva. Őket nem éri semmi váratlanul, viszont mindent tudnak. Ennél már csak azok a mindentudó, tapasztalt és érett nők a legjobbak, akik huszonévesek.

Sziasztok Szakítósok!

Volt már olyan, hogy dolgok úgy nem jöttek össze, hogy a srác nagy csokor búcsú virágbokrétával állított be az uccsó randira, és teljesen nyugodt körülmények között megbeszéltük, hogy nem illünk össze, ne erőltessük…..

Volt már olyan, hogy a dolgok azért nem jöttek össze, mert a fantasztikusnak induló első randin a srác elbőgte magát az „exe" telefonhívása miatt, és a vállamon sírta ki magát….

Volt már olyan, hogy a dolgok azért nem jöttek össze, mert a srác, amikor nem találta a készpénzét, és szénné égett a boltban a pénztárnál üres zsebbel, úgy gondolta, hogy én a galád, az éj leple alatt, suttyomban külön azért felkeltem, hogy kiszedjem a félrehajított nadrágja zsebéből a pénzt, és szétdobáljam az ágyban…..

Volt már olyan, hogy a dolgok azért nem jöttek össze, mert a srác elfelejtett szólni, hogy szakít; hogy a srác a vérbunkó szakítós smsében rosszul írta le a nevemet; hogy a srác megcsalt a padtársnőmmel; hogy a srác azzal hívott fel, hogy irány a nőgyógyászom, mert ő nemibeteg; hogy a srác…. És persze volt olyan, hogy a dolgok azért nem jöttek össze, mert én voltam a szemétláda…..

No de a kedvenc gyöngyszem:

Szórakozóhelyen ismerkedtünk meg. Randa egy este volt, én részeg és bunkó, máig is csak próbálom a részleteket felidézni. Persze rejtély, hogy ő ezek után miért hívott fel másnap mégis. Két nap múlva találkoztunk, és azt kell mondanom, életem legfantasztikusabb randevúját éltem meg, amilyen csak a nagy könyvben van. Régen vadnaiv voltam, aztán a fentiek okán szépen lassan a gyanakvás vette át mindennek a helyét, de ennek nem lehetett ellenállni. Lehúzták a rózsaszín képernyővédőt, gumicukor lett a világ, elvarázsolt és pont.

Meg is kaptam a magamét. Két nap várakozás kötelező, a harmadik is bőven elmegy, no de négy…öt…hat… Eltelt egy hét, délelőtt töröltem a számát idegbetegen a telefonomból. No csak ez kellett, délután jött egy hogy-vagy-mit-csinálsz-ma sms. Repkedés, visítás, kiakasztó tinédzser viselkedés, és a meggondolatlan válasz, hogy hát természetesen vele találkozom. Hidegzuhany, ő ma nem ér rá, haverozik. Jaa!? És elölről az egész. Várakozás, hogy-vagy-mit-csinálsz-ma…blabla. Úgy három hét után elégeltem meg, gondoltam rövidre zárom a történetet, elhívom moziba aznap estére, ha véletlenül most sem ér rá, mert sürgős haveroznivaló van, akkor ennyi.

Sürgős haveroznivaló akadt! Agyam szét százezer felé. Küldtem egy igencsak rosszalló választ, amire megérkezett életem szakítósesemes: valami sajnálom féle, ééés: SZÉP ELETET NEKED! (Báááááááááá)

Szép életem lett! Eltelt egy év és ő meg én az esküvőnket tervezgetjük a trónörököst várva, a legnagyobb mámorban, boldogan-élve-míg-meg-nem-halva-teszkóba-járva.

Nyv