Ez egy ilyen péntek, még egy életről lehet dönteni.

A héten a szép képeket Kutasi Kovács Zoltán blogjából lopjuk.

Még több szakítás a szakítóskönyvben, még több ismerkedés a Szakítós Mikuláson!

sziasztok,
előre is bocs, ha ez nem a szokásos fordulatos-izgalmas sztori lesz, nem is elsősorban mesélői célzattal írom meg, hanem mert szükségem lenne a kommentelők tanácsaira. próbálom rövidre fogni...
szóval, főszereplő lányt az egyik netes oldalon ismertem meg október elején. mivel ezen az oldalonfel vannak tüntetve a különböző érdeklődési körök és preferenciák, már elsőre szimpatikus volt és gondoltam hogy sok közös témánk lesz. így is lett, szinte minden tulajdonságunk egyezett, és bármiről el tudtunk beszélgetni órákon keresztül, az első pár hétben írásban. aztán október végén találkoztunk, először koncert, aztán mozi, és ugyanígy folytatódott a dolog, teljesen összeillettünk. jöttek hosszú séták kézenfogva, aztán úgy a hatodik találkozáskor csók. szóval minden tökéletesnek tűnt, nekem rózsaszín köd, stb., és úgy tűnt, neki is. aztán múlt hét közepén találkoztunk (ez lehetett a 11-12. alkalom), látszott rajta hogy valami baj van, de először azt mondta, nincs semmi. én unszoltam, és hosszú hallgatás után elmondta (szokásos felvezetés: "te olyan kedves vagy hozzám"), szóval hogy van valaki más rajtam kívül, akibe gyakorlatilag szerelmes. a csattanó az, hogy ez az illető velem szemben mindenben az ellentéte, alig van közös témájuk, és igazából ő maga sem tudja, hogy mi fogta meg benne, viszont rengeteget tépelődött rajta és úgy érzi hogy jelen helyzetben vele érzi boldogabbnak magát, és engem is nagyon szeretne szeretni, de nem tud, legalábbis nem "úgy". én teljesen összetörtem ott helyben, leginkább azért mert korábbi csalódásokból kiindulva az első néhány alkalom után valahol tudat alatt vártam, hogy tisztázza hogy nem szeretne többet, de ennek inkább pont az ellenkezőjére utaltak a cselekedetei, úgyhogy én a végére már teljesen biztosra vettem, hogy komolyan gondolja. ez alapján nyilvánvaló, hogy egészen az utolsó pillanatig nem döntötte el magában a dolgot, és ugyanúgy alakulhatott volna ellenkezőleg is, ha nincs ez a másik illető, akkor szinte bizonyosan. hosszú órákig próbáltam győzködni, az összes lehetséges érvet felhozva, hogy rossz döntést hozott, egy ilyen, csak szavakba nem foglalható vonzalmon alapuló, szinte minden közös tulajdonságot nélkülöző kapcsolat nem lehet tartós. de ő azt mondta, sosem tudta azt nézni, mi a jobb neki hosszú távon, mindig csak azt ami éppen egyik napról a másikra.
nekem még így ezek után is mindennél többet jelent, és most fogalmam sincs, mit tegyek. azóta egyszer beszéltünk írásban, utána egy nappal, lehetett érezni rajta hogy tényleg nagyon megviselte az egész, de ennek ellenére nem mondta, hogy megbánta. akkor azzal köszöntem el, hogy legközelebb csak akkor írjon, ha ez akár minimálisan is megtörtént. ez egy hete volt, és azóta nem írt, de a blogbejegyzései, személyes üzenete, stb. alapján biztos vagyok benne, hogy továbbra sem tette túl magát rajta. rólam nem is beszélve, gyakorlatilag egy hete alig eszem, és csak tetemes mennyiségű alkoholbevitel után tudok elaludni (meg úgy egyáltalán, létezni). iszonyúan hiányzik a társasága, és nem tudom, mihez kezdjek most. tapasztalatokból építkezve nagyon valószínűnek tartom, hogy nem lesz hosszú életű az a kapcsolat ami miatt elhagyott, de ugyanakkor, akármennyire is szeretem, és hajlandó lennék neki megbocsátani még ezután is, félek hogy egy ilyen esetben már pofátlanságnak tartaná, hogy újra elkezdjen közeledni hozzám. szerintetek mit tegyek? mivel és hogyan tudnám bebizonyítani neki, hogy mellettem boldogabb lehetne, ráadásul minden bizonnyal tartósan is, ami akkor is egy szempont, ha nem gondolkodik előre? a teljes kétségbeesés határán vagyok, segítsetek...
köszönöm mindenkinek aki végigolvasta, elnézést attól akit untattam, és a válaszokat is előre.