Ma az internetes ismerkedés egy speciális vállfajával ismerkedünk meg: az erotikus társkeresők világával.

Az adatlapom mögött meglátott engem… történethez kapcsolódhatna az enyém is.

Közel a 30-hoz, pár eseménytelen év után gondoltam, én is megpróbálkozom a társkeresőkkel. Tudom, nem vagytok jó véleménnyel ezekről az oldalakról, de a környezetemben több pár is így ismerkedett meg. Persze nem lehet mindenki olyan mázlista, mint az egyik ismerősöm, aki már az első levelezőpartnerével szerelembe esett és azóta már házasok.

Tavaly szeptemberben regisztráltam egy normál társkeresőre. A sok levél és érdeklődés legyezgette a hiúságomat. Idővel rutinos lesz az ember, már egy-két levél alapján tudja, ki az, akivel érdemes foglalkozni. Megismerkedtem egy sráccal, aki szeretőt keresett a meglévő kapcsolata mellett. Furcsa, de ahogy idősödöm a határok tágulnak. Huszonévesen nem tudtam volna elképzelni, hogy önként magamra vállalom a „ketteske” szerepét, de úgy voltam vele, hogy amíg megtalálom, akit őszintén és önfeledten szerethetek és aki viszont szeret –megpróbálom jól érezni magam. Ez a srác említette, hogy egy erotikus társkeresőn is fent van, nézzem meg. Gondoltam nem veszthetek semmit, hátha ott is vannak értelmes emberek. Vannak. Elképzelni sem tudjátok, mennyi intelligens, diplomás férfi bújik meg egy-egy reg. mögött (persze nagyon sok a perverz is). A regisztrálásomat követően nem sokkal írt nekem –hívjuk így- Péter. Ő 35 éves, politikával foglalkozik. Komoly, intelligens, okos férfi. Nagyon imponált a kedvessége, a figyelmessége. Hosszú levelek, órákig tartó chatek következtek- éjszakába nyúlóan. Az egyikben egyszer megemlítette, hogy ő nős, két gyerekkel- de nyitott házasságban él (ezt máig sem értem, hogy legálisan hogy tudja valaki tolerálni, hogy a párja eljár mellőle)… Időt kértem, hogy átgondoljam (előtte soha nem voltam szerető). Megértett, de nekem akkor már mindegy volt- elvesztem… Már másként gondoltam rá, mosolyogtam, ha eszembe jutott. Imponált, hogy minden területen képben van, hogy gyermeki lelkesedéssel tud mesélni, hogy árad belőle az érzékiség és a szenvedélyesség. Mindehhez társult egy visszafogottság, ahogy ő mondta „félénkség”. Ezt azért nem hittem. 

Találkoztunk, az étteremben éreztem rajta, hogy mennyire izgatott. Jól éreztem magam Vele, figyelt – én figyeltem. Mivel 2 percre lakunk egymástól együtt sétáltunk haza. Végig majd felöklelt a tekintetével, szinte zavarba hozott. Búcsúzáskor olyan hevesen csókolt meg, tudtuk mindketten, hogy itt valami elkezdődött. 

A levelezések folytatódtak, először hetente többször is találkoztunk. Eljártunk vacsorázni, sétálni, voltunk teaházban. Egyszer színházban is.

És persze a szex. Jó volt vele- némi „problémát” leszámítva. De engem ez nem zavart- jól működtünk így is. 

A „hibát” azt hiszem ott követtem el, hogy tényleg szerettem. Szerelmes nem voltam, mert a józan énem mindig figyelmeztetett, hogy „nem lehet… ez most van és nem majd lesz…” Tartottam is magam, de azt hiszem, hogy ő úgy érezte, kapcsolatként kezelem a történetet. 

Egy idő után nem keresett annyit, a levelek már nem hemzsegtek a bókoktól. Decemberben elvitte a feleségét egy wellness hotelba- akkor változott meg végleg valami. Nem jelentkezett másfél hétig, semmire nem reagált. Már le is tettem róla, hogy még valaha beszélünk, amikor msn-en beköszönt „reméltem, hogy itt talállak”. Az eltűnés magyarázata: a számítógép elromlott, a mobilt a gyerekek a plüssmaci hasába dugták…. Ez már annyira szánalmas volt, hogy nem is érdemelt több szót.

Januárban még megünnepeltük egymás születésnapját – az ő születésnapja volt a legjobb randink, azt hittem akkor jobb irányba fordulunk, de ekkor már őszinteség nem volt benne, csak hülyítés.

Februárban már szinte semmire sem reagált. Az msn-ről kilépett, amint beléptem, a telefont nem vette fel. Végül mégiscsak chateltünk, ott még váltig állította, hogy sok a munkája…. Itt már a türelmem elfogyott, mondtam, hogy csak egy igen vagy nem válasz kell- nagy nehezen préseltem ki a nemet. 

Tanulság? Több is van. Nem kell minden szép szót elhinni, mert sokszor csak egy cél érdekében hangoztatják őket. Nem mindenki őszinte, aki annak tűnik. Olyan férfi miatt, aki képes szó nélkül eltűnni, nem érdemes bánkódni.

Ha bevállaljuk, hogy szeretők leszünk nem szabad kapcsolati elemeket vinni a viszonyba. 

Pétert utána többször láttam más oldalakon is keresgélni/vadászgatni. A vicces az egészben, hogy a mai napig működhetne a dolog köztünk, ha félreértések, túlzott elvárások kívül maradnak, és ha megbeszéltünk volna mindent. Néha eszembe jut, - a sok hülyítés ellenére- jó volt Vele… és most már tudom mi az, aminek bedőlök J

Még több szakítás a szakítóskönyvben!