Addig szerencsétlenkedtek, hogy a végén el sem kezdtek járni. De nem is baj.

A kép innen

Helló. 3 és fél éve boldog párkapcsolatban élek. Sajnos a drágám időnként hajlamos kissé elhanyagolni engem, pl, ha sokat melózik, állandóan fáradt, stb, nekem pedig folyamatosan szükségem van a törődésre, ölelésre, bújásra, bókokra, kedvességre, főleg, mert nagyon szeretem őt, és valamilyen szinten még talán függőségem is alakult ki tőle fizikailag (nem a szexre gondolok). Amikor ezeket nem kapom meg, akkor elvonási tüneteim támadnak, és érdekes lelkiállapotba kerülök. Történt egyszer, egy ilyen szakaszban (februárban), hogy találkoztam valakivel. Az első perctől érezhető volt, hogy vibrál a levegő köztünk. Mivel üzleti ügyben ismertük meg egymást, többször kellett beszélnünk, találkoznunk, és nagyon hamar kialakult a flört. Ő egyébként 6 éve él párkapcsolatban, és még soha nem lépett  félre. Beszélgettünk, sétáltunk, egyszer teáztunk is, és nagyon közel kerültünk egymáshoz lelkileg néhány hét leforgása alatt. Elcsattant néhány csók, (más semmi!!!) nekem lelkifurdalásom volt, neki kevésbé, annyira odavolt értem akkoriban, hogy semmi más nem érdekelte. Mivel még nem volt ilyen helyzetben (persze még én sem), fogalma sem volt arról, hogy akkor most ezt a viszonyt hogyan kéne. Akart engem, de a kivitelezéssel akadtak problémái, nekem lett volna egy-két ötletem persze, de hát mégiscsak ő a férfi. Na meg nem is bántam, hogy bamba volt, mert a lelkem mélyén nem is akartam igazán, a párom miatt. Hozzá kell tenni, az említett férfiú igen jó külsejű, okos, sikeres, intelligens, kedves, úriember, udvarolt nekem, rajongott, figyelmes volt, miközben ezekért otthon akkor hiába rimánkodtam... neki egyébként halál pontosan behatárolt élete volt, munka napi 10-12 óra, lovak (lovagol, versenyez és saját lova is van, minden szabadidejét ott tölti), a kevés szabadidő, ami marad, az persze a párjáé, no haverok, no sörözés, no pasi-bulik, képzeljétek el. Szóval, ilyen életmód mellett, plusz az én rajongásom a páromért, meg a lelkifurdalás, hát végül aztán beláttuk, ez így nem fog menni...
 Pont akkoriban olvastam arról, hogy a férfiak általában a vadászösztön és a változatosság igénye miatt lépnek félre, a nők pedig azért, mert otthon nem kapják meg azt, amire vágynak...
Szóval, vége lett az el sem kezdődött viszonynak április végén, de azóta is barátok vagyunk, beszélünk és találkozunk időnként. A lelkifurdalás már elmúlt, örülök, hogy nem történt több....A párommal megbeszéltük a problémákat, és azóta minden rendben van.
 A gumit biztos, hogy nekem kellett volna venni, vásárolni nem voltunk.