Lezárult a játék, összesen 28 szakítósverset kaptunk tőletek, ezzel már egy szakítós verseskötetet meg is lehetne tölteni. A tovább után a nyertesek: a sok kiváló pályamunka miatt végül Fortunára bíztam a döntést, és összesorsoltam  játékosokat és a nyereményeket. A nyerteseket a FORMA értesíti majd az ajándék átvételének mikéntjéről, az e-mail címület a disclaimernek megfelelően átadtuk nekik.
 

1. Cím nélkül - szerzője Ouch fogpiszkáló tartót nyert!

Házasságunk éveinek száma tíz,

Kapcsolatunk viszont már csak langyos víz.

Magaddal rég nem törődsz, hajad csupa korpa,

Tévét nézel egész nap, mintha ingyen volna.


Nem főzöl és nem mosol, fut az egész lakás,

Itt már rég nincs napirenden a papás-mamás.

Nem csinálom már ezt tovább, van egy másik lány,

Kedves, csinos, talpraesett, nem ilyen puhány.


Ne nézz így rám, tudtad ezt rég, csak nem mondtuk ki,

Most lelépek, ne tégy semmit, kár kiborulni.

Ennek vége, elmúlt, ennyi, a múltam része vagy,

Nem számít már furmány, ármány, repülő csészealj.


Nézz magadra: el vagy hízva, lóg rajtad a háj,

Felkelni csak akkor kelsz fel, ha nagyon muszáj.

Hangoztattad, szép a hasad, minek ide torna, de

erre ne mondd azt nekem, hogy a gömb is csak egy FORMA..

 
2. Szakítós vers - szerzője Moufles kesztyűt nyert
 

Drága ex-szerelmem,

Engedd, hogy megköszönjem

E kis versben

Két év szenvedésem.

 

A szenvedést, mit te okoztál,

Velem mindig szórakoztál.

Érzéseim őszinték voltak,

Ezt te rendesen kihasználtad.

 

Feladtam mindent érted,

Mivel te ezt kérted.

Egy szavadba került, S mentem hozzád,

Nem számított, hogy a suliban Dolgozat várt.

 

Ajándékot vettem neked,

De te meg sem köszönted.

Az ember nemcsak test, hanem lélek

De drágám te ezt nem érted!

 

Ételt nem kívántam,

Nem aludtam

Két hónap alatt FORMÁBA

hoztam magam.

 

Nem érdekelt semmi, csak te,

Szöktem hozzád Budapestre.

Ott kimondtam a végszót: Ennyi,

 Mással akarok boldog lenni.

 

Beszélgettünk FORMÁlisan,

De te nem tudsz semmit normálisan,

Én már mással élem életem,

Légy boldog ex-kedvesem. :P

 

Ui: Ha hiányom érzed,

Csokoládét zabálj édes!

3. A versem - szerzője Chocolate számológépet nyert

Mikor először estem szerelembe vele
Nem volt más, csak testnedv csere
Na nem úgy, ahogy most gondolod
Bár túltengtek a hormonok.

Pár hónapig dúlt a love durván
Mikor megakadt a szemem egy k*rván
Ő ezt rossz néven vette
És a nyúlcipőt elővette

Legalábbis ez volt az indoka
Pedig tudom, nem ez volt az oka
A külcsín az kedves barátaim ami ezt elrontotta
Pedig mindnyájan tudjuk... a gömb is csak egy FORMA.


4. Érted?  - szerzője Chocolate számológépet nyert
 

Fél év után rákérdeztél: mi bajom -

Hát fel sem tűnt semmi, te hülye majom?


Búcsúszex előtt hónapokig még csak meg sem böktél,

De barátokkal ahelyett jó sokszor,  jó sokat söröztél.


Beköltözött ágyunkba a legjobb barátod,

Csodálod, ha ex-nődet többet már nem látod?


A vége felé azt hiszem, nem voltál formában,

Most tehetek én róla, hogy nem jártál munkába?


Mikor kidobtalak, vacsorázni vittél:

Végigettem a menüt, végre valamit fizettél.


Moziba ingyenjeggyel sem vittél, hisz’ az drága,

Most várnom kellett volna, hogy veszel nekem Ouch! voodoo-fogpiszkáló-tartót – hiába?


Fél év után úgy tűnt, felfogtad, hogy vége,

„Boldog távkapcsolatban leledzel óvodáskori szerelmeddel”; tényleg???


Lelkiismeretem mostanság azt hiszem, már nyugodt,

téged meg ne érdekeljen, ha végre, mással, örömmel dugok.


Utolsó jótettem: segítek spórolni –

Többet már nem kéne SMS-ben basztatni.


Érted?

 

5. Metamorfózis - szerzője Fotofalls fotótartót nyert
 


Felültél ágyamban;

Családunk hűtőszekrényét kifosztván,

Névnapi édességedet betermelvén,

Arcodon könnyek patakzottak:

„Nem tudom, szeretlek-e még…”.


Felröhögtem, tovább sírtál,

Kívül raktalak kapunkon,

Azóta egy sort se írtál.


Anyám üzeni, elvitted a gyomirtót is.


Megsínylette kapcsolatunkat a sövény.

Hercegem, így lettél te: gerinctelen görény.

Te (Talullah) ugróállat, te…

Ilyen az én FORMÁm.


6. CSAK AZT NEM! - szerzője Moufles kesztyűt nyert  

Elment a kedves, el kellett mennie,

Nem volt maradása, nem volt kire kennie.

Nem volt kire kennie a sok rosszat,

amit FORMÁBA öntve adott át tegnap.

 

Én el nem veszem tőle, nekem már nem kell,

Megkaptam mindent, amit meg kell.

Megkaptam a szépet, megkaptam a csókot,

De jött a hideg, mikor leadták a drótot.

 

Mással látták, mással él,

Mással fekszik s mással kél.

Minek jöttél, kérdem én?

Csak a cuccomért, te csőgörény!

 

Menj el akkor, ne is lássalak,

Nekem többet a nők ne ártsanak!

Elment. Szép volt, bármit gondolt és tett,

Halovány alakja örökre retinámba égett.

 

Szenvedek, mint egy VOODOO-BÁBU, ha lehunyom a szemem,

az alkoholtól széthullva, egyre csak remeg a kezem.

 

Elutazom feltöltődni, szívem, mint egy NAPELEMES BEFŐTTES ÜVEG,

Ami a spájzban dekkol, fején napellenző, orrán sötét szemüveg.

 

Nem lát semmit, csak a fájdalmat érzi,

Belülről a szépre a jóra a vágy felemészti.

 

Nem tudni lesz e folytatás, lesz e kikelet,

De várni kell, mert egyvalami nem akar lenni: MELEG!


7. Ha a költô szakít  - szerzője Heart2heart fésűt nyert



Kicsi kincsem, te csak ne hidd

- bocs, de most csak versben futja -

Hogy szerelmünk tartósítja

Közös élet, formaldehid,


Értékellek én, mint embert

Pattintani, hidd el, fáj

De zavart rajtad már a háj,

S hogy dúdolod a lávmitendert.


Nincs már többé heart2heart,

Érzelmeim fésülgetem.

A szerelem nem tartóselem.

Borral oltom majd a kárt,


A távolság, mint Pest meg Wales,

A szív sebére nincsen kötszer,

Az élet ilyen, talán, egyszer,

Hidd el, jobbat érdemelsz. 
 
8. Pépként mállott a szívem aznap... - szerzője Talolah ugróállatot nyert 

Pépként mállott a szívem aznap.
S tudtam, hiába szólnék a papnak
Mert az érzelmek nem peptidek,
Reakciós láncok vagy kefírek;
Nem táplálék, de nem is játék
Mégha egy ideig tán ajándék..
Rájöttem, hogy múló dolog
S jobb lesz, hogyha kipakolok:

Nyári nap volt, forró s tüzes
Szívemnek egy része már üres
Bográcsoltunk, ittünk, ettünk
Fiúval egy hullámhosszon lettünk.
El is felejtettem a régi kedvest
Nem érdekelt az sem, ha keres
Telefon elrak, szív kitár
Húrjai pendültek, mint egy gitár..

Furcsa érzés, nem csak a pia
Telefonba mondom, hogy "szia!
Kicsit illumált voltam az éjjel
Nyugi, senkit sem téptem széjjel!"
A vonatállomáson órákat vártam
Mert nem volt ott Tallulah, az ugróállat
De megbocsátottam, s tán délben
Kényelmesen hazaértem.

Ott várt rám Ő is, de nem örültem
Mert ő még szeretett őrülten
Sajnálom, hogy bohó voltam,
De előtte már ezerszer szóltam
Hogy ami köztünk van az már nem jó
De nála kevés volt a szó..
Tartottam a szám, de a titok felőrölt
Emlékemben csak a fiú és a pörkölt

Nem is telt el sok nap és vallottam
Aztán hazagurultam majdnem halottan
Megviselt a tegnap és a nyári ma,
De az exnél nem hatott az ima
És felkeresett még százszor meg egyszer
"Kérlek ne hagyjál el Eszter!"
Nyögte, de a női nem ezesetben állt
Ő pedig az életemből kiszállt.

Most a pörköltes srác a párom
S csak a jövőnket várom,
Mert mindennek már másfél éve
Hogy a volt fiúmmal vége
És bár itt sem rózsaszín minden
De ő az én legnagyobb kincsem
Pörkölt, Jager, Tatabánya
Az utazást csak a pénzem bánja.

Ennyi az én történetem tanulság nélkül
De számomra hepiend lett végül
Mert szerencsém volt az életben egyszer
Hisz naponta mondja: "Szeretlek Eszter"
S az én párom a legnagyobb FORMA,
Még ha neki is van a legnagyobb orra
Ennél nagyobb csak a szíve lehet
Mert hiányol, imád, szeret.

 9.  garbóra vetkőzött meztelen lelkemmel állok veled szemben...- szerzője Sunjar befőttesüveget nyert 

 

garbóra vetkőzött meztelen lelkemmel állok veled szemben, 
míg kinyújtott kezeink közt a távolság végtelen, 
lebeg tudatod testközelben szenvtelen. 
 
megszépítő messzeség, 
elmosódott apró cseppek - 
levettem a köpenyem, amit telefröcsögtél, 
leráztam, és már csak elfolyt pacák. 
 
ha beismerném, hogy szükséges, 
nekiülnék és elemezném – 
„most mit lát - ez mire emlékezteti” - 
de az egészben az a jó, hogy már nincs emlék, 
már csak távolság van, 
meg a távolságba vesző valamikor volt történetek, 
amiket azért nem írok le, 
hogy felejtsek - 
 
[téged] 
 
azokat, őket, engemet, amilyen akkor voltam, 
meg amilyen a fogam széle volt. 
most már csak cakkos, 
amiatt, amikor volt még lendület, és nem 
külön bennem meg benned, hanem együtt egyben. 
 
aztán én nem tudok vezetni, 
te meg behúztad a kéziféket, 
és nem szeretsz repülni, 
én pedig érzem, 
 
mikor jön a turbulencia. 
pedig olyan metaforikus, mikor azt mondom, 
olyan, mint a hullámvasút, külföldiül meg joyride. 
végiggondoljuk, én már tudom, 
azért írom, te meg tudod, 
és azért vegyél erőt, és végigolvasod, 
de benne van a meta-formában, hogy

emléked szertefoszlott és csak halvány

mosolyod köszön néha vissza,

melyet sosem tartott képtartó állvány

 
 
de még mielőtt eljutok oda, nem 
keresztrejtvény ez, hogy itt megfejtselek, 
marad a messzeség, minél messzebb, annál közelebb, 
szótlanul, 
mármint, hogy ajkaink nem formálnak betűket, 
és a szalagok nem képeznek hangot, 
 
de ha egyszer 
leülsz, és becsukod a szemed – 
és most figyelj, milyen szentimentálisra veszem – 
ott fogok ülni veled a csöndben, 
belengek egy egész szobát, 
egy háromdimenziós teret, és 
 
[akkor,] 
 
de csak akkor leszek olyan közelségben, 
mikor a távolság már 
elviselhetetlen.

 
 
garbóra vetkőzött meztelen lelkeddel  
állsz velem szemben,  
míg kinyújtott kezeink közt a távolság végtelen,  
lebeg tudatom testközelben szenvtelen.  
 
megszépítő messzeség,  
elmosódott apró cseppek -  
levetted a köpenyed,  
mit telefröcsögtem,  
 
leráztad, és már csak elfolyt pacák.  
 
ha beismernéd, hogy szükséges,  
nekiülnél és elemeznéd –  
„most mit lát - ez mire emlékezteti” -  
de az egészben az a jó, hogy  
már nincs emlék, már csak távolság van,  
meg a távolságba vesző valamikor volt történetek,  
amiket azért nem írsz le, hogy felejts -  
 
[engem] 
 
azokat, őket, tégedet, amilyen akkor 
voltál,  
meg amilyen a fogad széle  
volt.  
most már csak cakkos,  
amiatt, amikor volt még  
lendület,  
és nem külön bennem meg benned,  
hanem együtt egyben.  
 
aztán te nem tudsz vezetni,  
én meg behúztam a kéziféket,  
és nem szeretek repülni,  
te pedig érzed, mikor  
jön a turbulencia.  
 
pedig olyan metaforikus, mikor azt mondod,  
olyan,  
mint a hullámvasút, külföldiül meg joyride.  
 
végiggondoljuk, te már tudod,  
azért írod, én meg tudom,  
és azért erőt veszek, és végigolvasom, 
de benne van a meta-formában, hogy

emlékem szertefoszlott és csak halvány

mosolyom köszön néha vissza,

melyet sosem tartott képtartó állvány

de még mielőtt eljutsz oda,  
nem keresztrejtvény 
ez, 
hogy itt megfejtsél,  
 
marad a messzeség, minél messzebb,  
annál közelebb,  
szótlanul,  
 
mármint, hogy  
 
ajkaink nem formálnak betűket,  
és a szalagok nem képeznek hangot,  
de ha egyszer leülök, és becsukom a szemem –  
és most figyelj, milyen szentimentálisra veszem –  
 
[kedvesem] 
 
ott fogsz ülni velem a csöndben,  
belengsz egy egész szobát,  
egy háromdimenziós teret, és  
 
[akkor] 
 
de csak akkor leszel olyan közelségben,  
mikor a távolság már elviselhetetlen.

10. Elbocsájtó nem túl szép üzenet - szerzője Heart2Heart fésűt nyert!

E vers formájában elengedlek végleg

Mielőtt egy pengével kiontom a véred

Nem vagyok agresszív,de te kihozod belőlem

Hogy a helyes pofidat a nyakadról lelőjjem


 

Néha úgy viselkedsz esküszöm, mint Gollam

Eszemfaszom megáll,hogy ezt írja a tollam

Egyik percben duzzogsz,majd szeretetért koldulsz

Ok nélkül a fényről a sötétségbe fordulsz


 

E "kellemes" élményt az életemből kizárnám

A voodoos fogpiszkáló-tartót Terólad mintáznám

Hihetetlen hogy tudtál ennyire megváltozni

Melletted az ember fia megtanul átkozni


 

Átkozni a percet mikor összejöttem Veled

Ilyen rossz döntést az ember soha el nem feled

Mondhatok Neked bármit,de te meg sem hallasz

De én nem Bobby Ewing vagyok és ez itt nem a Dallas

 

Meguntam a hisztit,a skizót és az emót

Hogy állandóan rámcsapod a kibaszott telót

És ha itt tartunk,már nem túl fitt a forma

Azt hiszem rád férne néhány kemény torna


  

Formaldehíd,formatál,forma-1

Sírsz vagy nevetsz,már egyre megy

Nem érdekel többé hogy mi a jó Neked

Mit is mondhatnék még?Ég Veled!