Az ünnepi időszakban nem lesznek hagyományos posztok, hanem a verspályázatra érkezett munkákat fogjuk kiposztolni. A szám az érkezési sorrendet jelöli.

A kép innen


Üveges szemű, tompa kábultságban

ráz hidegen a gondolat

mert izzadságod leheli bőröm

amely napok óta étlen-szomjan

várja az édes órák érkezését

mert bársonyként suttog hangod

öleli körül reszketeg alakom

ahogyan vad indák gyűrűznek

szikár hegyek rideg talaján

úgy fut szerteszét belőlem

is ez az örökös aggódás

amelyből bizarr képek születnek

és nem tudom mikor jön el

az a kínból született perc

amikor a tudatára ébredek

hogy a távolság közöttünk

már áthidalhatatlan és ez

lesz tragédiám utolsó színe

ahol a szereplők búcsúznak

a rendezőt mardossa az önvád

mert az érzések halottak maradtak

csak a nézők rémült arcát idézi

a másnapi sajtó. Én jól tudom milyen

mély álomból egyedül ébredni

párnát markolni üresen gyötrődni

mert szeretlek és te nem érted meg

hogy ennél többet már nem tehetek.