Az ünnepi időszakban nem lesznek hagyományos posztok, hanem a verspályázatra érkezett munkákat fogjuk kiposztolni. A szám az érkezési sorrendet jelöli.
Üveges szemű, tompa kábultságban
ráz hidegen a gondolat
mert izzadságod leheli bőröm
amely napok óta étlen-szomjan
várja az édes órák érkezését
mert bársonyként suttog hangod
öleli körül reszketeg alakom
ahogyan vad indák gyűrűznek
szikár hegyek rideg talaján
úgy fut szerteszét belőlem
is ez az örökös aggódás
amelyből bizarr képek születnek
és nem tudom mikor jön el
az a kínból született perc
amikor a tudatára ébredek
hogy a távolság közöttünk
már áthidalhatatlan és ez
lesz tragédiám utolsó színe
ahol a szereplők búcsúznak
a rendezőt mardossa az önvád
mert az érzések halottak maradtak
csak a nézők rémült arcát idézi
a másnapi sajtó. Én jól tudom milyen
mély álomból egyedül ébredni
párnát markolni üresen gyötrődni
mert szeretlek és te nem érted meg
hogy ennél többet már nem tehetek.
Az utolsó 100 komment: