A tegnapi kérdés folytatódik: miért van az, hogy a pasiknak mindig akkor kell a csaj, mikor már nincs.....

A kép innen

Sziasztok,

lassan három éves már a történet, melyben én vagyok a lány:) 2005 nyarán jöttünk össze a delikvenssel, én akkor 21, ő 23. Akkor kezdtem el dolgozni életem első munkahelyén, de  a lehetőségekhez mérten próbáltunk sokat együtt lenni.
A családom és a barátaim már akkor mondták, hogy mellém egy olyan pasi való, mint Ő, valahol éreztem ezt én is, mégsem nagyon érdekelt. Az első fél év nagyon jól telt, mindent meg tudtunk beszélni, boldogság, satöbbi. A családjával nem igazán voltam kibékülve, egy idő után nagyon idegesített, hogy Anyucit állandóan hurcolászni kell. Mikor együtt lettünk volna, anyuci akkor is gyorsan kitalálta, hogy ide kell menni, oda kell menni....
Közeledtünk az 1 éves évfordulónkhoz, már egy ideje éreztem, hogy valami nem oké, és nem biztos, hogy ez így sokáig működőképes lesz. Egyik szombaton, a megbeszéltek szerint megkérkezik hozzám, úgy volt hogy ott alszik. Látom, nincs nála semmilyen cucc, ami arra utalna, hogy egy hétvégére marad. Már akkor éreztem, hogy ennek itt most vége. Ki is nyögte, hogy ő most ezt így nem folytatná, időt kér. Soha nem értettem, hogy ez az időkérés mire jó, ezért mondtam neki, hogy én ebbe nem megyek bele, vagy vége rendesen, vagy folytatjuk. Természetesen vége lett...
Eléggé kiborultam bőgtem, még hisztiztem is....Ugye ez egy szombati nap volt, és következő hét csütörtökön éltem a kutyaharapást szőrével életfelfogással, és rögtön összejöttem egy másik pasival, akit persze nem szerettem, de valószínűleg akkor bárkivel összejöttem volna, aki egy picit is normálisan szól hozzám. (MNK).
Teltek, múltak a napok, exemről nem hallottam semmit, aztán egyszercsak valahogy kiderült számára, hogy nekem már bizony új pasim van...Na és onnantól kezdve nem lehetett lelőni...Hirtelen vissza akart kapni.
Olyan húzásai voltak, hogy hihetetlen.  Reggel munkába menet felhívott, és közölte, hogy ő épp öngyilkos készül lenni, és most írja a búcsúlevelét. Megjelent a munkahelyemen, én megláttam az ablakból, hogy ott van, letagadtam magam, mikor felhívott, hogy dolgozom-e. Közölte, csak a CD-ket hozta vissza, amik nála maradtak. Mikor megtudta, hogy "nem dolgozom" hazavitte a CDket, és felakasztotta barátnőmék kapujára egy zacskóban mindenféle komment nélkül....Mentem hazafelé, és vártak a vasútállomáson az ANYJÁVAL. Meg akartak fűzni közös erővel, hogy menjek vissza a sráchoz.
Feljött MSN-re, és beírta az új pasim autójának a rendszámát, és közölte, hogy tudja, hogy mikor szokott jönni....
De a kedvenc részem most jön. Eltelt vagy 3-4 hónap, mikor is az új pasival is szakítottam különböző okok miatt. Épp éltem a szinglik életét, mikor egyszer csak belépek az e-mailembe, látom, hogy valami András írt nekem üzenetet...Nem ismerek ilyen nevű pasit, nézem, mi ez...Olvasom az e-mailt, András kedves szavakkal érdeklődik, hogy mit lehet még rólam tudni, és hogy meséljek még magamról....
Megyek lejjebb az emailben, látom az eredeti üzenetet....Kedves exem feladott egy társkereső hirdetést a nevemben, pontos lakcímmel, munkahelyem címével, telefonszámmal. Igazából csak sejtettem, hogy ő volt. Nem volt erőssége a helyesírás, és a hirdetés szövegéből egyből rájöttem, hogy ő az. Tavaly télen egyszer összefutottunk. Beismerte hogy ő volt. Ez már több mint egy éve volt, azóta nem találkoztunk, nem is tudok róla semmit.

Igazából, tudom, hogy nem egy nagy szakítás története, de esetleg a kommentelők közül rájön valaki, hogy miért van az, hogy a pasiknak mindig akkor kell a csaj, mikor már nincs.....