Ez a disszidálás dolog kurva idegesítő lehetett régen. Hogy egy hétig nem látsz valakit, majd kapsz egy levelet Kanadából. Hát mi a szart lehet így csinálni?

Sziasztok! Régóta olvasom a blogot, néha hozzá is szólok, úgy döntöttem, leírom nektek életem legkeservesebb szakítását.
A történet már 21 éves, ebből kiderülhet, hogy nem vagyok mai csirke.
1986ban én 18 éves voltam, az úriember pedig 28. Ő elvált volt már, mikor megismerkedtünk. Nagyon szerelmes lettem rövid időn belül, az érzéseim viszonzásra találtak. Együtt voltunk majdnem másfél évig. Sokfelé jártunk az országban, sok érdekes és élvezetes programunk volt (rossz az, aki rosszra gondol!), én részemről Ő volt a nagy Ő, Csaba is szeretett, de neki -korából, és egy válásból kifolyólag-, nem a mindentelsöprő nagy szerelem volt ez a kapcsolat. Megértettük egymást, hozzánk járt haza...
1988ban úgy döntöttünk, hogy disszidálunk. El akartunk menni az országból, jobb élet reményében. Megvolt a jegy Münchenbe, közben édesapám megbetegedett, szívinfarktusa volt, én lefújtam az utazást, mert nem tudtam volna apukámat így itthagyni (hozzáteszem, szüleim is kedvelték Őt, az Ő szülei is engem). Akkor Csaba azt mondta, hogy rendben, ő följön Pestre dolgozni, ha javul a helyzet, akkor megyünk. (Vidéki kisvárosban laktunk, 100km-re Pesttől)
Mivel mobil még nem volt, az estéimet egy telefonfülkében töltöttem, minden este hívott.
Ez így tartott kb 2 hónapig, hétvégente jött hozzánk.
Aztán egyszercsak nem jött, nem telefonált. Anyukájáéknál sem jelentkezett. És akkor... Kaptam egy levelet Kanadából... A névnapomon. Ő írta. Ne haragudjak rá, de elment, el kellett mennie, mert az itthoni légkör őt megfojtja, ez, ami itt van, az egy nagy... Sz@r. Ne felejtsük el, ez még a rendszerváltás előtt volt.
Azóta eltelt 21 év. 1994ben találkoztunk kimenetele után először. Csak álltunk egymással szemben, és nem tudtunk először egymásnak mit mondani. Utána persze nagyon sokat beszélgettünk, elmeséltük, mi történt velünk. Volt mit bepótolnunk. Attól kezdve leveleztünk, évente hazajárt Magyarországra.

Nem haragszom ma már rá. Akkor, 21 éve viszont egy világ omlott össze bennem. Hosszú időbe telt, mire új kapcsolatot tudtam kialakítani. Férjhezmentem, van 2 fiam, a kicsinek Csaba a neve.
Hát ez az én történetem. A férjem tudja az egészet.

Ebben a történetben nincs MNK, MPG sem igazán.
Sziasztok!