Az érzelmek változnak, egy állandó, a hazudozás.

Sziasztok!

Az én történetem nem valami extra de azt hiszem egynek jó lesz. Érettségi előtt álló, a tavasz közeledtét érző, éppen 18. életévét betöltő srác voltam. A lány kb. 3 évvel volt fiatalabb, aranyos, kis bájos. Az lényegtelen, hogyan és mint ismerkedtem meg vele, a lényeg az jól indultak a dolgok.
Igaz ott meglepődtem, amikor egy hét után, úgy a harmadik találkozáskor közölte velem: „Szerelmes vagyok beléd”. Ennyi idő után nem igazán tudtam mit reagálni így csak annyi hagyta el a számat, hogy örömmel hallom. Majd jött a kifakadás. Te nem szeretsz? Én itt kiöntöm neked a szívem te meg csak ennyit tudsz mondani. De sikerült meggyőznöm ez nem jelent rosszat, csak én még nem érzem azt, hogy szerelmes lennék. Megnyugtattam nagyon jól érzem magam vele és remélem rám is rám tör majd a hatalmas rózsaszín köd és majd ha mondani fogom, akkor az biztosan úgy lesz. Elvégre ne legyen már ez egy üres mondat, akkor mondja az ember ha úgy is van. Megnyugodott. Gyönyörűen ment minden teljes három hétig, amikor is egy találkozásunkkor közölte nem biztos az érzéseiben és lehet, hogy hagyni kellene ezt a járunk dolgot. Itt lefagytam, nem azért mert annyira beleéltem volna magam a dologba de valljuk be azért érdekes, hogy három hete még azért kaptam fejmosást, mert nem szeretem. Elismerem kedveltem meg jól éreztem magam vele és én szerettem volna ezt a dolgot de mindenhez két ember kell és ha az egyik nem akarja, akkor ugye kár erőltetni . Nem szakított, időt kért, egy napot. Ez pénteken történt. Gondoltam majd vasárnap délelőtt felhívom, csak eldönti akkorra. Addig nem is találkoztunk. Vasárnap délelőtt boltba menet találkoztam egy barátommal, aki azzal köszöntött, hogy milyen volt a buli? Nem tudtam mire vélni a dolgot, hiszen én otthon aludtam szombat este. Majd kaptam az infót, hogy onnan gondolja, hogy bulizni voltam előző este, mert ő volt és látta a „barátnőmet”. Ez még nem is lenne gond. Igaz szünet volt de azért úgy éreztem, mivel még „hivatalosan” együtt vagyunk megérdemeltem volna egy bulizni megyek a csajokkal dolgot. A történet ott kezdett érdekessé válni, amikor még azt is elmesélte, hogy a kedves együtt kocsikázott a városban egy másik gyerekkel. Elismerem több információm nem volt de ez is elég volt ahhoz, hogy felhúzzam magam. Meg ugye kinek ne fordulna meg a fejében, hogy ki tudja merre tévedtek, kis elhagyatott utak stb.
Felhívtam. Első körben megkérdeztem, hogy döntött, majd válaszképpen azt kaptam, még mindig nem tudja, határozatlan. Majd nagy érdeklődést mutattam a tegnapi buli után. Kedvesen közölte jó volt és jobb is lehetett volna ha ott vagyok vele. Erre annyit reagáltam, hogy ha hívtál volna, mentem volna. Majd egy bocsi ne haragudj mondattal el is rendezte a dolgot. Erre megkérdeztem mi volt ez a kocsikázás dolog majd válaszképpen annyit kaptam te ezt honnan tudod? Ezek után mivel úgy láttam nem is biztos a saját érzéseiben, meg a bizalom is megrendült ugye jobbnak láttam hanyagolni. Annyit mondtam neki: Figyelj, segítek dönteni, vége.