Ha valakivel tényleg szakítani kell RÖGTÖN: a fiú, aki szíveket tesz a nevébe az msnen. hol élünk?

Hmm…szakítás…hát volt benne részem…és azt amit átéltem nem kívánom senkinek sem!

Egy kis bevezetés:

Ennek ”dolognak” már 1,5 éve már, de azt hiszem, sosem felejtem el.

Mielőtt jóban lettem a fiúval.. azelőtt 2 évvel láttam meg egy ilyen rendezvényen. Aztán 2 évre rá, bejelölt myvip-en, nagyon ismerősnek találtam, de persze nem jöttem rá, hogy honnan. (Anno még unoka tesóm megadta számát, azóta se tudom miért…) Felvett msnre és elkezdtünk beszélgetni. Megkedveltük egymást és hát eléggé elvoltunk. Aztán egyszer csak eszembe jutott, hogy talán ő az a srác akit láttam 2 éve. (tudom hihetetlen, hogy emlékeztem rá, de igen emlékeztem) Nem voltam benne biztos, hogy hát még ”jó” az a telefonszám… de felhívtam, és valakit kerestem… azt hiszem Tóth Évát…na mindegy…És hát mondta hogy téves és a nevét is. És akkor rájöttem, hogy ő az.

Kb, 2 hónap után össze is jöttünk. Nagyon jól éreztem vele magam. És igen Őt tényleg nagyon szerettem J L . 3 hónap hibátlanul telt el. Olyan hihetetlen volt minden. A barátnőim is látták rajtam hogy azóta mióta Ő van, sokat változtam. Boldogabb lettem. Úgy éreztem, hogy senki, de senki nem ronthatja el a kedvem. Éjjel-nappal boldog voltam.

De aztán jöttek a gondok. Egyre több.. és csak gyűltek-gyűltek a bajok, mert hát sajnos nem beszéltük meg a dolgokat. Ez hiba volt.

Csináltam egy másik msn címet amin Őt felvettem. (Tudom, tudom a bizalom a legfontosabb. De majd ha elolvassátok, rájöttök érdemes volt.) Másnak adtam ki magam. Egy másik lánynak. Aki Dunaújvárosba élt. (valamit ki kellett találnom, de ez nem is fontos) Szóval.. Hosszabb beszélgetés után megkérdeztem tőle, hogy van-e barátnője.. Ő azt felelte nincs. Ez nagyon rosszul esett.. de aztán megkérdeztem hogy akkor mi ez a sok szív a nevében… és azt válaszolta, hogy ezek csak Díszek. Mikor ezt elolvastam, amit írt elkezdtem zokogni és nem értettem, hogy miért van ez, hogy mit tettem. Hiszen elvileg, minden olyan rendben volt. Ez az egész olyan érzés volt, mintha egy kést szúrtak volna a szívembe. Lenyugodtam, felhívtam és kértem, hogy talizzunk. Ő eljött hozzánk. Elkezdtem vele beszélgetni és leöntöttem egy pohár jéghideg vízzel :S És kérdeztem hogy miért miért csinálja ezt. Ő persze letagadta az egészet. Csak, hogy nagyot koppant. Hiszen, mint már leírtam én voltam az a lány, aki kérdezgette.. (Velem nem lehet szórakozni.) Nos a végén bocsánatot kért. És kibékültünk.

Telt az idő, és egyszer csak fellépek msnre. És írt. Azt írta, hogy szakítsunk. Mert neki ez nem megy. 2 hét alatt neki elmúlt ez az egész.

És most én kérdezem, ha valaki igazán szeret valakit… ráadásul vele volt fél évet.. a rengetek emlék és boldogság.. elmúlhat 2 hét alatt???Mert én nem hiszem.

Aztán 1 hónapon keresztül csak sírtam…Úgy éreztem már nincs erőm újra ezt végig csinálni valakivel!

„Kicsi még a szív, vigyázz, hogy épen nőjön fel,nem mindegy, hogy hány sebet kap, s melyiktől vérzik el.”

1 hónapra rá.. hát persze, hogy is ne megint összejöttünk. (igen sokak szerint nem szabadott volna, de ha valakit szeretünk…) Aztán volt egy másik srác, akivel régebben jártam. És hát találkoztunk és ennek is vége lett 1 hónap után, mert hát, könyörgött a másik srác ,hogy szakítsak a barátommal. Összezavarodtam.. és én Hülye szakítottam egy sms-ben. Hozzá teszem sírva, küldtem el azt az üzenetet. Aludni nem tudtam egy hónapig.. Nagyon rossz volt. És igen rossz, nagyon rossz döntés volt.

Fél évig nem beszéltünk. Aztán most 2009. 01. 02. én írt hogy szeret még mindig. És én hittem/hiszek neki. Azóta is együtt vagyunk. És teljesen más minden. Megígérte hogy nem hazudik többet, mert rájött hülye volt és ő tényleg szeret. És hiszem hogy megváltozott.

Mi a véleményetek? Vajon meg tud változni ilyen mértékbe egy srác? Vagy hogy most tényleg más lesz? Majd kiderül… De olyan szakítást, amit én átéltem nem kívánok senkinek…

Remélem, hogy újra megbízhatok benne. Mert szeretem. Az egyetlen, akit szerettem/szeretek…