Kedves Szakítósok!

Nekem is van egy történetem, ami picit tömény, mert 2 hónapon belül háromszor szívattak meg... persze, tudom, h az én hibámból.

Volt egy srác (mondjuk Sanyi), akivel 9 hónapig együtt voltunk, annyira nem volt nagy lángolás, talán szerelmes sem voltam, de jól éreztük magunkat egymás mellett, meghát tűzoltó, az sem utolsó szempont :) Aztán 2008 karácsonyán szakított velem, de a szilvesztert együtt töltöttük, meg még egy pár hetet, aztán viszlát. Összejött egy közös ismerősünkkel, akit ki nem állhatok, de az már mind1 is. Azóta kétszer találkoztunk, nem nagyon köszönt nekem, de átvészeltem... :)

Majd jött egy másik srác (mondjuk Milán), akit én már régóta kinéztem magamnak, de nem sokszor beszélgettünk előtte. Ő pedig rendőr, szintén nem elhanyagolható :) Az elején olyan nagy volt a lelkesedése, h majdnem én ijedtem meg :) Gyertyafényes vacsorával várt, mikor először elmentem hozzá, együtt néztük a Jóbarátokat, ami mindkettőnk nagy kedvence, elmentünk moziba, stb. Egyre többször mondta, h aludjak nála, persze nem tiltakoztam. Kezdtem magam beleélni, h ez végre egy komoly kapcsolat lehet. (haha) Aztán egyik napról a másikra ír egy sms-t, h vki mondta neki, h vki látott engem, h több pasival kavarok egyszerre, meg többen tudták már, h mi együtt vagyunk, pedig ő egy darabig titokban akarta volna tartani. Itt már gondolhattam volna, h vmi baj van a sráccal. De elvakított vmi... Szóval ment a kavarás, és mondta, h nem tud bennem megbízni, legyen vége. Elfogadtam, de nagyon kiborultam. Aztán 2 hét múlva megkeresett, h el akar jönni hozzám. Mondtam neki, h ne jöjjön, nem szeretném. De, ő jön, mert látni akar. Na jó. Együtt aludtunk, de akkor nem történt semmi. Aztán újra összejöttünk, én voltam a világ legboldogabb embere. Működött is a dolog 1 hónapig, rengeteget találkoztunk, ha szükségem volt rá, mellettem volt, azt hittem, minden rendben van. Kezdtem többet érezni 1 hónap alatt, mint az előzőnél 9 hónap alatt. Aztán 1 hete felhívott, h ő nem érez semmit és ne haragudjak rá, de ő mindent megpróbált és nem megy. Nagyon kiborultam, ismét. És most már tudom, h végleges, nem lesz ebből harmadik felvonás, de lehet, h nem is akarnám. 4 napra rá, h szakítottunk, összejött egy másik lánnyal, ez is külön bánt. Biztos mi nem illettünk egymáshoz, csak ezt rossz beismerni, azt hittem, h ő az igazi, hiszem neki is arra volt szüksége, amire nekem: egy normális kapcsolatra, egy normális nővel, akiben megbízhat, nekem pedig egy normális pasira, akiben megbízhatok. De nem voltunk normálisak egymásnak :)

Egy tanulságot levontam. Több egyenruhással nem kezdek, mert semmi jó nem származik belőle :)

Örülök, h ezt leírhattam, máris jobb egy picivel! Sziasztok: Jucu