n e m h i s z e m e l, h o g y v a l a k i d e s z z e r t e t é s r ó z s á t v i s z a z e l s ő r a n d i r a .

De az év önámítás is itt olvasható: "nem volt egy Brad Pitt, de gondoltam csalnak a képek."

Már irtam ide egy történetet,ez a "szakítás" úgy egy hónapja történt.
Én 33 éves lány,delikvens 34 éves fiú versenyző.
Éppen egy fájdalmas szakításon voltam túl,mielőtt még a teljes önsajnálatba merültem volna,gondoltam egyet,és regisztráltam egy társkereső oldalra.Úgy gondoltam kutyaharapást-szőrével,talán hamarabb elfelejtem az exet...
Irt is egy srác,aki egyszerű,kedves, házias lányt keres,aki nem híve az egyéjszakás kapcsolatoknak.Hát ilyen lennék én....
Rengeteg email,esténként msn csaták,később hosszú telefonbeszélgetések,sms-ek.Virtuális lánykérés...Na itt már kapcsolhattam volna,hogy nem ő lesz az igazi.Én az egészséges keretek közötti vagány srácokat kedvelem.Ő meg valahogy görcsösen igyekezett bennem megtalálni a Nagy Őt.Látatlanban szimpatikus volt a srác,küldött is magáról egy képet,nem volt egy Brad Pitt,de gondoltam csalnak a képek,a valóság jobb lesz....
Megbeszéltük az első randit,találkoztunk.Desszert vörös rózsa az első randin.Milyen romantikus,más esetben még dijaztam is volna...Kissé ledöbbentem.Elvileg 2 cm-rel magasabbnak irta magát nálam,ezzel szemben tuti hogy én voltam 5 centivel magasabb...És a korához képest legalább öttel többnek nézett ki,de hát sebaj,biztos megviselte az élet.
Beszélgettünk,elmentünk cukrászdába,és mivel nem vagyok egy toleráns ember,a beszélgetéseinkből érezhető volt,hogy élőben mégsem szimpatizálok vele.
Egy óra hosszat beszélgettünk,amikor javasolta,hogy menjünk el kajálni egy étterembe.Na akkor kibukott belőlem,hogy szerintem ne erőltessük a dolgot,mert mégsem olyan szimpatikus,mint a virtuális világban.Meghívhat százszor vacsorázni,akkor sem tudnám őt szeretni.És erre ő benyögte,hogy de ő tudna engem szeretni....Kérdeztem,az egyoldalú szerelemnek mi értelme?Erősködött,de próbáljuk meg,de én hajthatatlan voltam.Még a hideg is kirázott volna,ha megpróbált volna megcsókolni...
Teljesen megsemmisülten állt előttem,szemében már a könnyek csilogtak.Kérte,hogy legalább a rózsát,és a desszertet fogadjam el,mert azt nekem hozta.Én meg mondtam neki,vigye haza az anyukájának,én nem érdemlem meg.Az úgy nem lesz jó,mit fog szólni az anyukája,hiszen tudta anyuka,hogy a kicsi fia randira ment...
A lényeg,hogy nem fogadtam el tőle semmit,nagy nehezen sikerült meggyőznöm,hogy vigye haza a cuccot,amit nekem szánt,és szabályosan elmenekültem a helyszínről.
Este még várt egy email tőle,egy Pierott:Ha sirni látod a bohócot klip.Hát nem válaszoltam rá...
Az én erős személyiségem mellé egy ilyen érzékeny lelkületű embert nehezen tudtam volna elképzelni,pláne,ha a külső sem jön be...
De azért nem adom fel a reményt,randizgatok még a netről megismert versenyzőkkel,talán lesz olyan,aki be is jön,és nem lesz anyámasszony katonája....