Ezt a történetet nem is annyira értem.

A kép innen

In medias res:)

 

 

Az internetes társkeresés hajnalán huzamosabb ideig regisztrált tag voltam az egyik társkeresőn. Nem volt egyszerű a virtuál lovagoknak: fotót privátban nem kaptak (be kellett érniük azzal a pár képpel, amit feltettem az adatlapra), a telefonszámomat sem adtam ki, információt sem igen.

Egy esetben kivételt tettem, és rá is fáztam. Az ok, hogy kicsivel több információt csepegtettem az ominózus pasiba, azért volt, mert ismertem. Exem haveri körébe tartozott. (Nem esett le, hogy pont ezért kéne hárítanom.) Az exem akkor még csak fél-ex volt, kapcsolatunk idejekorán testvéri jelleget öltött, de egy darabig még egy fedél alatt éltünk. Na, ez a pasi abból a pár infóból, amit adtam, elég hamar elkezdte megsejteni, hogy ki lehetek. A nevemet nem tudta, nem is árultam el neki. A munkahelyemet beazonosította - várta a megerősítést, hogy jó helyen tapogatózik. Ráhagytam, nem akartam hazudni. Amikor a munkahely megvolt neki, akkor már tudta azt is, hogy az exemet ismeri, és többször látott bennünket együtt. A sztori ennél a pontnál (kb két hét telhetett el idáig) kezdett pszichóba átfordulni. A pasi hihetetlenül ráizgult a témára, nekem viszont kezdett egyre kényelmetlenebbé válni ez az egész. A nevem és a mobilszámom akkor már nagyon kellett volna neki, ezt továbbra is elhallgattam. De ő nem az a fajta, aki feladja…szegény.

Pszicho I.

Munkahely. Behív a titkárnő. A titkárnő, aki amolyan minden lében két kanál emberke, ha ő tud valamit, akkor tuti, hogy az egész ház tudja - egyszerűen nem marad meg benne az információ.

- Két napja furcsa telefonokat kapok - mondja nekem. Egy férfi keres egy nőt, aki itt dolgozik. Behívtam a Katát is, mert rá is illik a személyleírás, bár ő vörös hajú…de Katának fogalma sincs, ki lehet ez az ember. Lehet, hogy téged keres.

- És mit mond, mit akar?

- Telefonszámot és egy nevet.

- És mégis, mit mond?

- Hogy van egy nő, aki 28 éves, 174 cm magas, 62 kiló L J)), barna hajú, barna szemű… - és a titkárnő szépen felsorolja a társkeresős adatlapon megadott paramétereket. Hogy elvált (volt ilyen is), főiskolai végzettsége van...és itt dolgozik!!! Végem voltJ)

Tényleg ketten voltunk Katácskával 28 évesek, de elvált csak én egyedül, meg a paraméterek is abszolúte rám passzoltak. Már nem emlékszem, pontosan mit hablatyoltam össze-vissza minden titkárnők gyöngyének, nagy zavarban voltam:) Azt meghagytam neki, hogy ez az ember beteg lehet, ne adja ki a nevemet, telefonszámomat. Egy hétig megvolt a munkahelyi beszédtéma:) Égtem, mint a rongy - akkoriban a netes társkeresés még nem volt így legalizálva. A titkárnő lekoptatta a pasit, ami alapban jó lett volna, ha emberünk az a fajta, aki könnyen feladja. (Nagyon irritálhatta, hogy közben töröltem magam a társkeresőről.)

Pszicho II.

Pár napra rá a következő jelenet fogad otthon. Ex ül a konyhaasztal mellett, teljesen magába fordulva, egyik cigit szívja a másik után. Emberünk hozzá is bejelentkezett! Úgy gondolta, a munkahely után megbolygatja ezt a szálat is. A haveri körből bárki mást hívhatott volna, ha már nyomozás, de nem, neki az ex kellett. Neki már úgy adta elő a sztorit, hogy megismerkedtünk a társkeresőn, de átvertem!! (Semmi nem volt köztünk, virtuál flört vagy ilyesmi) Elkezdett intimpistáskodni exemmel, hogy tényleg szakítottunk-e már, vagy a tilosban halászom? Kvázi, úgy állította be, ő milyen rendes, hogy felnyitja az ex szemét, ha esetleg megcsalás esete forogna fenn. Exem észnél volt, kikérte magának a feltételezést. Xar volt látni exem kiborulását, fájt neki, hogy fent vagyok egy társkeresőn. Nekem sem esett volna jól, ha így derül ki. Úgy felbaxtam az agyam a pasitól, hogy exem telójáról felhívtam! Megkapta a magáért, leordítottam a nyakáról az ostoba fejét. Még ő kérte ki magának, mondván, ő korrektül járt el, a munkahelyemen is diszkrét volt (!), ráadásul még be is mutatkozott!