Rájöttem, nem kellett volna erőltetnem, az első jeleknél lépnem kellett volna, nem pedig erőltetni, hogy mindig az ő kedvében járjak.

A kép innen

Éppen az első komoly kapcsolatomon voltam túl, mikor összejöttem Vele. 16 éves voltam. Csúnya dolog volt részemről, de Ő az előző pasim egyik haverja volt. De az érzelmeknek nem lehet parancsolni… Ő-nek én voltam az első komoly kapcsolata, nekem előtte másfél évig volt barátom.

2001.10.24. Akkor azt hittem, hogy az lesz életem legszebb napja. Találkoztunk, átmentem hozzá CD-t íratni. Vagyis mint utólag kiderült, ő ezt mondta a szüleinek. Az enyémek mindent tudtak. És akkor, ott elcsattant az első csók. Onnantól kezdve rózsaszín felhő, a föld felett jártunk mind a ketten. Elválaszthatatlanok voltunk. Éjjel-nappal együtt voltunk. Reggelente együtt mentünk suliba (egy közeli megyeszékhelyre), délután együtt haza, napközben sms hegyek. Még néha az éjszaka közepén is. Volt olyan, hogy éjjel 3-kor felébredtem, rá gondoltam. Hívom, foglalat. Csörög a telóm… ő is éppen akkor engem hívott. Teljes volt az összhang. 
Majd abban az évben Karácsonykor családommal beköltöztünk a megyeszékhelyre. Onnantól kezdve minden nap megvárt suli után, és együtt voltunk, majd este ment haza. Másnap ugyanez. Hétvégén a szombati napokon mindig én mentem hozzájuk, 1 óra buszozás reggel oda, majd este vissza. 
Aztán Ő leérettségizett, Pestre jött fősulira. Az az időszak azzal telt, hogy csak hétvégente találkoztunk. Mind a ketten naplót vezettünk, leírtunk a mindennapi történéseket, kinek hogyan telt a napja. Majd kis idővel rá, ezt odaadtuk egymásnak. Nagyon jó volt elolvasni! J

2004. szeptember. Már három éve vagyunk együtt. Engem is felvettek Pestre fősulira. Összeköltözés. Együtt albi keresés. Milyen romantikus… Vagyis akkor azt hittem, hogy az volt. Így visszagondolva már tudom, hogy akkor kezdődtek a problémák. Lestem minden szavát, hogy mit szeretne. Este mikor jött haza suliból vacsival vártam. Persze, ha én jöttem később, akkor tőle semmi. Csak ül a laptop előtt és játszik. (Az én laptopom előtt!) Még megtisztelve éhezhettem magam, ha megölelt, vagy tudtunk beszélgetni egy kicsit. Mert Ő fáradt, mert egész nap suliban volt. És mikor én voltam? Az nem számított. 
Együtt szinte nem is jártunk sehová. Ő persze eljárt a haverokkal, csoporttársakkal napközben, órák között, vagy órák alatt. Biliárd, csócsó, kocsmázás. És persze este, mikor én végeztem, velem már nem volt kedve semmihez. Mindig azt mondta, hogy miért nem megyek és is a barátnőimmel, csoporttársaimmal. Azt nem értette meg, hogy én Vele akartam menni, nem mással. Most már tudom, hogy ebben is hibáztam. Élnem kellett volna az életem, és talán akkor Ő is máshogy viszonyul a kapcsolatunkhoz. Bár mindezek ellenére, én soha nem gondoltam volna, hogy mi szakítani fogunk. Annyira bíztam benne, hogy szeret, hogy soha nem csalna meg, hogy soha nem hagyna el. Miatta teljesen elhanyagoltam a barátaim, senkim nem volt, csak az általa megismert közös barátok.

2008.nyár. Teltek, múltak az évek, az együttélés már rutinná vált. Reggel kelés, ki-ki el melóba. Már mind a ketten melóztunk. Én végeztem a sulival, és egy olyan céghez kerültem, ahol diákmunkával is foglalkoztak. Ő még suli, utolsó éves, meló eresés. Én előálltam neki azzal az ötlettel, hogy kiküldöm dolgozni az egyik jó nevű mulit cégünkhöz, és ha jól dolgozik, akkor hátha tölthetné ott a gyakorlatát. Erre Ő, hogy ő nem megy ki oda, mert milyen messze van, és különben is hogyan fog ő oda kijárni. Na jó, végül is kiment. Fel is vették gyakornoknak, azóta is ott dolgozik főállásban, ma már egy elég jó pozícióban, elég jó fizetéssel. És annyi, hogy köszi? Ááá, dehogy! 
Hozzá tartozik a történethez, akkoriban már én semmiben nem voltam jó neki. Nem volt jó, amit csináltam, hogy viselkedtem, hogy beszéltem, ahogy öltözködtem, szóval semmi. Az öltözködés volt a legfájóbb pont. Nem tartom magam egy topmodell lánynak, de szerintem túlzásba vitte. Neki csak akkor voltam csinos, ha miniszoknyában, topban, és magassarkúban jelentem meg.  
Aztán a helyzet úgy adódott, hogy az albérlet, amiben laktunk, eladó lett. Mi már amúgy is tervezgettük a jövőnket, hogy majd egyszer közös lakás, esküvő, ilyenek. (Így utólag visszagondolva, lehet, hogy csak én tervezgettem.) És akkor úgy döntöttünk, hogy ha már úgyis költöznünk kell, mi lenne, ha a saját lakásunkba költöznénk. El is kezdtünk nézegetni, majd egy hónap után előállt azzal, hogy ő elbizonytalanodott, nem tudja, hogy mit akar, és hogy egyáltalán akarja-e azt a lakásvásárlást. Jó, akkor pihentessük ezt a témát, tegyük rendbe a kapcsolatot. Amit csak én akartam már rendbe tenni. Hozzátartozik, hogy a szex sem működött már, de ezt annyira nem akarom részletezni. Az is egy fájó pont, egy kicsit még a mai napig is.

2008.augusztus 20. Ő-nek céges csapatépítő tréning, 3 nap, a Velencei-tónál. 20-án jött haza délután, együtt romantikus tűzijátéknézés a Duna parton. Még mesélte is, hogy milyen durva bulik voltak mind a két este, mindenki összefeküdt mindenkivel. Én meg viccesen, hogy remélem te jól viselkedtél. Erre ő: hát, ha bízol bennem, akkor tudhatod, hogy nem csináltam semmi olyat. (Akkor az eszembe se jutott volna). 
Hétvégén megint bekattant neki, hogy ő nem érzi jól magát velem, nem tud velem beszélni, el kell mennie egy barátjához, megbeszélni. Női megérzés előjön belőlem, kérdezem, hogy véletlenül nem egy lány ez a barát. Erre ő: de igen, de tényleg csak egy barát, akivel mostanában jól el tudok beszélgetni. A hétvégén mind a két este nála volt, de hazajött hozzám aludni. 
Jön a hétfő, én kétségbeesve hívom a legjobb közös barátunkat (Á-t), gondoltam, ha valamit tudnom kell, akkor tuti, hogy neki elmondta. Végül is nem, Á-tól tudtam meg, hanem a barátnőjétől, K-től, hogy igen, ott a buliban már összejött a lánnyal, végigszexeltél az egész bulit. Na szép, és akkor mi volt az a duma ott a tűzijátéknál? 
Este megyek haza, Ő már otthon. Mondom neki, hogy mondjon el mindent. Erre jön a hantával, hogy nem tudja, hogy mire gondolok. Mondom neki, hogy mindent tudok. Erre még ő van felháborodva, de kicsit gondolkodott, hogy elmondott mindent. 
„Igen, összejöttem vele, lefeküdtünk, nem is egyszer. És tudod mit hittem? Azt, hogy megteszem, megbánom, és majd tőled bocsánatot kérek, te megbocsátasz, és minden helyre jön. De nem így lett. Egy csepp lelkiismeret furdalásom sincs, hogy megtettem. Szeretem őt, nagyon.” 
Erre csak annyit mondtam, hogy pakoljon össze és menjen el. És még én voltam a kegyetlen, hogy elküldtem, mert neki nem lesz hová mennie.

Végül is még azon a héten a lakásban aludt, én minden este valamelyik barátnőmnél. Nem tudtam vele egy ágyba feküdni. Bíztam benne, hogy ez csak egy álom, egy vicc, és majd meggondolja magát, és visszajön. Még ezek után is visszafogadtam volna, mert még mindig szerettem. 
Azon a hétvégén elvitte a cuccait, és összeköltözött a lánnyal, most is a lány szüleinél lakik, főznek, mosnak rájuk. Hozzátartozik a történethez, hogy ez a lány egy magas, molettebb típus, nagy mellekkel, fenékkel. Én ennek pont az ellenkezője.

Ennek már lassan 8 hónapja. Lezártam. Tanúság az, hogy rájöttem, nem kellett volna erőltetnem, az első jeleknél lépnem kellett volna, nem pedig erőltetni, hogy mindig az ő kedvében járjak. Egyáltalán nem becsült meg, nem látta bennem a NŐ-t. 
Most már tudom, hogy egy kapcsolatban nem szabad feladnom önmagam, az érzéseim, az elveim. 7 év után annyit érdemeltem, hogy egy bocsánatkérés nélkül a szemembe mondja, hogy Szeretem. És az a tudat, hogy ezt a szót többé már nem nekem mondja…

Ma már boldog vagyok, rájöttem, hogy NŐ vagyok, aki csinos, és nem is öltözködik rosszul. J Az önbizalmam rendbe jött, hála a barátnőimnek, akik minidg vittek bulizni, és nem hagyták, hogy magamba roskadjak, és persze a pasiknak (akik segítettek túltenni magam Ő-n) R-nek, és Á-nak. (Á nem ugyanaz, aki a történetemben is szerepel!)

Katona nem volt, Tescóban voltunk, ő pakolt, gumit nem használtunk, gyógyszert szedek.