Ezt a sztorit nem annyira értem.

A kép innen

Üdv!

Hosszas vívódás után úgy döntöttem, hogy megírom én is az én szakítós történetemet.
Nos: egyetemista voltam éppen, a felezőn valamivel túl, a hölgy pár évvel fiatalabb nálam. Házibuli nálam az albiban, meglehetősen jól indult, jó hangulat pörgés, jól is folytatódott (a hölgy egy barátom barátnőjének a barátjaként került képbe), és a végén ketten maradtunk egymásnak a gangon. Gyenge csókcsata (fáradtak voltunk már), majd egy ágyban alvás. Csak alvás, semmi több. Másnap reggel ő vissza a saját albérletébe, én haza a szüleimhez. Vasárnap délután, mielőtt indulnék vissza az albiba, hív a barátom (Emlékeztek még? Akinek a barátnőjének a barátjaként került képbe a hölgy, majd akivel a kapcsolat végén jól össze is balhézunk, de innen még messze járunk), hogy mit mondtam én a hölgynek, mert írt neki egy sms-t, hogy elhúzhatok a tarka f@s*ba. Na, erre telefon a hölgynek, kinyomja. Sms-re nem válaszol, csak a sokadikra, végigesemesezzük az utat (míg odaértem a fent nem nevezett városba), majd lecuccolok az albiban, és találkozunk a városban. Sétálás közben visszakönyörgöm magam. A fél éjszakát az ő albérlete előtti padon beszélgetve töltjük, másnap minden rózsaszín, semmi felhő. Ez így van kb. délutánig, éppen egy térben tartózkodunk, pár tíz cm-re egymástól, mikor megint kidob. Újfent visszakönyörgés, hazamenetel, sms vár, húzzak. Sms-csata az éjszaka, másnap reggel megint "kapun belül" vagyok. És ez így megy hosszabb-rövidebb szünetekkel május közepétől augusztus közepéig. Egyszer kidob, majd visszahív, közben, mikor éppen nem vagyok kidobva, a társaság előtt megaláz, ha meg kettesben vagyunk, bújik, sőt olyan dolgokra kér, amiket ki sem néztem volna belőle a társaságbeli viselkedése alapján. Az ő baráti köréből az egyik srác, aki vele nagyon jóban van szinte könyörög nekem, hogy hagyjam magam így megalázni, vagy dobjam ki most azonnal, vagy ha éppen kidobott, akkor megpróbált visszatartani, ha hív, hogy visszamenjek hozzá. Aztán jött egy, a frissen felvételt nyert egyetemisták életében meghatározó esemény, mely előtt egy nappal végérvényesen kidobott. Pechünkre mindketten meghatározó szerepet kellett volna ellássunk az eseményen, de még hozzám sem szólt egész idő alatt egészen, amíg én - tudomásul véve, hogy végképp lapát a sorom - össze nem jöttem az egyik frissen egyetemre bekerült leánygyermekkel. Na, innentől kezdve ment a hiszti, még a rendezvény után hetekkel is jöttek a durvábbnál durvább sms-ek, telefonhívások, pedig jópárszor tudtára adtam, hogy részemről ennyi, többször nem fog megalázni senki előtt. Ez az időszak eltartott egy bő hónapig, majd javarészt csend, de azért még egy év után is eszébe jutott időnként zaklatni. Nos, dióhéjban ennyi, Tescóban ő pakolt, óvszert nem vettünk, nem voltunk annyi időt nettóban együtt, hogy megtörténhetett volna, a katonaságot meg időben megszüntették.
Legyetek boldogok: Pistabá