Mert az anyák ilyenek, lefagy az arcukról a mosoly.

A kép innen

Udv,

Azt hiszem, az en szakitos tortenetem senkinek a szivet nem fogja megfajditani, de talan van, akinek mosolyt csal az ajkara. Ugy velem, hogy ha az ember nem tud pozitivumot adni masoknak, jobb, ha inkabb nem ad semmit sem - ez a tortenet sem kivetel.
  Egy ideje mar kulfoldon eltem, amikor megismerkedtem egy leanyzoval, amolyan elso latasra szerelem volt, aranyos, eleven, egy kicsit szetszort, de olyan szeretnivaloan... Nem is volt (latszolag) semmi kulonosebb problema, talan azt leszamitva, hogy feltekeny volt az aranyhorcsogomre, de a blogon megszokott tortenetekhez kepest ez egy hetkoznapi, nyugodt kapcsolat volt. Volt.
  Egeszen addig, amig Edesanyam latogatoba nem erkezett nehany napra, regen nem latta a fiat, es kivancsi is volt egy kicsit Ra. Anyu ellegge antitalentum, ha szamitogepekrol van szo, igy fenykepet, kepet nem latott rola, csak azt tudta, hogy egy atlagos lany... Mig vartunk ra a repter parkolojaban, igazi Nohoz meltoan eszebe jutott, hogy fel kellene frissitenie magat a mosdoban. Eddig sima ugy, ez meg elfordult massal is.
  A repulogep szokatlan modon ugy 15 perccel korabban erkezett, Anyam meg amilyen csorteto es kivancsi alkat, pillanatok alatt atrohant az utlevelvizsgalaton... es egy gyors oleles utan rohant a mosdoba. Itt vettek az esemenyek mosolyogtato fordulatot :)
  Draga jo anyam igen hamar ki is jott, es azt mondta, hogy egy "buggyant noszemely" azt kerdezte tole a mosdoban, hogyan szakithatna a baratjaval... Sejti valaki, hogy miert fagyott le az ajkarol a mosoly, amikor ramutattem egy lanyra, hogy O az ?

PS: bocs az ekezetek hianyaert :)