Én csak azért várom a nőgyógyászati eredményeket, hogy kiderüljön, nem kell a gyerekvállaláson gondolkodni.

Metric - Help I'm Alive by andybe29

Sokat gondolkodtam azon, hogy megírjam-e a történetet, mert a kapcsolatunk csak 4 hónapig tartott, de mégis nehezemre esett túllépni rajta. Kittit (23 én 24 voltam) régóta ismertem, mert együtt jártunk középiskolába alattam járt egy évvel, de sosem beszéltünk egymással. Évekkel később a buszmegállóban tűnt fel, hogy hasonlít egy színésznőre. Rákerestem wiw-en a lányra és meg is említettem neki. Akkor csak 2 sort írt vissza. Nem gondoltam, hogy ez később oda vezet majd ahova. Másfél évre rá, bejelölt facebookon. Elsőre vissza se akartam jelölni, de inkább írtam neki egy levelet, hogy ki vagy mi vagy, és miért akar az ismerősöm lenni. Aztán a levelezésből később msnezés lett. Msn-ből találkozás, találkozásból randi. 2 hét után már egy pár voltunk. Nekem nagyon gyors volt a tempó és a háttérből kiindulva gyanakvó is voltam. Kitti épp ki akart szakadni a jelenlegi kapcsolatából így pont kapóra jöttem neki. Haza is költözött szakított a másik sráccal és előadta, hogy én vagyok számára az ideális. Naponta 10 sms és folyton hívott és 2 hét után sms-ben küldte azt, hogy szeret. Nálam ez nem így megy, fel is hívtam, hogy én még nem tudom neki ezt mondani idő kell hozzá. Végül 1 hónap után én is kimondtam neki. Tényleg úgy is volt, mindent megtett értem sokszor éreztem úgy, nem is tudok ennyi mindent viszonozni, de a tőlem telhetőt megtettem, mert furikáztam mindenfelé, együtt mentünk mindenhova, minden nap találkoztunk ebből fakadóan elkövettem azt a hibát is, hogy leépítettem a körülöttem lévő embereket. Mindenkire féltékeny volt és elvárta, hogy mindent mondjak el neki. Idézem: „ha megbotlasz egy kőben én arról is tudni szeretnék”. Az első probléma akkor volt, amikor egy közös ismerősünkről beszélgettünk. Mesélt róla ő is én is, és amikor megemlítette, hogy a lányról felkerültek a netre meztelen képek akkor hirtelen rávágtam a kérdést, hogy és fent vannak-e még…. Ezen totál kiakadt, amit elsőre nem is értettem, mert nem is gondoltam komolyan. Pár nap alatt túltette magát ezen. A 3. hónap végén már túl voltunk az összes családtag meglátogatásán, szóval mindenki ismert mindenkit úgy tűnt, hogy köztünk minden rendben van. 4. hónap elején kezdődtek a problémák. Szabadságot vett ki pár napra és én is, hogy együtt lehessünk pár napot. Ezalatt a pár nap alatt elmentünk nőgyógyászhoz is. Azt tudni kell ezen a ponton, hogy volt neki problémája és ez miatt folyamatosan emlegette, hogy a közeljövőben szeretne gyereket, meg az előző párjával már próbálkoztak is, de nem jött össze. Nekem viszont ennyi idő után még nagyon is korai volt ez az egész, úgyhogy nem is igazán foglalkoztam ezzel a témával, megmondtam neki, hogy majd amikor minden rendben lesz, saját lakás, normális állás, fizetés akkor belevághatunk bármibe. Azt hittem meg is értette. Hazajöttünk a nőgyógyásztól és onnantól kezdve megszűnt a szexuális életünk. Eléggé értetlenül álltam a dolgok előtt, de ezzel egy időben a kapcsolatunk is azonnal elkezdett mélyzuhanásba indulni. Először csak flegmán viselkedett, nehezebben tűrte a társaságomat, nem mondogatta már olyan gyakran, hogy mennyire szeret. Az első pillanatban, amikor éreztem, hogy baj van szóltam neki. Felvázoltam neki, hogy hova fog vezetni ez az egész, a félelmeimet, de megnyugtatott, hogy rémeket látok, nincs semmi probléma. Nagyjából minden rendben is volt, aztán megemlítettem, hogy barátom megkérte a barátnőjének a kezét és ebből indult egy olyan beszélgetés, aminek az lett a vége, hogy, én csak azért várom a nőgyógyászati eredményeket, hogy kiderüljön nincs semmi baja és nem kell még a gyerekvállaláson gondolkodni (természetes, hogy erre gondoltam) és ezért ő úgy érzi, ilyen téren nem számíthat rám. Innen már hiába is próbáltam elmondani a saját véleményemet, már nem számított. Hétvégén már valaki mással akart elmenni este találkozni, amin teljesen fel voltam háborodva nem is engedtem el. Vasárnap már hidegen viselkedett velem. Szerinte én nem vagyok elég határozott és hogy ez nem az én hibám, hanem az ő hibája, amiért nehezen tolerálja. Nem akarom védeni magam, tényleg előfordult, hogy ráhagytam a döntéseket, de sokszor a saját kezembe vettem a dolgokat, nem éreztem úgy, hogy tehert akasztanék a nyakába pont inkább próbáltam levenni róla azokat. Ráadásul tudtam, hogy az előző barátai az ellentéteim voltak, nagydarab, kopasz 8 általánossal rendelkező mondhatni az aflahím típusok akik ugyan határozottabbak nálam, de erőszakosabbak is. Ez után a nap után sejtettem, hogy vége, de 3 napig még húztuk a dolgot. Addigra már facebookon eltüntette, hogy kapcsolatban van annyit mondott, hogy nem akarja, hogy lássa az előző barátja, hiszen addig is láthatta, szóval már hazudott teljesen átlátszóan. Végül az tette fel az i-re a pontot, amikor feltett egy esküvői ruhás képet, amin az előző barátjával volt. Felhívtam és elküldtem melegebb éghajlatra, majd délután még volt egy telefonbeszélgetésünk. Akartam vele találkozni, hogy normálisan zárjuk le, de hajthatatlan volt nem akart látni. Tudtam, hogy másokkal flörtölgetett az utolsó egy hétben a hátam mögött, nyíltan csinálta ezeket a dolgokat nem érdekelte már mit szólok hozzá. 5 hónapja szakítottunk azóta is csak nagyjából tudom mi történt vele, hogy visszament az ex barátjához, majd utána talált egy másik fiút, akivel azóta szakított és két héten belül már másba volt szerelmes. Szóval váltogatja a fiúkat, a stílusát, egyik kapcsolatból a másikba rohan, úgy érzem, amit nekem előadott abból semmi se volt igaz, még saját maga sem volt az. Mostanra sikerült nagyjából helyretenni magamban a dolgokat. Tudom, hogy hosszú lett, de sajnos még így sem elég részletes a story, mert voltak még lényegtelen apró dolgok, amiket felesleges lett volna leírnom főleg egy ilyen rövid kapcsolatnál.