Három szakítás plasztikus leírása, úgy, ahogy fájdalmasan megtörtént.

Kedves Szakítós!

Íme három komolyabbank vélt kapcsolatom szomorú végjátéka. Minden fiú, akivel jártam teljesen normális, nem voltak öngyilkoshajlamaik és sose bántottak.

Fiú1:

Én : Mikor tudunk találkozni? Beszélnünk kéne.
Fiú1: Nem tudom, össze vagyok zavarodva, időre van szükségem.
Én: Szakítani akarsz? Nem szeretném, hogy szenvedj mellettem.
Fiú1: Lehet ez lenne a legjobb. Legyen így. Ne haragudj!
Én: Nem haragszom. Vigyázz magadra!

Én :15, Fiú1: 17, szakítás: smsben, kapcsolat hossza: 5 hónap

Fiú2:

Fiú2: Miért sírsz?
Én: Mert most elhagylak.
Fiú2: Ezt nem tudom elhinni. Miért?
Én: Mert beleszerettem valaki másba (Fiú3).
Fiú2: Értem. Biztos? Nem akarom, hogy elmenj.
Én: Hidd el, jobb lesz így.
Fiú2: Nem hiszem, de nem tudok mit csinálni. Szeretlek.
Én: Ne haragudj. Szia.

Én: 17 Fiú2: 19 szakítás:náluk a nappaliban, kapcsolat hossza: 8 hónap

Fiú3:

Én: Szerinted minden rendben van köztünk?
Fiú3: Szeretlek! Mit akarsz még?
Én: Mondjuk egy kis odafigyelést, de mindegy legyen vége,nekem ez már nem jó.
Fiú3: Tudom, hogy te is szeretsz. Miért csinálod ezt?
Én: Igen, szeretlek, de nem vagyok boldog. Sajnálom.
Fiú3: Meg fogod még bánni, de téged úgysem lehet meggyőzni.
Én: Valószínű igazad van, de legalább ismersz.

Én: 19 Fiú: 18 szakítás: utcán, séta közben, kapcsolat hossza: 2év