Nyári időszámításunk alatt a történetek váratlanul, derült égből villámcsapásként érkeznek. A rend szeptemberben áll vissza.

Sziasztok!

 

A blogolásban eléggé új avgyok, azonban a szakításban már eléggé "tapasztaltnak" mondhatom magam. A következő történet legyen tanulság minden oylan férfinak aki már szerelmes vagy úgy gondolja hogy azzá szeretne válni.

Mivel a történet eléggé bonyolult,a megértéséhez kezdeném az elejéről egésszen 2005 tavaszától.

Éppen túlvoltam egy nagy csalódáson, rengeteg hülyeségen és rengeteg naiv kislány összetörésén amikoris elhatároztam hogy 2húzós év után megnyugszom, keresek egy oylan lányt(nőt,hölgyet kinek hogy tetszik) aki mellett végre - ha nem is örökre - megpihenhetek, szerethetek és érzelmileg biztonságban érezhetem magam. Tudom elég csöpögős, főleg egy srác szájából, de Istenem ilyen vagyok.

Szóval elkezdtem keresni azt a bizonyosat. Nem is telt sok időbe, egy viharos hét , azonnali lángolás talán első látásra szerelem... Rózsaszín felhő, minden tökéletes bár a lányt társaságba nem lehetett vinni, mert eléggé visszahúzodó volt. Gondoltam nem baj; az ágyban egy vadmacska a hétköznapokban pedig EGY A TÖMEGBŐL, csak nem csinál hülyeséget...

Nah itt tévedtem. Alíg voltunk együtt 1,5éve mikoris - egy enyhe túlzással sem mondható - nagy veszekedés után( a komoly távolság és az abból fakadó utazgatás... 20percre laktunk egymástól...) ő úgy döntött hogy másfelé kacsint. Elég gyorsan kiderült hisz elöttem nem sok titka lehetett akkoriban. Hatalmas felfordulás 2hét szóba se állás , majd egy érzékeny pillanatban megbocsátás. Ez volt 2006 nyarának végén. Majd abban az évben Karácsonykor gyűrűt kapott tőlem. A SZERELEM BUTÍT!!!! Már tudom...

Ezek után már igazából arra kellett figyelnem hogy az anyagi biztonságot megteremtsem kettőknek. Közös lakás, közös pénztár, közös minden.Egy hírtelen ötlettől vezérelve elmentem szerződéses katonának. Gondoltam biztos fizetés, megbecsülés és elég sok plusz jutattás. Elég ügyesen csináltam a dolaimat, így sikerült megmásznom a ranglétrát addig a posztig amíg szerettem volna. A Munkámmal kiérdemelt a megbecsülést otthn pedig mindig volt étel meg 1-2 plusz dolog is. Majd jöt egy nehéz döntés. Felajánlották hogy kimehetek külszolgálatra. Nagy egyeszkedés az akkormár menyasszonnyal, majd arra juztottunk hogy kibírjuk azt a pár hónapot.Kimentem, kerestem egy kis pénzt, gondoltam jó lesz az esküvőre, nyaralásra akár még a Baba projectben is segít. Amikor hazatértem ezek a tervek összedőltek, ugyanis a hölgyemény elég nagy tartozást halmozott fel az én nevemre, így mást nem tehettem mint hogy kifizettem.

Ez most 2009 januárjában történt, és nem csak ez, mint utólag kidrült ekkorra már annyira elaltatták gyanakvásomat a kis pillangók a hasamban, hogy nem vettem észre a harmadik szereplőt a történetben. Amíg én a jövönkért - és a hont védve - küzdöttemneki másfajta fizikai megterhelésben volt része...

A vicc az egészben hogy még mindig hajlandó lettem volna megbocsátani és megbeszélni a dolgot, ám ekkor csúszott ki a következő mondat a hölyg szájából ( ami legyen tanulság minden férfi kollégának arra nézve hogy nagyonsok holtkoros nő jár köztünk), szeretném ha ez lenne a záró is :
 

REMÉLEM TALÁLSZ MAGADNAK EGY OLYAN LÁNYT AKIT MEGBECSÜLSZ!

Wizboy20

 

Köszönöm ha kirakjátok, vagy csak elolvassátok, esetleg reagáltok rá valamit ! Van még hasonlóan szép történetem ha gondoljátok azokat is megosztom veletek.

További kellemes napot !

 

Wizboy20